Tényleg vízálló a telefonom?

/, TIPPEK/Tényleg vízálló a telefonom?

A gyártók sokszor hivatkoznak vízállóként egyes készülékeikre, de fontos tudni, hogy ennek is vannak szintjei. Ezért segítünk eligazodni a szabványok között, nem mindegy ugyanis, hogy csak pár cseppet bír ki a mobil, vagy fél órán át is vígan videózhatunk vele búvárkodás közben.

Mióta műszaki eszközöket használunk, bennünk él az a zsigeri szintű félelem, hogy ezek valami hirtelen baleset folytán tönkremennek. És nem csak mi magunk okozhatjuk mindezt a nem rendeltetésszerű használattal, hanem az anyatermészet is folyton fenyegetést jelent: mostani írásunkban a költő szavaival élve azokról az esetekről lesz szó, amikor “a víz az úr”, és ehhez csapódva a porállóságról is szót ejtünk, a szabványban ugyanis egyszerre kezelik a műszaki eszközök ellenállóságát erre a két területre.

Szabványok és előírások mindig is voltak az eszközökkel kapcsolatban az érintésvédelemtől a külső behatások elleni védelemig, de sokszor az okozza a problémát, hogy a felhasználók nem tudják pontosan, mit is takar egy-egy jól hangzó besorolás, ezért most összegyűjtjük a pontos meghatározásokat. Ennek segítségével pedig mindig el tudja dönteni a vásárló és a felhasználó azt, hogy egy jól hangzó “vízálló” marketingszöveg mögött pontosan milyen szintű védelem rejlik, ezáltal mit tehet meg a mobiljával, tabletével, laptopjával, és mi az a szint, amivel már nem szabad próbálkoznia.

Okos megfogalmazások, gyanútlan felhasználók

Több “érdekes” eset jelezte például azt, mennyire érdemes odafigyelni a különféle marketing-anyagokban a vízálló kifejezés helyes értelmezésére. Az elmúlt évtizedben, az okostelefonok tömegcikké válása során nem egy gyártó futott már bele abba, hogy víz- és porállósággal hirdesse bizonyos termékeit, hogy aztán kiderüljön, a jól hangzó szlogen ellenére a tenger alatti fotózás közben javíthatatlanul tönkrement a mobil, a magasról a medence vizébe pottyantott tablet pedig szintén nem bírta a gyűrődést.

Aztán jöttek a keserű felfedezések, sokszor a garanciális szervizek elutasításait követően. Volt olyan gyártó, amely például a kezdetekben úgy értelmezte a vízállóság fogalmát, miszerint az eszközt lehet víz alá meríteni, de használni már nem szabad. Ehhez képest a telefon reklámjaiban egymást a medence vizében önfeledten fotózó és videózó fiatalokat mutogattak, ami bizony erős ellentmondás. Épp ezért manapság már érdemes valóban a kapcsolódó szabványok típusát keresni egy terméken, mielőtt a vásárlás mellett döntünk (vagy ha már megvettük az eszközt, akkor azelőtt tájékozódjunk, hogy strapa-módban kezdenénk használni). A környezeti fizikai behatások elleni védelem szintjét manapság leginkább az IP szabvánnyal jellemzik, amelyet IPXX formátumban találhatunk meg. Ennek neve eredetileg az International Protection Marking (Nemzetközi Védelmi Jelölés) szavakból származik, de előszeretettel hivatkoznak rá Ingress Protection Marking, azaz Behatolásvédelmi Jelölés néven is. Az IP után az első x helyén álló szám a szilárd, míg a második x-szel jelölt szám a folyékony anyagokkal szembeni ellenállás szintjét jelöli.

A mellékelt két táblázatban azt gyűjtöttük össze, pontosan mit jelentenek az egyes erősségek a szabvány megfogalmazásában, de azt is melléírtuk, milyen tesztekkel kell megbizonyosodnia a gyártónak arról, hogy a termékük valóban eleget tesz a kívánalmaknak. Ez ugyanis talán többet elárul arról, mit lehet és mit nem érdemes megtenni egy megadott IP kategóriájú eszközzel. A táblázatok összeállításához a PC World magazin 2019-es cikkét és a Wikipedia kapcsolódó bejegyzéseit használtuk.

A por erősebb, mint hinnéd

A szilárd anyagok elleni védelem viszonylag egyértelműbb: 1-es kategóriába eshet egy nyitott számítógépház, amikor nem túl barátságos eredménye lesz, ha benyúlva hozzáérünk a processzorhűtő ventillátorához, vagy eltörjük a RAM foglalatát. A 2-es kategória egy dizájnos burkolattal lezárt, de hűtés miatt sok helyen lyuggatott házzal rendelkező asztali gép, ami mellett nem célszerű a sószóróval játszani, míg a 3-asnál és a 4-esnél már tényleg erősen kell dolgozni azon, hogy a megerősített gépházba valamivel bele tudjunk piszkálni. Az 5-ös szint már nem hangzik rosszul egy laptop, tablet vagy okostelefon esetében sem, de érdemes figyelni a korlátozottságra: igazán biztos porvédelmet csak az IP6x megjelölésű eszközök adnak, amelyek a vákuumos lezárással megerősítve valóban nem fognak egyetlen porrészecskét sem átengedni a készülékházon.

Szaharai porviharban vagy épp mikrometeorok záporában viszonylag kevés olvasónk fog bármilyen eszközt használni, szóval az első számjegy talán egy kicsit kevésbé érdekes, a második viszont már tényleg nagy odafigyelést igényel, jön ugyanis a folyékony ellenség, vele pedig a megfogalmazási trükkök tömkelege.

