Érdekes kijelentést kapott fel a tech-sajtó: egy sci-fi filmekbe és könyvekbe illő teóriát jósolt meg a közeljövőre a Nokia vezetője. De tényleg lehet 2030-ra telefon-implantátum?
Bármennyire is felturbózta a hírek megjelenésének és terjedésének sebességét az internet, néha csak jóval a történtek után kap szárnyra egy-egy információ, amely ráadásul sokszor csak egy nagyobb történet darabkája, amely kontextusából kiragadva szenzációvá duzzad. Így történt ez Pekka Lundmark, a Nokia vezérigazgatójának egy kijelentésével is, amely még májusban hangzott el a davosi Világgazdasági Fórumon tartott előadásában, a hírek azonban csak augusztus legelejétől kezdték hangoztatni. Eszerint 2030-ra ott tart majd a technológia, hogy a mobiltelefonokat már nem a zsebünkben hordozzuk és kézbe véve használjuk, hanem a testünkbe lesznek beépítve.
Oké, az ötlet egyáltalán nem új, fantasztikus filmekben már megannyi változatot láttunk olyasmire, amikor a főhős saját csuklójába beszél, vagy épp a bal felső szemfogát megpöccintve indít hívást. Az viszont, hogy itt a dátumot mához képest mindössze hét évre lőtte be valaki, aki ráadásul nem csak valami mitugrász tech-jós, hanem egy patinás (bár mostanában kissé visszaszorult) távközlési világcég vezetője, valóban érdekessé teszi a kijelentést, és egyszerre ruházza fel a korábban érkező karácsony izgalmával és extra valóságtartalommal. Szóval nézzük, mi is hangzott el pontosan, és mit hámozhatunk ki a dologból!
A következő G
Érdemes valamelyest árnyalni a képet azzal, hogy Lundmark alapvetően mobilhálózatok következő generációjáról beszélt, és ezzel kapcsolatban emlegetett lehetséges felhasználási példákat. A szakember szerint a 6G hálózatok érkezése datálható 2030-ra, és ez a technológia, karöltve addigra kifejlesztett egyéb műszaki megoldásokkal, mint a metaverzumok, a kvantumszámítástechnika, valamint az egészségügyi újdonságok olyan felhasználási területeket nyithatnak meg, amelyek ma még nehezen elképzelhetőek.
Az előadásban elhangzott, hogy a fenti területeken mostanában újra jóval felgyorsult a fejlesztések üteme, és ezért egy olyan folyamatnak lehetünk tanúi, melyben 2030 környékére már jelentősen összeolvad a fizikai és digitális világ. Erre hozott egy olyan példát, melyben arról beszélt, hogy akár az okostelefont sem köti már addigra az a formavilág, amelyet évek óta kénytelen-kelletlen használnunk kell. A “szép új világban” már akár elérhető lesz az, hogy bizonyos eszközök, így a telefonok is a bőrünk alá ültetett chipek formájában létezzenek, a vezérlőeszközei pedig egyfajta “ipari metaverzumba” költözzenek, tehát ahhoz, hogy felhívjunk valakit, elég egy okosszemüvegen át megtekintett felhasználói felületen megérintenünk egy virtuális kapcsolót.
Beépített okoskütyü és metaverzum
A fenti előadásból kiragadott részlet két hónap késéssel kezdett “nagyot menni” az interneten, de a szakértők szerint érdemes azért a teljes kontextusában értelmezni. Azt persze egyáltalán nem szabad kizárni, hogy lesznek a példában említettekhez hasonló megoldások, de többen inkább azt tartják valószínűnek, hogy 2030 inkább csak a valós felhasználás első éles tesztjeinek időszakát hozhatja el. De nézzük meg, mi az, ami már elérhető a sci-fikbe illő jövőképhez, és mik azok, amiknek még meg kell valósulniuk ahhoz, hogy tényleg a testünk részévé váljon a telefon!
A testbe, vagy testre építhető digitális implantok már sok esetben túl vannak a tervezőasztalokon, és a lábujjakkal irányítható extra hüvelykujjaktól kezdve egy professzor saját testébe épített, más eszközök irányítására képes chipekig sokfélével kísérleteznek. A fejlesztések már ott tartanak, hogy valós egészségügyi felhasználásra is alkalmasak lehetnek, sőt, bizonyos esetekben már ott tartanak, hogy épp a szervizelés kérdéseit kell megoldani velük kapcsolatban. Nemrég pedig már olyan miniatűr akkumulátort is kidolgoztak, amely szükségtelenné teszi az időszakos akku-cserét, és a testbe épített eszközöket cukorból nyert árammal tudja táplálni. Ahogy a mikrochipeket egyre kisebb méretben lehet gyártani, a Nokia-vezér teóriájának ezen része akár tényleg működhet 2030-ra.
