Határtalanul, kapcsolatban: itt a távközlés világnapja

/, GÉP/Határtalanul, kapcsolatban: itt a távközlés világnapja

Alig kell félévszázadot visszaugranunk az időben, hogy a napi 1-2 órás televízióadások, hálószoba méretű számítógépek és téglatelefonok korában találjuk magunkat. A Távközlés Világnapja alkalmából megemlékezünk a legjelentősebb mérföldkövekről, amik a modern telekommunikáció útjait szegélyezték.

A távközlés – ahogy a neve is sejteti –, az egymástól látótávolságon kívül eső emberek közötti információáramlást hivatott felgyorsítani. A füstjelek és a dobüzenetek a kalandozások, hajóutak, háborúk és felfedezések során már nem voltak hatékonyak, ezért először a posta, majd a távíró vált a legnépszerűbb eszközzé 1844-től, amikor Morse létrehozta az első távíróvonalat Baltimore és Washington között. A nagymértékű fejlődés aztán elindított egy új iparágat is, 1851-ben megjelent az első hírügynökség, a Reuters Telegram Company. Innentől pedig, bármennyire is közhelyes a kifejezés, mégsem fogalmazhatunk máshogy: felgyorsult és összezsugorodott a világ.

Így győzött a hang

Az emberi kommunikáció egyik alapköve a beszéd: bár jelekkel és gesztikulációval is sokféle információt lehet átadni, az őskorban az egyre szerteágazóbb fogalmak megértetésére is képes beszéd alapozta meg az emberi fejlődés ugrásszerű felgyorsulását. A következő kommunikációs lépcsőfok az volt, hogy hallótávolságon túl tartózkodó felek között is megvalósulhasson az adatcsere: erre egy ideig jó módszer volt az írás és az írott információk továbbítása, ám ez a leggyorsabb futárokkal, postakocsikkal és egyéb szállítási módszerekkel sem érte el azt a sebességet, mintha a két kommunikáló fél egymás mellett állna.

A sokféle köztes megoldás (füstjelek, hajók közötti zászlós kódjelek, “bólogató” távíróoszlopok) után a huszadik században mégis a hang továbbítása győzött: az első távbeszélő vonalak, majd a kapcsolóállomások végre megvalósították azt, amivel az egymástól eltávolodó ősemberek óta próbálkoztunk: hogy akkor is halljuk egymást, ha erre fizikailag nem lenne lehetőségünk.

A telefonálás a teljes 20. századi fejlődés egyik legfontosabb alapkövévé vált, és az sem csoda, hogy hiába érkezett meg azóta mellé az internet, egymás hangjára még mindig szükség van, nem is csoda, hogy még IP alapokon is az egyik legnépszerűbb szolgáltatás az alkalmanként videóval felturbózott beszélgetés.

Hangtól a képig

De térjünk még vissza a hangtovábbítás kezdeteihez: a távírók megjelenésétől többé-kevésbé egyenes út vezetett Bell telefonjáig, ami a dróton keresztül továbbított hangüzenet alapgondolatát fejlesztette tovább. A vezetékek hosszú egyeduralmát a digitalizáció törte meg, 1896-ban megjelent a piacon a rádió, eddigre már világszerte léteztek a nagy területeket is lefedő telefonhálózatok. A következő mérföldkő szintén Bell nevéhez köthető, az ő fejében ugyanis, bármilyen hihetetlen, de már a 19. század végén megszületett a Facetime gondolata és a Bell Labs 1927-ben elő is rukkolt az ikonofon prototípusával, ami hang és kép kétirányú továbbítására egyaránt lehetőséget nyújtott. A nagyérdemű azonban a képminőség és a bonyolult irányítás, nem mellesleg a magas ár miatt is megrettent a készüléktől, úgyhogy az egyöntetű ovációval várniuk kellett egészen napjainkig.

