A tech-piacot sújtó legutóbbi chiphiány két éve keseríti meg az életünket. Nem csak a PC-k és mobilok, de az autók és sok más termékkör is érintett, és értelemszerűen mindenki arra kíváncsi, mikor lesz végre vége? Összeszedtük, mi várható.
Ha valaki egy nagyobbfajta kő alatt töltötte az elmúlt éveket, és egyáltalán nem olvasott vagy hallott híreket a technológiai világ történéseiről, még az is tud arról, hogy valami nagyon megnyekkent ezen a területen. Például abból, hogy folyamatosan drágulnak a laptopok, a PC-k alkatrészei, a mobilok és az egyéb kütyük, ráadásul egyre több esetben lehet belefutni szállítási nehézségekbe, késlekedésekbe is. Mindez leginkább annak “köszönhető” (persze köszöni a fene), hogy a gyártók képtelenek annyi chiphez hozzájutni, amelyből képesek lennének a megfelelő mennyiségű készterméket legyártani. Ráadásul a késztermékekből is erősen megcsappantak a készletek, mivel például laptopból, hálózati berendezésekből és kiegészítőkből lakossági és vállalati szinten is jelentős mennyiség fogyott, hogy szintre hozzon mindenkit a járványhelyzet miatt rohamléptekkel bevezetett távmunkával.
Miért van egyáltalán chiphiány?
De talán kezdjük az alapoktól: miért is lett chip- és alkatrész-hiány az elmúlt években? Nos, ez is a koronavírussal indul természetesen, és nem is feltétlenül a chipekkel, ezt csak gyűjtőfogalomként használják a jelenlegi állapotra. A folyamat valójában a félvezetőktől indul: ezen apró alkatrészekből áll össze egy csomó alapvető elektronikai egység, például a dióda, tranzisztor, LED, és persze a chipek. A félvezetők gyártásában ugyan van jó néhány amerikai érdekeltségű vállalat (ilyen például az Intel és a Texas Instruments vagy a Qualcomm), de összességében a legnagyobb volumen távol-keleti vállalatoktól érkezik, ilyen például a tajvani TSMC vagy a dél-koreai Samsung. Még inkább keletre helyezi a hangsúlyt, hogy a globális gyártók is sokszor távol-keleti üzemekben dolgoztatnak, értelemszerűen a megfizethetőbb munkaerő miatt.
Namármost, 2020 elején beütött a koronavírus az egész világon, és főleg az első évben, még a vakcinák első generációjának kifejlesztése előtt világszerte annyival tudott mindenki küzdeni ellene, hogy karanténba rendelte a lakosságot. Az ilyesmi még úgy-ahogy áthidalható valamilyen irodai, szellemi munka esetében, de a hatalmas gyárak szinte teljesen leálltak, és a részleges enyhítések után is csak sokkal óvatosabban, limitált kapacitással kezdhettek újra termelni. Érdemes azt is hozzátenni, hogy a globális vakcina-elosztási egyenlőtlenségek miatt azóta is komoly gondot okoz, hogy épp a gyártásnak helyet adó területeken sokkal rosszabb a járványhelyzet, mint az egyre átoltottabb országokban: ez egyrészt a már említett távol-keleti környéken okoz gondot, de ugyanígy problémát jelent olyan országokban, ahol a félvezetőkben és chipekben alkalmazott anyagokat bányásszák – a kobalt például teljesen elmaradott afrikai országokból érkezik, ahol az általános vakcina-ellátottság hihetetlenül alacsony.
A gyártás ráadásul csak az első szakasza a hiány kialakulásának: a járvány miatti utazási és szállítási korlátozások miatt a világszintű logisztika is csigatempóra lassított, tehát az eleve egyre kevesebb alkatrészből csak az eddiginél jóval nagyobb átfutással tudnak újra beszerezni a laptopokat, mobilokat és egyebeket összeállító vállalatok, majd pedig a kereskedők.
Miközben a járvány hirtelen még a hosszú évek óta lassan csökkenő PC-piaci számokat is képes volt pluszba lökni, szépen kiürültek a disztribútorok és viszonteladók raktárai. Eközben egy teljesen más okból felborult a PC-kbe szánt grafikus kártyák piaca – ezt a témát annak idején külön cikkben is kiveséztük, de a dolog lényege, hogy a chiphiány mellett itt a kriptobányászok is elhappolták a kártyákat a “hagyományos” felhasználók elől, ezáltal szintén hiányt generálva, valamint akár sokszorosára katapultálva az árakat.
