A digitális eszközök egyre több szinten foglalkoznak az egészség megőrzésével és az esetleges betegségek felismerésével. Az viszont a következő lépcsőfok lehet, ha a telefonunk és egyéb kütyüink a szellemi egészségünket is kezelésbe veszik: vajon jó irány ez, bízhatunk abban, ha a mobilunk lesz a pszichológusunk?
Google és Apple Health, okosórákkal mért stressz-szintek és alvásminőség, mentőket riasztó ütközés- és esés-érzékelés: a legnagyobbak után szép lassan az eszközgyártók második hulláma is egyre többet beépít ezekből a mobilokba és egyéb kütyükbe. A szellemi egészség vizsgálata, a mentális betegségek felismerése és esetleges kezelése azonban nehezebben megfogható területnek tűnik a technológiai szempontból. Épp ezért az Apple egyik legfrissebb terve eléggé megosztotta a közönséget. A vállalat ugyanis egy megbízható elemző szerint egy Quartz nevű szolgáltatással kísérletezik, amely a szakértők szerint egy digitális adatokon és a mesterséges intelligencia elemzésein alapuló lelki tanácsadó. Igen, jól olvasta mindenki: ha tényleg igazak az iparági pletykák, nemsokára az iPhone vagy az Apple Watch akár azt is megkérdezheti tőlünk egy sűrű munkanap kellős közepén, hogy “mivel úgy veszem észre, nagyon stresszes vagy, nem szeretnél egy kicsit relaxálni és közben válaszolni pár mentálhigiénés kérdésemre?”
Mindez egyelőre iparági pletyka, a Tim Cook vezette óriáscég megannyi versenytársához hasonlóan egy csomó olyan új terméket és szolgáltatást tesztel napról napra, amelyek nagy része végül nem jelenik meg hivatalosan, esetleg jókora változtatásokkal adják ki, vagy valamilyen egyéb szolgáltatás részeként maradnak meg egyes darabkái. Viszont az is tény, hogy az Apple – szintén az összes nagy, közepes és kicsi versenytársával együtt – az elmúlt években egyre komolyabban ráhajtott az egészségügyi piacra, újabb és újabb szakterületeket lefedve.
Emberi szavak… egy géptől?
Egyelőre tekintsünk el tehát attól, hogy lesz-e valóban, és ha igen, mikor és milyen formában pszichológiai coach az Apple eszközeiben, és nézzük meg a lehetséges jó és kevéssé jó oldalait egy ilyen lépésnek.
Mindenképp a jó oldalra sorolható, ha egyáltalán valaki odafigyel a lelkünkre a rohanó napok közben, még akkor is, ha az csak egy algoritmusok által vezérelt app a kütyüinkben. Nagyon sokan vannak világszerte, akik a mindennapi robot, az ezer felől érkező stresszfaktorok közepette egyáltalán nem kapnak egyetlen “minden rendben?” kérdést akár napokon, heteken keresztül. Milliók élnek egyedül, vagy akár olyan társas magányban, ahol senki sem figyel oda rájuk, hiszen “mindenkinek megvan a maga baja”.
Ráadásul nagyon könnyen beleragadunk a mókuskerékbe: még ezt a feladatot megcsinálom, nincs időm enni, szóval út közben betolom ezt a gigaburgert, és addig viszem magammal a feszültséget, amíg egyszer csak ki nem robban. Ha a Quartz csak annyit megtesz, hogy időről időre figyelmeztet öt perc pihenésre, a rendszeresebb étkezésre, vagy akár arra, hogy ideje felhívni a szüleinket, máris sokaknak segít – mert pont ezeket felejtjük el a legtöbben a nagy hajrában.
Az algoritmus jobban tudja?
Itt jön viszont az árnyoldal, amire egyre több cikkben és blogbejegyzésben hívják fel a figyelmet. Miszerint akár a mentális egészséget érintő legártatlanabb tanács, egy rosszkor vagy rosszul elejtett megjegyzés többet árthat, mint amennyit használ. Őszintén: hányan nyugodtak már meg attól, ha valaki az idegesség csúcsán azt tanácsolta, “nyugi”? Esélyesen nem sokan, sőt – ilyenkor még nagyobbat robbanhat a kitörő stresszvulkán.
