Ha online navigáció, akkor Google Térkép: ez sokáig aranyigazságnak számított, aztán az Apple is elindította saját szolgáltatását, és azóta ezt a szegmenst is a két nagyágyú uralja sok más területhez hasonlóan. Most azonban elindult egy komolynak tűnő kihívó – de vajon lesz helye és esélye?
A Google és az Apple nagyon sok területen egyed- , illetve pontosabban ketteduralkodónak számít a technológiai világban. Ez pedig nem csak annyit jelent, hogy ez a két cégóriás vezet egy adott területen és tőle jóval lemaradva jönnek mások, inkább azt, hogy ahol ők ketten uralkodnak, oda konkrétan nem fér be senki. Ilyen például az okostelefonos világ, ahol nagyjából egyértelmű, hogy valami vagy androidos mobil, vagy iPhone – hiába jönnek néha kihívók, a mindenható duó mellett esélyük sincs.
Valahogy így alakult mindez az online térképszolgáltatások esetében is. Persze nem velük kezdődött minden, először jöttek a navigációs PDA-kra telepített offline megoldások, amelyeknek volt egy jól menő évtizedük, de az érintőkijelzős, mindenhol netre csatlakozó telefonok megjelenésével hamar elavulttá váltak. A helyükre pedig elsőként a Google nyomult be, hogy még az Apple is csak óvatos késéssel csatlakozzon hozzá a csúcson.
Az nyer, aki gyorsabban lép: ez itt a Google-nek sikerült
A Google Maps, avagy a magyar fordításban szimplán Google Térkép villámgyorsan lecsapott az új lehetőségekre. Maga az alapszolgáltatás 2005. február 8-án startolt, eredetileg desktop változatban, böngészőn keresztül használható formában, de pont a frissessége miatt hamar adaptálták a nemsokára érkező első mobilokra is: Android és iOS alatt 2008 szeptemberétől lehetett beszerezni appként, és ez már kihasználta a telefonok hordozhatóságának minden előnyét.
Az alapok olyasmit tudtak, amit egyik korábbi térképes megoldás sem: a térképeket ugyanis nem “rajzolták”, hanem pontos légifelvételek alapján készült a felülnézet is. A sűrűbben lakott és fontosabb helyek esetében repülőgépekről készült fotók adták az alapot (itt 240-480 méteres magasságból kattintgattak), a világ többi részét pedig szatelites képek alapján térképezték fel. A mobilok annyiban járultak hozzá a használhatósághoz, hogy képesek voltak GPS alapján pontosan elhelyezni ezen a térképen a felhasználót, de még akkor is egész pontosan tájoltak be minket, ha valahol nem volt elérhető GPS-jel, ilyenkor a mobilcellák adataira és közeli wifi-jelekre támaszkodtak.
Nagyon sokáig a Google tartotta is szinte piac-uraló helyzetét: 2013-ra például a világ legnépszerűbb mobilappja lett, a világ telefon-tulajdonosainak 54 százaléka aktívan használta. 2017-ben pedig a Google szerint a Maps androidos változata átlépte a bűvös, kétmilliárdos felhasználószámot.
Ehhez persze több fontos tényező is kellett. Egyrészt az, hogy a mobilinternet nagyon gyorsan elterjedjen és elérhető árú legyen, ezáltal ne jelentsen problémát senkinek az, ha az app folyamatos adatkapcsolatot igényel. Ez pedig nagyon hasznos, mivel a korábbi térképekkel és navigációs appokkal ellentétben itt akár azonnal látjuk az aktuális változásokat dugóktól útlezárásokon át a frissen felhúzott épületekig és újonnan átadott útszakaszokig. Emellett a Google Térkép egy tonna extrát kapott, amelyeket azóta teljesen megszokottként használunk: kereshetünk rajta szolgáltatásokra, boltokra, bankautomatákra, tervezhetünk útvonalat autóval, gyalog, biciklivel, valamint a helyi szervek adatai alapján a tömegközlekedést is uralhatjuk, percre pontosan kiszámolva átszállásokat és érkezési-indulási időket.
Szintén óriási segítséget jelentett a Street View, avagy magyarul Utcakép megjelenése – itt a Google fotós autói és egyéb segédei 360 fokos képalkotással rögzítették az elérhető útszakaszok látképét, tehát ma már egyre több helyre tervezhetünk úgy utat, hogy nem kell csupán térképnézetre hagyatkoznunk, hanem akár jó előre megnézhetjük, hogyan is néz ki az épület, vagy a környék, amit keresünk.