Pont ugyanerre az időszakra esett az is, hogy az autógyártásban soha nem látott szinten használtak (volna) fel mikroelektronikai megoldásokat, hiszen az elektromos és hibrid meghajtás, az önvezetéshez közelítő megoldások, szenzorok és egyéb újkeletű csodák minden eddiginél több gyártó modelljeibe kerültek be. Eközben megszaporodtak a különféle okoskütyük is az asztali hangos asszisztensektől az okosórákon át az IoT eszközökig, tehát még több készülék “nyelné el” az érkező chipeket.
Összességében tehát elmondható, hogy egy igazi vákuum kellős közepén járunk: miközben egyre többféle iparágban jelennek meg a félvezetőkre éhes újdonságok, nem hogy többet nem tudott termelni és szállítani az ellátórendszer, de a járványhelyzet miatt még az addiginál is kevesebb jött ki a gyárakból, és lassabban jutott el rendeltetési helyére.
Összevissza jóslatok
A piac újraindulása sosem egy pár pillanat alatt megoldódó folyamat, valahogy úgy kell elképzelni, mint a töldre váltó lámpánál egymáshoz képest mindig egy kis csúszással elinduló autókat a sorban. A készülékgyártók eleve elmaradásban vannak a kereskedői megrendelésekkel kapcsolatban, és a lassan csordogáló alkatrészekből először vissza kell tornászniuk a szállítási vállalásaikat valamilyen elfogadható szintre, ami egy fokkal fontosabb is, mint az, hogy a még újabb eszközöket gyártani kezdjék. Épp ezért bármikor is mondható az, hogy a félvezetőgyártás üteme javulni kezd, onnantól még igen lassan látjuk azt, hogy mindenféle elektronikai kütyü, amit kinéztünk magunknak, megérkezik a hozzánk közeli boltokba vagy elérhetővé válik a webáruházakban – és az árakról nem is beszéltünk.
A már említett TSMC például tavaly 20 százalékkal emelte meg az árait, amit a gyártók minden bizonnyal beépítenek a késztermék árába is. Érdekes mondjuk, hogy a tajvani félvezető-óriás állítólag külön üzletet kötött az Apple-lel, akiknek mindössze 3 százalékkal emelte az árakat (mondjuk az almás cég árszabása enélkül is elég túlzó, szóval a szakértők nem tartják valószínűnek, hogy ettől hirtelen budget-áron jönnének az új iPhone-ok és Mac gépek). Az 5G-képes mobilchipek ára tavaly átlagosan 5, míg a 4G-seké 15 százalékkal növekedett.
Maguk a félvezetőgyártók viszont láthatóan nem értenek egyet abban a kérdésben, mikor lesz vége a hiánynak. A Qualcomm vezetője, Cristiano Amon tavaly év végén már arról beszélt, hogy már elindult a javulás és 2022-ben komolyan enyhül az elmaradás a szállítási kapacitásban, ehhez képest Pat Gelsinger Intel-vezérigazgató szerint az idei év még nem hoz változást, az első jobb és 2023 lehet. Az ARM vezetője, Simon Segars pedig egyenesen azt állította, az elmúlt évek által okozott “tehetetlenségi erő” miatt még idén is növekedni fog a hiány, és emiatt az árak is csak felfelé srófolódhatnak. Jellemzően már Wikipedia-oldala is van a “2020-2022-es chiphiánynak”, ami azért vicces, mert a megnevezés ellenére azt írja, egy még meglévő folyamatról van szó, tehát bárki is szerkeszti ezt a bejegyzést, legfeljebb a címben mer reménykedni.
Arról persze nincs szó, hogy a vásárlók teljesen kifogynának a vásárlási opciókból, teljes hiány sem a PC-k, sem a mobilok, sem pedig az egyéb elektronikai eszközök terén nem várható, inkább az árakon lehet majd érezni a hatást – és épp ezért sokan lesznek, akik jobban megfontolják, mikor váltanak az előző eszközükről, és inkább igyekeznek még egy-két plusz évet kisajtolni az öregedő hardverből. A piac most inkább a szolgáltatóktól várhat enyhülést, akik különböző csomagajánlatokkal, például az előfizetéssel, internettel és egyebekkel összekötve kínálhatnak valamivel vonzóbb ajánlatokat.
