Bár sokáig a legtöbben csak üres riogatásnak tartották, manapság már a bőrünkön érezzük, mennyire oda kell figyelnünk a környezetünkre. Ehhez pedig az elkötelezettség mellett nem ártanak új találmányok, elsőre akár furcsa próbálkozások sem.
Amíg csak távoli tájakra vonatkozó jóslatokként olvasunk klímaváltozásról, globális hulladékkrízisről, a természetes erőforrások eltűnéséről és hasonló ökológiai jelenségekről, sokan akár legyinthetnek is: nem az én problémám, engem még nem érint, és majd az okosok úgyis kitalálnak valamit. Aztán például jönnek az eddigieknél is szélsőségesebb időjárást hozó nyarak, amikor a ropogósra sülés és a jégeső közepette is csodálkozva nézünk körbe. Vagy épp elfogy a lakhelyünkről az ivóvíz, esetleg a környékünkön lesz egyre sivárabb az élővilág a lebomolhatatlan műanyagok és a mérgező hulladék miatt. Ilyenkor már akár későinek is érezhetjük a cselekvést – még szerencse, hogy a fent említett “okosok” néha tényleg kitalálnak valamit.
Ne dobd ki: süllyeszd el!
A fenntarthatóság egyik fontos alapköve az, hogyan kezeljük az életciklusuk végére érő elektronikai alkatrészeket. A nyomtatott áramkörök manapság mindenhol előfordulnak – a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem csak a számítógépekben és a telefonokban. Egy egyszerű mobiltöltőben, bankkártyában, de még egy LED-es izzóban is van belőlük, tehát elvileg nagyon meg kell gondolnunk, mit dobunk ki a hagyományos szemetesbe, és mi az, amit bizony veszélyes elektronikai hulladékként kellene kezelnünk.
Ha simán kidobunk egy nyomtatott áramkört is tartalmazó eszközt vagy alkatrészt, az a legtöbb esetben olyan helyre kerül, ahol komoly környezetszennyezés forrása lehet, de még az sem jelent teljes sikert, ha különállóan kezeljük. Ezeken ugyanis nem csak a ráforrasztott alkatrészek, ellenállások és egyéb apróságok okozhatnak gondot, de maguk az áramköri lapok is, amelyek speciális, üvegszálas kompozitokból készülnek, amelyet újrahasznosítani is kifejezetten nehéz.
Épp ezért kapott nagy sajtónyilvánosságot a német Infineon félvezetőgyártó újdonsága, amelynek már éles tesztüzeme folyik. Szó szerint! A nyáklapokat az üvegszálas technológia helyett biológiai alapú rostokból, valamint halogénmentes polimerekből készítik (ez egyébként a brit Jiva Materials által kifejlesztett, Soluboard nevű megoldás). Ez a korábbi nyáklapokhoz képest akár 60 százalékkal csökkentheti egy lapka karbonlábnyomát, méghozzá úgy, hogy kidobás helyett egyszerűen vízbe tesszük és felforraljuk – az áramköri lap pedig szépen feloldódik, hogy a víz alján már tényleg csak a maradék alkotóelemek maradjanak. A gyártó meg is mutatta, milyen egyszerű és gyors a folyamat, íme:
Az oldódáshoz így nagyjából hat percre van szükség, de szobahőmérsékleten is végbemegy néhány óra leforgása alatt. Ezután pedig már sokkal könnyebb kinyerni azokat a maradékokat, amelyek valóban újrahasznosíthatóak, tehát többek között a chipekben és egyéb áramköri alkatrészekben található fémeket. A Soluboard felhasználásával mások is kísérleteznek, a Microsoft és a Washingtoni Egyetem kutatói például tavaly beviteli perifériákat, például egeret is készítettek az új anyagból.
Használj mindent okosan!
Visszatérve a bevezetőhöz: bár a fenti példa alapján a tudomány és a technológia is igyekszik olykor meglepő módszerekkel segíteni a fenntarthatóságot, ez önmagában kevés. Mi magunk is kellünk hozzá, egyrészt a környezetünk tudatos megóvásával, szelektív hulladékgyűjtéssel, a káros anyagokat használó termékek visszafogásával. De a két világ össze is találkozhat. Érdemes ugyanis folyamatosan figyelemmel kísérni, milyen új fejlesztések jelennek meg, amelyeket a saját életünkbe beépítve élhetünk környezettudatosabb életet – arról nem is beszélve, hogy ez sokszor a pénztárcánkon is segít és kényelmi szinten is új szintekre vezet.