Az már érdekesebb kérdés, hogy az ilyen apró eszközök mennyire kiterjedt funkcionalitásra lesznek képesek, ugyanis azért a mostani kísérletek még megállnak ott, hogy egy-egy implant egy, de maximum néhány funkcióra korlátozódik. Itt jöhet képbe a Lundmark által szintén megemlített kvantumszámítástechnika, amelyet épp olyan feladatokra fejlesztenek sokfelé, amely túlmutat az alapvetően bináris, igen-nem kapcsolókon alapuló mai technológián. A szakember víziója nem is feltétlenül az, hogy a testbe épülő apróságok lesznek önmagában olyan erősek és mindentudók, hogy átvegyék például egy mai okostelefon tudását, viszont egy összetett hálózatra csatlakozva elérhetnek hagyományos és kvantumgépeken futó szolgáltatásokat, tehát egyfajta távoli elérésű eszközként működnek majd. És itt jön képbe a 6G.
Bár most, 2023-ban még az 5G is épp csak abban a stádiumban jár, amikor labortesztek után először “kiengedik a nagyvilágba”, és a műszakilag fejlettebb területeken szép lassan növekszik a lefedettség, az már jól látható, hogy néhány éven belül általánossá és teljesen megszokottá válik. És pont abból látható, mit várnak a 6G-től, hogy mostanában mit hoz az 5G, hiszen nem csak a sávszélesség növekedéséről és az adatforgalom gyorsulásáról van szó. Tény, hogy 5G-t használva már pillanatok alatt letölthetünk egy teljes mozifilmet akár 4K felbontásban, de az igazi előrelépést az jelenti, hogy ezen a hálózaton már a rendszer leterhelése nélkül tudnak kommunikálni a gépek – pontosabban az összes IoT eszköz az okosotthonok berendezéseitől a városokat figyelő szenzorokon át az önvezető autók automatikájáig. A 6G pedig a tervek szerint még nagyobbat ugrik majd, hiszen a következő hálózat kezelését, az adatáramlás szabályozását már a mesterséges intelligencia és a kvantumgépek is segítik.
A metaverzum kifejezést sem abban az értelemben használta a Nokia vezetője, mint ahogy például Mark Zuckerberg elképzeli. Nem egy olyan virtuális világot kell tehát elképzelni, amelyben digitális avatárjaink rohangásznak kriptopénzekért vásárolt divatcuccokba öltözve – bár ez is eljöhet, de itt másról van szó. Kialakíthatunk például egy olyan felhasználói környezetet, amely egy VR, vagy inkább AR eszköz használatával a meglévő világunkat extra virtuális eszközökkel látja el, tehát magunk elé vetíthetünk egy teljes kezelőfelületet, ami a mobilhívásainktól az okosotthon kütyüinek állítgatásán át a játékokig bármit megjeleníthet, tehát ha a mobil „agya” valahol a bőrünk alatt is lesz, a kijelző senkinek nem fog hiányozni, hiszen bárhol felbukkanhat, ahol és ahogy szeretnénk.
Szóval összességében elképzelhető, hogy bejön az előadásból kiemelt jóslat, és 2030 környékén a bőrünk alá épített mobiltelefont használhatunk? Elképzelhető, ha persze nem is az a verzió, amelyben hét év múlva már mindenki chipmobillal a testében rohangászik világszerte. A szükséges technológiák egy része már valamilyen formában rendelkezésre áll és a 6G útitervébe is belefér a dolog, tehát az elvi lehetőség mindenképpen megvan. De persze ezt még nagyon sok minden árnyalhatja, hiszen azt is láthatjuk, mennyire meg tudja roppantani a techvilágot egy globális járvány, egy háború, vagy épp fontos alkatrészek hiánya – ilyesmiket előre jelezni pedig épp az elmúlt évek tapasztalatai alapján szinte lehetetlen. Térjünk tehát vissza minderre legkésőbb 2030-ban, amikor már lehet, hogy tényleg a bőrünk alatti mobil vetíti a pont-most.hu erről szóló cikkét az AR-szemüvegünkre a 6G hálózatról. De persze az is lehet, hogy addigra faágakból készített bunkósbotokkal csépeljük egymást fél liter benzinért, és közben azon tépelődünk, milyen szép álmaink is voltak pár éve.
