A Forbes Women’s Summiton ezúttal is fontos és érvényes gondolatok hangzottak el a nők helytállásáról. Mennyiben vonható felelősségre a társadalom, amiért „a COVID-ot is a nők hordták ki”, és mit tehetünk mi magunk, illetve mit tehetnek a nagyvállalatok, a munkáltatók annak érdekében, hogy a nők vállára nehezedő terheket csökkentsék?

„Pusztító volt az elmúlt egy év a női jogok terén.” Ezzel a gondolattal nyitotta meg Bánlaki D. Stella a 2021-es Forbes Women’s Summit online rendezvényt. Bár a felütés drámai, egyáltalán nem túlzó. A számítások szerint ugyanis az elmúlt egy évben 10 évet lépett vissza a világ a nemek közötti egyenlőségért vívott küzdelemben. A nők minden fronton arra kényszerültek, hogy még nagyobb terheket vegyenek a vállukra, és ez nem csak üres állítás, ha még csak címszavakban is megnézzük a legújabb „trendeket”: az otthon tanuló lányok kétszer annyi házimunkát végeznek, mint a fiúk, a frontvonalban, kereskedelemben, oktatásban, egészségügyben dolgozók 70-80%-a nő, az iparban dolgozó nők 20%-a fél attól, hogy elveszti munkahelyét, sőt, a digitális oktatás következtében a családokban jelentkező többletmunkát is nagy százalékban a nők végzik el.

A statisztikák eredményeit, a nehézségeket a saját bőrükön érzik, a helyzetre megoldást találni ugyanakkor közel sem csupán az ő feladatuk lenne. A március 26-án, az online térben megvalósult Forbes Women’s Summit beszélgetésein résztvevők arra keresték a választ, hogy nők és férfiak, munkavállalók és munkáltatók, vállalkozók és alkalmazottak közösen hogyan segíthetik ki egymást a jelenlegi, szorult helyzetből.

Tudattalan előítéleteink csapdájában

Egyáltalán hogyan lehetséges az, hogy a világjárvány ilyen drasztikus hatással van a nőkre? Az esemény előadásaiból is leszűrhető válasz, legalábbis részben a tudattalan előítéleteinkben keresendő. A témában a Telekom komplex tananyagát érdemes átlapozni, amelyből kiderül többek között az is, hogyan befolyásolnak bennünket ezek a rögzült minták, és hogyan írhatjuk felül őket.

A tudattalan előítéleteink miatt történhet meg az, ha például mindkét szülő home office-ba kényszerül, a legtöbb esetben valahogy a munka mellett is rendszerint az anyára marad a főzés vagy a gyerekekkel való tanulás, miközben apa zavartalanul dolgozik egy zárt szobában, és csak a „vacsora” hívószóra dugja ki az orrát. Az eseményen szerencsére több pozitív példát is hallhattunk, amelyek cáfolják a fenti előítéletet: Dragomán György például sosem csukja magára az ajtót munka közben, de a Nemakarokbeleszólni Instagram-oldal alapítói, Tapasztó Orsolya, Bányainé Nagy Judit és Fancsikai Eszter is arról mesélt, mennyi segítséget és támogatást kapnak a párjuktól. Eszterék például szoros beosztás szerint váltják egymást a párjával a gyerekük mellett, így mindketten el tudják végezni a munkájukat és egyenlő részben veszik ki részüket a gyereknevelésből. Hogy ez a viszonylagos harmónia megvalósulhasson, muszáj felülbírálnunk a korábbi berögzült szokásainkat.

Nem elég hinni az egyenjogúságban!

Az eseményen Galambos Márton, a Forbes főszerkesztőjének Geszti Péterrel és feleségével, Ditz Edittel folytatott beszélgetése kapcsán kiderült, közel sem elég, ha elméletben eldöntjük, hogy letesszük voksunkat az egyenjogúság mellett. A hétköznapok megszokásai ugyanis rendre felülírják ezt az elképzelésünket. Fontos, hogy a nők képesek legyenek kiállni magukért, és egy-egy helyzetben felhívni a környezetük figyelmét arra, ha bármiféle negatív diszkriminációt tapasztalnak – ehhez azonban kéteségtelenül önbizalomra van szükség.

A Google I am remarkable elnevezésű projektjét mutatta be Shirley Dloomy Mani. A „kezdeményezés arra biztatja a nőket és más alulreprezentált csoportokat, hogy merjenek büszkék lenni a munkahelyen, valamint a személyes életükben elért sikereikre.” Fontos, hogy a nők tudják, milyen nagyszerűek, és milyen remek munkát végeznek, és az a legjobb, ha a büszkeségüket képesek a szűkebb vagy akár a tágabb környezetük elé tárni. A Google képzéseket, workshopokat szervez az I am remarkable program keretében, amelyre a világ számos pontjáról érkeznek jelentkezők. Fontos, hogy mi, nők felvállaljuk és kommunikáljuk értékeinket, a kiállásunkkal magunk is tehetünk az egyenlőbb bánásmódért.