A Google Térkép azóta is folyamatosan frissül, egyrészt kapja az egyre újabb funkciókat, másrészt állandóan aktualizálják a térképeket, valamint időről időre újra befotóznak mindent a Street View számára. Emellett a Google felvásárlásokkal is igyekszik bővíteni a szolgáltatást, ilyen volt például a főként autós útvonaltervezésben jeleskedő Waze bekebelezése: ugyan ez az app továbbra is üzemel alanyi jogon, de a dugófigyelő, baleset-előrejelző funkcióit szépen átvette a Maps is. Jellemzően a nagy rivális Apple eszközein is jó ideig a Google navigációja volt az első választás, ezért az Apple egy idő után lépni kényszerült.
Almából van a Föld – de még mindig nem teljesen
Olyan egyszerűen nem lehet, hogy az Apple eszközein a legnagyobb rivális ellopja a show-t egy adott területen, épp ezért sejthető volt, hogy a Google Maps sikerein felbuzdulva az almás gigacég is fejlesztésekbe kezd. Az Apple Maps első változata 2012 szeptember 19-én mutatkozott be, tehát jó hét és fél év késésben volt a Google Mapshez képest, de még annak mobilos kiadásának is négy éve volt világot hódítani komoly versenytárs nélkül.
Az Apple Maps azóta természetesen elérhető minden iPhone-on és az App Store egyik legfontosabb ékköve, a cég célja természetesen az, hogy az almás felhasználóknak ez legyen az alapértelmezett navigációs megoldása – ez azonban még nem sikerült maradéktalanul. Eleve az induláskor még viszonylag gyenge volt a “lefedettség”, lépésről-lépésre navigációt csak a legnagyobb amerikai városokban lehetett elérni. Akadt azonban előnye is a korai időkben a Google-hez képest: egyrészt akkor még csak az Apple dolgozott vektoros megjelenítéssel, ami sokkal kisebb adatforgalmat igényelt, mint a versenytárs szolgáltatása, másrészt a Siri integrálásával hamarabb vezették be azt a funkciót, hogy beszédfelismeréssel lehessen vezérelni – ez ugyebár az autós használatot könnyítette meg jelentősen. Mindenesetre az Apple hírnevét anno erősen megcibálta, hogy az ökoszisztéma legrosszabbul elsült bejelentéseként vonult be a történelembe az Apple Maps, a gyengén teljesítő navigáció és a félkész funkciók miatt Tim Cook konkrétan nyilvános bocsánatkérést is közzétett, valamint azt javasolta, hogy a javított változat megjelenéséig mindenki használjon inkább “valamilyen versenytárs által készített megoldást”, ami nagyon szépen becsomagolva azt jelentette, hogy egy ideig még maradjon mindenki a Google Térképnél.
Egy idő után aztán kisimult a verseny és kialakult egyfajta fej-fej melletti fejlesztési ritmus a két nagy cégnél, hol az egyikük, hol a másikuk vezetett be valamilyen friss funkciót, hogy aztán a rivális app hamarosan felzárkózzon valami hasonlóval. Ilyen például a nagyvárosok és fontos objektumok háromdimenziós megjelenítése, a forgalom sűrűségének kijelzése, vagy a közeli érdekes helyek megjelenítése.
Az idei év elején tehát úgy állt a helyzet, hogy a két techóriás leuralta az online térképes világot. Van, ami egyik és van, ami másik mellett szól: a Google-t érdemes használni például a még mindig nagyobb földrajzi adatbázis miatt, ugyanis esélyesen jobban kalkulál és tervez. A Waze-felvásárlás és egyéb források miatt komolyabb a közösségi adat-hozzájárulás, és egyelőre csak itt van lehetőség arra, hogy előre letöltött, offline térképeket is használjunk, ha valahol nem akarunk, vagy nincs lehetőségünk adatkapcsolatot kialakítani. Az Apple Maps mellett általában a szemrevalóbb grafikát említik, és ha egyéb Apple termékeket is használunk, ezeken is jobban összedolgozik az app – az okosóránk például rezgéssel jelez, ha egy telefonon beállított útvonalon irányváltás következik. Az viszont még mindig a Google mellett szól, hogy azt androidos és iOS-t futtató mobilokon egyaránt használhatjuk, míg annak egyelőre nincs jele, hogy az Apple Maps felbukkanna Androidon.
Nyerhet itt egy harmadik?
A fentiekből látható, hogy ismét egy olyan piaci szegmens alakult ki, ahol két óriás szépen elterpeszkedett, tehát embertelen feladat bárkinek is az, hogy egyáltalán befurakodjon és néhány százaléknyi részesedést szerezzen a nagyok árnyékában. Ez viszont nem gátolta meg azt a “szövetséget”, amely úgy vélte, itt az idő harmadikként próbálkozni a térképes és navigációs világban. Az Overture Maps Foundation indulását tavaly év végén jelentették be, és alapvetően a Linux Foundation alá tartozik, viszont a különféle részfeladatokat olyan cégekre bízták, mint az Amazon Web Services, a Meta, a Microsoft, valamint az offline navigációban már korábban is nagy névnek számító TomTom.
Jelenleg persze ez az indulás még nem azt jelenti, hogy aki valami újjal próbálkozna a Google vagy az Apple térképe helyett, máris rácsaphat egy friss és teljesen önálló szolgáltatásra, de a folyamat már beindult: a csoport július legvégén jelentette be, hogy elkészült az első, nyílt térképes adatkészlettel, amelyet külső fejlesztők már letölthetnek az Overture weboldaláról. Ez ráadásul azt is megmutatja, miben teljesen más ez a kezdeményezés a két korábbinál: itt nem egyetlen térképszolgáltatás és navigációs szoftver épül, hanem egy olyan háttér, amelyet bárki felhasználhat saját appok készítéséhez, vagy ahhoz, hogy meglévő appjaiba beépítse az itteni adatokat.
A linuxos világ egyébként is a nyíltságról szól és itt is ez a cél: míg a Google Maps fejlesztőkészlet eléréséhez külsősöknek fizetni kell, az Apple pedig szintén díjat számol fel akkor, ha mások be szeretnék építeni a térképes funkcióikat, az Overture adatainak használata ingyenes. Ezen felül pedig így próbálják elérni azt, hogy minden olyan vállalat, amely az új térképadatokra épülve fejleszt, végső soron vissza is osszon saját adatokat és funkciókat, így kialakítva egy átfogó ökoszisztémát.
Mit is jelent ez? Esélyesen például azt, hogy egy csomó olyan cég állhat majd át az Overture adatain alapuló térképekre, amely szeretne leválni a fizetős Google / Apple vonalról, tehát a friss térkép megjelenhet ételrendelős és futár-szolgáltatásokban, üzleti szoftverekben, de akár autós navigációkban, sportappokban és még ki tudja, hányféle területen.
Jelenleg az Overture első szintű adatkészlete érhető el, ez alapvetően utakat és épületeket érint, de itt is cél a legmélyebb rétegekig lemenő bővítés, tehát az érdekes pontoktól az üzleteken át a tömegközlekedésig egy csomó másodlagos információt terveznek itt is elérhetővé tenni. A Linux Foundation vezetője, Jim Zemlin szerint épp az adja az új megoldás előnyét, hogy egyetlen vállalat egy idő után nem képes minden szinten lefedni egy térképszolgáltatás adatéhségét, míg itt egy csomó nagy szereplő dolgozik össze, az egyik a vizuális leképezésben erős, a másik a valós idejű adatok elemzésében, a harmadik az útvonaltervezési sajátosságokat ismeri és így tovább, tehát hosszabb távon sikeresebb, átfogóbb szolgáltatást tudnak kialakítani a jelenlegi nagyok megoldásainál.
Jó kérdés persze, milyen gyorsan tudnak az együttműködő cégek összegyúrni egy olyan alapot, amely már tényleg felveszi a versenyt a mindenki által megszokott Google és Apple szolgáltatásokkal, de láthatóan itt nem is az a cél, hogy hirtelen megjelenjen egy Overture Maps app, vagy bármilyen közvetlen frontend. Inkább amolyan átkaroló hadművelet ez, amely akkor járhat sikerrel, ha egyszerre azt vesszük észre, hogy az egyéb, navigációt és térképeket IS használó appokban már ez köszön vissza. Ha tényleg be tudnak szivárogni így mindenhová, akkor pedig már megszokják a felhasználók is, és jó esetben megszeretik – akkor pedig akár a saját app is megérkezhet. De ez biztosan nem hónapok kérdése, szóval még senki se törölje a mobiljáról az eddig használt térkép-appokat – csak ne lepődjön meg, ha egyszer csak valahol egyszer csak máshogy néz majd ki a megjelenítés, amikor pizzát rendel vagy túrázni indul.