Az egyik kiszivárgó információ szerint az Apple Health app több újdonságot is kap, amelyet a júniusi WWDC konferencián mutatnak majd be, és lesznek ugyan további fizikális egészséget érintő részek, például a látás felmérése és javítása, de egyre több helyen bukkan fel az “érzelemkövetés” fogalma is. Erre olyasmit tippelnek, hogy az élettani funkciók figyelése alapján az app eltárolja a különféle napi érzelmi állapotainkat és képes ezt folyamatában megmutatni nekünk: nézd csak, ezen a héten többet idegeskedtél, mint az előzőn. Állítólag egyre több adatforrást használ majd ehhez az algoritmus, tehát az okosóra által észlelt alapértékeket (szívritmus, vérnyomás és egyebek), de elemezheti a szöveges üzeneteinket, beszédünket, a futtatott appok típusát, a használatuk időpontját és időtartamát, amiből összeállítja az érzelmi profilunkat és megmutatja annak változásait.
Ezek a funkciók azonban egyrészt tévesek is lehetnek – most így hirtelen az jutott eszembe a cikket írva, hogy napok óta a Slayer zenekar munkásságát hallgatom cikkírás közben, amiből akár egy kevésbé jól következtető MI azt is kikövetkeztetheti, hogy irtózatosan stresszesen és vérgőzösen töltöm a munkanapjaimat (pedig a Slayer engem kiválóan lelazít és sokszor kifejezetten meghozza a munkakedvet, mert nem vagyunk egyformák ugyebár). Volt olyan hetem is, amikor könyvet fordítottam, és ezért sokszor idéztem az adott szövegből levelekben, üzenetekben – ha az adott könyv épp a depresszióról szól, vajon az app rám szól-e, hogy túl negatív vagyok? Mindezt persze akkor fogjuk megtudni, ha tényleg megérkezik a valódi szolgáltatás, de a ChatGPT félresikerült álhíreitől a kezet rajzolni képtelen Midjourney-ig belegondolunk abba, hogy a mesterséges intelligencia bizony még nagyon sokszor téved, kicsit kényelmetlen érzés, hogy innentől az elménk és az érzéseink is a játszóterévé válnak.
Digitális pótszer
Több véleménycikkben arra is kitértek, hogy a digitális szolgáltatások néha bizony olyan módszerekkel akarnak javítani az emberek életén, amire már létezik jó, legalábbis jobb megoldás. Az Apple digitalizálja az érzéseinket és naplót vezet róluk (esélyesen havidíjért)? Elég csak bemenni egy papírboltba és venni pár száz forintért egy naplót és egy tollat, amibe ráadásul úgy írhatjuk bele a napi érzéseinket és gondolatainkat, hogy azt nem egy gép találja ki helyettünk jól vagy rosszul. Aztán itt van az a hír is, hogy az Apple egészségügyi platformjának része lesz az állítólag idén már bemutatott AR/VR headset is, amelyben a stressz levezetésére elvonulhatunk egy mezőre vagy egy erdőbe, ahol hallgathatjuk a madarak csiripelését. Vajon pótolja-e ez azt az érzést, amit ma is megtehetünk, miszerint kimegyünk egy parkba és leheveredünk a fűbe?
Egyes kommentárokban már azt emlegetik, hogy épp itt van a határa annak, ameddig a digitális szolgáltatásoknak el kell érnie, de nem meghaladnia. Néha a javaslat igenis az lehet, hogy kapcsoljunk ki, hogy ne Teamsen és FaceTime-on beszélgessünk félmondatokat, hanem találkozzunk személyesen és gyűjtsünk közös élményeket. Az ember elméje, érzelmi világa minden bizonnyal nem tud ugyanolyan gyorsan szinteket ugrani, mint a technológia az elmúlt években, évtizedekben. Ölelésre van szükségünk, emberi szavakra, kérdésekre, időnkénti kiszabadulásra, nyugalomra, a tőlünk fél méternyire levő pixelhalom helyett a távolba nézésre.
Persze simán lehet, hogy az Apple (és mások) mentális egészséget célzó szolgáltatásai nem lesznek ennyire harsányak. Talán csak annyiról lesz szó, hogy a stresszre, depresszióra, szorongásra utaló jelek észlelésekor javasolja, hogy keressünk egy szakembert, akár összefoglalva, mit mondhatunk neki kezdésképpen. Esetleg az MI arra is képes lesz, hogy megnézze, kihez szoktunk fordulni nehéz helyzetekben, és felajánlja, hogy hívjuk fel az illetőt. Akár meg is nézheti a naptárunkban, mikor van a következő szabadnapunk, hogy jutunk el a legközelebbi erdőbe és felajánl nekünk egy pihenős-sétálós programot erre a napra. Mindenesetre rég tudjuk a mondást a pokolba vezető útról és a jószándékból rakott kövekről: reménykedjünk abban, hogy az e-appok új generációja nem átvenni szeretné az uralmat az érzéseink fölött, hanem csak annyi apró segítséget ad, amivel mi magunk tudjuk őket a legjobb irányba terelgetni.