Bár a mobiltörténelem korántsem tekint vissza ugyanilyen hosszú múltra, az elmúlt hetven év talán ezen a téren fejtette ki legjobban jótékony hatását. 1938-ban, az első rádiófon megjelenésekor ugyanis még 10kg-os, 8 kilométer hatósugarú készülékekkel rohangáltak az amerikai katonák a harctéren: a Motorola ezt felismerve fejlesztette ki az első walkie-talkie készüléket, ami, bár súlyban könnyebb volt, s a hatótávolsága is nagyban csökkent, mégis ezt tekintik a nulladik generációs mobiltelefonnak. A háború után a fejlesztők nem csak kényszermegoldásokban, hanem a technológia elterjesztésében is tudtak már gondolkodni, és sok próbálkozás után 1973-ban a Motorola mérnöke lebonyolította az első igazi utcai mobilhívását. New York ámuldozó lakosságának legnagyobb örömére tíz évvel később a prototítpus tökéletesített változata már számukra is elérhető volt.

Az akkoriban még luxuscikknek számító eszköz megjelenésével egyidőben Észak-Amerika első 1G hálózata is létrejött, azonban a GSM-rendszerek egyik legfőbb védjegyének számító funkciója, az SMS még 1984-ig váratott magára.

Magyar mobiltörténet

1989-ben itthon megalakult a Westel Rádiótelefon Kft., ami a legelső hazai mobiltelefon szolgáltatást nyújtotta a 0660-as előhívószám segítségével, 51%-os Matáv tulajdonrésszel. 1991-92-ben a korábban csak Budapestre korlátozódó hálózatot vidékre is kiterjesztették, így 1993-ra már az ország nagy részén használhatóak voltak a Westel vonalai. 1994-ben piacra lépett a Westel 900 GSM. és a Pannon GSM is, őket 1999-ben követte a Vodafone. 2004-ben a Westel arculatváltáson esett át, és többségi tulajdonosa, a Deutsche Telekom márkanevét átvéve T-Mobile-ként született újra.

A történet itt kezd valóban izgalmas és aktuális lenni, hiszen 2012-ben a szolgáltató – akkor már Telekom márkanév alatt – Magyarországon elsőként indítja el a 4G-t. A 25 éves piaci jelenléte alatt a Telekom több, mint 15 625-szörösére gyorsította fel az adatátvitelt és 90 milliárd percnyi telefonbeszélgetéshez juttatta mind a 12 millió előfizetőjét. Manapság pedig több eszköz egyidejű használatakor már akár 2 Gbps sebességű otthoni internet is elérhető, emellett pedig az 5G hálózatok előkészítése folyik, amelyen villámgyorsan és tumultus nélkül kommunikálhat az embereken kívül az összes internetre kapcsolódó eszköz – az okostévétől az intelligens villanykörtéig. Addig pedig már a 4G hálózatokon út közben is csomó minden olyasmit megtehetünk, amihez eddig otthoni, vezetékes netre volt szükségünk – ki hitte volna például akár pár évvel ezelőtt is, hogy metrón, vagy az autó anyósülésén utazva nézhetjük az internetről streamelt kedvenc filmjeinket vagy sorozatainkat a TV GO szolgáltatáson keresztül?

A világzsugorító technológia

Hogy miért kell a távközlést világnappal is ünnepelni? Talán a legegyszerűbben az mutatja meg a jelenség valódi értékét, ha belegondolunk, milyen lenne az élet nélküle. Ne csak azt mérlegeljük, hogyan élnénk túl egy napot mobiltelefon nélkül – bár sokaknak már ez is kifejezetten nagy gondot okozhat, sőt akár konkrét anyagi kár is érheti őket – de azt is vegyük számításba, hogy távközlés nélkül a mai formájában ismert kereskedelem is teljesen megbénulna, összeomlana a közlekedés irányítása, és még a szomszéd városban történtekről sem érkeznének meg azonnal a számunkra fontos hírek. Mindezen végigtekintve túlzás nélkül megállapíthatjuk: életformánk, társadalmunk és civilizációnk jelenlegi formájának fenntartásához a telefonálás, a szöveges üzenetek küldése és az internet egyaránt nélkülözhetetlenné vált.

Szerző: |2019-05-19T11:36:13+00:002019.05.17|EMBER, GÉP|

A Pont Most tartalmai a Magyar Telekom támogatásával készültek