Óriási üzlet olyasmit venni, ami nincs is

0

Furcsa irányba megy a “gazdagok” élete manapság. Nem elég, hogy a gyakorlatban nem igazán hasznosítható műtárgyakat vásárolhatnak NFT néven, de egyre több olyan virtuális vagyontárgyat gyűjthetnek, amelyek a valóságra semmilyen hatással nem rendelkeznek.

“A gazdagok már azt se tudják, mire verjék el azt a hatalmas vagyonukat” – mondják már évszázadok óta azok, akik jóval alacsonyabb bérekből kénytelenek az alapvető létfenntartás szintjén működni. És valóban, sok esetben lehetett korábban is rácsodálkozni arra, hogy miért kerül tízszer annyiba egy kabát, ami szinte pontosan ugyanúgy nézett ki, ugyanannyira melegített és ugyanolyan sokáig bírta a gyűrődést, mint a konfekciómodell, csak épp ezt a dél-amazonasi füttyögős bürütyke szuperritka farktollaiból varrták össze, holdporral átitatott aranyszállal. Ja, és persze rajta van a menő divatház hatalmas logója.

De az efféle túlzásokat azért még mindig meg lehet magyarázni azzal, hogy mégiscsak egy valódi haszonnal bíró valami, amiben a kézművességet, egyediséget fizeti meg, aki megteheti. De a digitalizáció farvizén felbukkantak olyan új lehetőségek is, ahol még ennyi magyarázatot sem igazán lehet hozzátenni egy-egy horribilis összegű vásárláshoz. Mutatunk is néhány példát.

Virtuális földesurak

A metaverzumok fogalmáról talán nem sokan hallottak még, hacsak nem estek át egy olyan magyarázaton, miszerint a Mátrix filmek világa tulajdonképpen egy elképzelt metaverzum, valamint ilyesmit tervez építeni a Facebook futurisztikus utódjaként Mark Zuckerberg is. Persze, ha nagyon tágan értelmezzük a dolgot, metaverzumnak számít minden olyan számítógépes-internetes világ, mint amilyenben a World of Warcraft vagy az Elder Scrolls: Online játékosai találkoznak, beszélgetnek és harcolnak nap mint nap.

Létezik egy Decentraland nevű online világ is, amelyben a felhasználók avatárokat hozhatnak létre maguknak, és különféle dolgokat építhetnek, amelyek akár a többi virtuális lakó számára is láthatóak, látogathatóak és kipróbálhatóak. Nem létező űrversenypályáktól western-hangulatú kisvárosokon át digitális tanyákig sokféle lehetőség adott itt, és persze a szolgáltató nagyon szépen keres azon, hogy a felhasználóktól pénzt kér a különféle extrákért, a világépítésben használható “építőkockáktól” az avatárok külsejének megváltoztatásáig.

Még alapvetően ez sem újkeletű dolog, hiszen a videojátékok világában (sajnos) évek óta egyre megszokottabb az ilyesféle mikrotranzakció, és sokaknak már nem csak az számít, hány ellenfelet győznek le a Call of Duty aktuális részében, hanem az is, hogy milyen pinken világító, egyedi grafikával ellátott fegyvert lóbálnak.

A Decentraland azonban elképesztő árszinteket ért el a virtuális ingóságok és ingatlanok forgalmazásában. A Tokens.com kriptobefektető és a Decentraland közös sajtóbejelentése szerint rekord összeget, 2,4 millió dollárnyi kriptovalutát fizettek egy olyan ingatlanért, amely ráadásul semmi másból nem áll, mint egy hatalmas üres telekből, amire majd építkezni lehet.

A virtuális telket ráadásul nem egy “játékos” vásárolta meg, hanem a Tokens.com alá tartozó Metaverse Group nevű cég, amely már kifejezetten digitális javak kereskedelmére fókuszál. A cég úgy véli, a virtuális birtok (virtok… bocsánat) hihetetlenül jó befektetés lesz, mivel az efféle nem létező vagyoni elemek értéke csak növekedni fog a jövőben. A telek egyébként a metaverzum Fashion Street nevű utcájában található, amely frekventált hely a felhasználók számára, itt vehetik meg ugyanis a saját avatárjaikra aggatott különféle ruhákat és kiegészítőket. A 116 darab, egyenként körülbelül 4,8 négyzetméteres parcellából álló ingatlan összesen 565,8 négyzetméteres.