Előbb tájékozódni, csak utána merülni!

A kisebb értékeket most ugorjuk is át: ha egy eszközt IPx1 vagy x2 minősítéssel látnak el, az nagyjából semmit sem jelent, még az esőben sem szabad elővenni őket, hiszen ki garantálja azt, hogy valóban csak a megfelelő intenzitással és irányból esik, ráadásul a kezünkről nem csorog be az esőlé a burkolat alá?
Az IPx3 már valamelyest védelmet jelenthet egy-egy véletlenszerű felfröccsenés ellen, a 4-es, 5-ös és 6-os szinteken pedig nagyjából abban lehetünk biztosak, hogy ha átlagos intenzitású esőben bonyolítunk le egy gyors telefonhívást, akkor nem megy azonnal tönkre a mobilunk. A 6-os szinten arra is van esélyünk, hogy ha az utcán véletlenül egy tócsába sikerül letenni a készüléket, akkor azonnal kiszedve onnan még mindig életben marad szegény kütyü.

Az IPx7-ben például már kifejezetten vízbe merülésről van szó, ezért azt is hihetnénk, hogy a leírás alapján simán belecsobbanthatjuk az eszközt a patakba, annak garantáltan nem lesz semmi baja. Mekkora tévedés! Figyeljük meg, hogy a tesztek csak azt garantálják, hogy a próbadarabot ilyenkor vízbe merítik (nem pottyantják vagy dobják), és ott hagyják a megadott időtartam végéig, ezután ismét lassan kiemelik onnan. Ha egy telefon mondjuk kézmagasságból csobban a patakba, egy hirtelen nyomásváltozással is számolnunk kell, amely nem szerepel a tesztben. Ugyanígy nincs szó arról, hogy a próbaeszközt bármilyen szinten is aktívan használnák a teszt időtartama alatt – pont ebbe buktak bele az első vízállónak hirdetett mobilok annak idején. A kijelző vagy a gombok nyomkodása, a csatlakozók használata ugyanis nem a teszt része, és ha mi próbálkozunk ilyesmivel, jöhet a befolyó víz és a garanciális szerviz elbukása.

Hiába megy fel aztán a szabvány szintje IPx8-ig, csak a víz alatt tartás ideje és valamelyest a maximális vízmélység nő meg, a folyamat közbeni használatról itt sem esik szó, ahogy arról sem szól a fáma, milyen magasból ejthetjük például a medencébe a telefont, vagy esetleg gyengébb-e a konstrukció annál, hogy azzal együtt ugorjunk egy fejest a tengerbe. Apropó, tenger. Az alapvető tesztekben végig vízről beszélnek, a tenger azonban sós, ami általában szintén nem tesz jót semminek: kicsapódik, mar, tehát szintén nem a barátunk. Azt pedig talán nem is kell külön ecsetelnünk, hogy forró vizes lábosba vagy épp jeges üdítőbe ejteni a telefont szintén nem életbiztosítás még a legmagasabb IP besorolás mellett sem, hiszen ilyenkor a hirtelen hőmérséklet-változás okozhat kellemetlenséget.

Így már érthető, mi mindenre kell figyelni egy adott készülék esetében még akkor is, ha az IPxx felirat láttán először fals biztonságérzetbe ringatnánk magunkat? A szabványban egyébként elvileg lehetőség van kiegészítő betűjelek alkalmazására is, de ezt általában csak ipari felhasználásra szánt eszközöknél alkalmazzák. A táblázatban néhol szerepel K jelű folyadék-ellenállási szint, ez minden esetben a nyomás jobb ellenállását mutatja. Ha véletlenül találunk hasonló szabvány-jelölésen f betűt, az az olajjal szembeni, a H a magasfeszültség elleni, a W pedig az extrém időjárási körülményekkel szembeni védelmet jelöli. Ha pedig S betűt látunk az IP jelzés végén, csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy az eszköz a víz alatti tesztekben mozgás közben is megfelelt.

Nem ússzuk meg a tájékozódást

Ha tehát igazán strapabíró készüléket keresünk, vagy egyszerűen csak száz százalékig biztosak akarunk lenni abban, hogy minden eshetőséget előre bebiflázunk, akkor az IP besorolás mellett bizony végig kell olvasnunk az adott készülék használati utasítását, illetve biztonsági figyelmeztetéseit és garanciafeltételeit. A fent említett esetekben azért nem sikerült a károsultaknak érvényesíteniük a kárigényüket, mert valamelyik kisbetűs részben valóban szerepelt az a kitétel, hogy ugyan víz alatt működik az eszköz, ellenben használni nem szabad. Érdemes tehát tájékozódni.

Ha aztán mégis beüt a gond, a szervizben gyorsan észreveszik, ha azt a nem rendeltetésszerű használat okozta. A víz érzékelésére például manapság egy olyan indikátor-pötty szolgál, amely a készülékre káros szintű nedvesség jelenlétére kipirosodik, és úgy is marad. Ilyet az eszközök belsejében, valamint gyakran az akkumulátorokon is elhelyeznek, és ha a használati utasításban nem térnek ki külön az ilyen esetekre, a piros pontot meglátva szerviz úgy ítélheti meg, hogy a jótállást és a kellékszavatosságot már nem lehet érvényesíteni a készülékre. Épp ezért legyünk mindig óvatosak és tájékozódjunk előre, nehogy a pórul járt telefonnal, tablettel, laptoppal együtt mi magunk is befürödjünk.

Szerző: |2019-05-14T13:09:59+00:002019.05.14|EMBER, TIPPEK|

A Pont Most tartalmai a Magyar Telekom támogatásával készültek