A mobilinternetnek, a nagysebességű hálózatok elterjedésének és az okoseszközök elterjedésének köszönhetően például egyre több eszközt cserélhetünk le a környezetünkben. Mert lehet persze még mindig homokba dugni a fejünket és azt mondani, ugyan, mit számít egyetlen háztartás kis pazarlása egy egész bolygóra nézve? De szorozzuk meg a feleslegesen égve hagyott lámpáink, távollétünkben is dolgozó fűtésünk környezetterhelését azzal a pár milliárddal, ahányan élünk a Földön, máris komolyabb számot kapunk. Vagyis: az egyéni felelősségvállalás sokkal fontosabb, mint hinnénk.
Az egyik jó példa a fűtés felokosítása. A hagyományos módszerekkel sokszor feleslegesen használunk energiát, hogy átlagban kijöjjön a komfortos 22-24 fok még a leghidegebb teleken is. Egy okostermosztáttal azonban megoldhatjuk, hogy mindenkor olyan hőmérséklet legyen otthon, ami egyszerre jó nekünk, a környezetnek és a rezsiszámlának is. A megfelelő modellekkel automatizálhatjuk a működést, például beállíthatunk időszakokra külön-külön egy átlaghőmérsékletet. Egyes modellek több helyiséget is kezelni tudnak különállóan, de azokkal is jól járunk, amelyek valamilyen távvezérlési módot is kaptak, ilyenkor mobilon akár a világ másik feléről is ellenőrizhetjük a rendszer állapotát, és ha tudjuk, mikor érkezünk haza egy hosszabb útról, akár kis idővel a hazaérés előtt már elkezdhetünk felfűteni. A termosztátok mellett pedig felokosítható például a redőnyök, sötétítők kezelése is, aminek nyáron lehet fontos szerepe és kiválthatja az energiazabáló klímaberendezések gyakori használatát.
Hasonlóan sokat nyerhetünk az okos otthoni világítás megtervezésével. Egy jól összehangolt okosotthonban szenzorok információi alapján automatikusan is szabályoztathatjuk a lakásban található fényforrások intenzitását, és megadhatunk olyan extrákat is, mint egy adott helyiség lámpáinak időzített lekapcsolása.
De még olyan apróságokkal is segíthetünk a környezetünkön, ha nem használunk ezerféle távirányítót: a legtöbb eszköznél már elérhető valamilyen okostelefonos alkalmazás ugyanerre, és akár a lakás összes eszközét egyetlen appból vezérelhetjük ahelyett, hogy az elromló távirányítók helyett folyamatosan újakat veszünk, vagy számolatlanul etetjük őket elemekkel.
Fenntarthatóság vállalati szinten
Ugyan manapság az üzleti életben már egyfajta divattá vált a fenntarthatóság kifejezés beemelése az eredmények és célok közé, de aki igazán komolyan gondolja, az valóban azért dolgozik, hogy tevékenysége során megóvja a bolygót, és segítsen a gyártási, kereskedelmi folyamatok környezeti hatásának csökkentésében. A Magyar Telekom például már évtizedes szinten foglalkozik különállóan a területtel, és évente kiadott fenntarthatósági jelentéseiben is konkrét eredményekkel, számszerű adatokkal mutatja meg, hogy a törekvéseik jóval többek marketingeszköznél.
A vállalat például már 2015-ben elérte a karbonsemleges működést, melyben energiaigényét teljes mértékben megújulú forrásból fedezi, de emellett azt is vállalták, hogy 2030-ig nem csak saját károsanyag-kibocsátását csökkenti 84 százalékkal, de az egyéb, közvetett kibocsátást is 30 százalékkal redukálják a partnereken, külső folyamatokon keresztül. De még olyan, elsőre apróságnak tekinthető újításokat is bevezettek, mint a PET-palackok teljes száműzése a kisvárosnyi méretű székházból (ezt a konyhai csapokból hűtött, szűrt vízzel kompenzálják). Emellett az épületben lévő szolgáltatókkal is egyeztettek, akik példamutatóan, lépésről lépésre vonják ki a PET-palackos termékeket.
Hasonlóképpen dolgoznak az általuk forgalmazott műszaki termékek csomagolásának környezetbaráttá alakításán, az elektronikus számlázással papírt takarítanak meg és így tovább. Az ilyen vállalati magatartás abban is segít, hogy a partnerek, ügyfelek is eltanulják a módszert, és lassan mindenhol – további munkahelyeken és közvetve az otthonokban is – alapvető igény legyen a környezetbarát élet.