Az NFT-kereskedelem és az egyéb digitális javak adás-vételének felvirágzása szerintük többek között a világjárványnak is köszönhető, amely még a tehetősebbeknél is visszafogta a fizikai találkozásokat, ezáltal kevésbé tudják mutogatni a frissen vásárolt valódi sportkocsikat, nercbundákat és palotákat. Ellenben egyre több időt töltenek virtuális terekben és online szolgáltatásokban, ahol továbbra is villogtathatják a “bináris légvárakat”.

Hajó a kedved, költsél nagyokat (taps, taps)

Egy másik, nemrégiben nyilvánosságra került üzlet egy hasonló metaverzumhoz kapcsolódik. Ez a Sandbox, amelynek nagyjából hasonló a lényege a fent említett Decentralandhoz, ráadásul mindkettőre jellemző, hogy kriptovalutás tranzakciókra épülnek. A Sandboxon belül amolyan legó-szerű építőkockákból áll össze a világ és rajta minden élő és élettelen, és az elkészült csodákat boldogan adják-veszik a felhasználók.

Tavaly év végén jött a hír, hogy egy Sandboxban épített luxusyachtot 149 ether, azaz akkori árfolyamán nagyjából 212 millió forint értékben vásárolt meg valaki – ráadásul tulajdonképpen nem is magát a hajót, hiszen arra a virtuális világ bármely lakója felugorhat és bejárhatja, hanem az NFT-ként nyilvántartott tulajdonjogát. Ez a játékon belül azt jelenti, hogy innentől csak az új tulajdonos építhet a megvásárolthoz tökéletesen hasonlító hajót. Most hagyjuk abba kicsit az olvasást, nézzünk ki az ablakon és elmélkedjünk azon, hogy ez valakinek megért ennyit, még akkor is, ha ezen a valójában nem létező yachton többek között van helikopter-leszálló, DJ-színpad, jacuzzi és néhány “felső kategóriás lakosztály”.

Mondhatnánk persze némileg eltúlzott nyájassággal, hogy gratulálunk a vásárlónak, de a jelenlegi trendek alapján simán elképzelhető, hogy ő is befektetésként vásárolta a digilegóhajót, és a hasonló NFT-k árfolyamának további növekedésében bízva egyszer csak erősen felsrófolt áron kínálja majd egy banánköztársaság miniszterének.

Nagy üzlet az NFT, de kinek?

Most, hogy az átlagemberek csak annyit látnak a virtuális javak kereskedéséből, hogy akár egy pár pixeles ikon, egy repülő macskás gif vagy épp egy nem létező legóhajó cserél gazdát csilliárdokért, joggal merül fel a kérdés: miért nem csinál mindenki NFT-ket? A kérdés jogos, legalább annyira, mint amikor a kisgyerek megkérdezi, mi kerül milliárdokba a néhány színes maszatból álló posztmodern festményen, amit akár ő is rajzolhatott volna.

A szakértők azonban még mindig sokfélét látnak bele abba, mitől lesz igazán népszerű egy NFT. Vannak, amelyeket egyfajta nosztalgikus, vagy mérföldkő-jellegű tulajdonságaik tesznek azzá, másokat simán a furcsaságuk, és igen, egyeseket csupán annyi, hogy drágák, és a vásárló tudja, hogy mások is tisztában vannak vele, mennyit költött ő erre. Hogy kipukkad-e az NFT-lufi? Az simán meglehet. De közben azért emlékezzünk meg arról az egykori felhasználóról, aki 2010-ben 10 ezer bitcoinért vásárolt pizzát. A magyar származású Hanyecz László az akkoriban újdonságnak számító kriptovalutával rendelt ételt a Papa John’s nevű helyről – az összeg akkor mindössze 41 dollárt ért, de ha tudta volna előre, milyen lesz a bitcoin jövője és megtartja, a mai árfolyamon épp 46 932 dollárja lenne, tehát laza 15,2 millió forintja. Azért reméljük, a pizza legalább finom volt…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét