Modellből Cápa: Tomán Szabina interjú

Főoldal/Tettrekészek, ÜZLET/Modellből Cápa: Tomán Szabina interjú

Az RTL Klub Cápák között című üzleti showműsorának második évadában debütált Cápaként Tomán Szabina, a Toman Diet megálmodója és a Toman Lifestyle vezetője. Saját vállalkozását önerőből alapította, első felvett kollégája mai napig a csapat tagja. DNS-ében van a tettrekészség és nem csak a műsorban tartja szem előtt, hogy a társadalom számára is hasznos vállalkozásokat, vállalkozókat támogasson.

Modellből lettél üzletasszony, mára a vállalkozásod, a Toman Diet egy ismert, egymilliárd forint értékű cég. Hogyan emlékszel a kezdetekre?

Nagyon kicsiben kezdtem a vállalkozásomat, egy személyben voltam minden és mindenki. Én hoztam az árut, leltároztam, konzultáltam, akkor barátkoztam a vállalkozó léttel. Egy tiszta vízióm volt: segíteni szeretnék az embereknek abban, hogy egészségesebben élhessenek, tartósan fogyhassanak. A saját tapasztalataimat szerettem volna továbbadni, ezekben hittem, így hitelesen tudtam képviselni, ami rengeteget segített, ez vitt előre. Kezdő vállalkozóként ugyanis folyamatosan tanulnom kellett. A személyes konzultáció miatt azonnali visszajelzéseket kaptam, ezek rengeteget segítettek abban, hogy finomhangolhassam, folyamatosan fejlesszem a vállalkozást, a terméket és a szolgáltatást.

Ki segített neked ebben? Honnan tudtad, milyen tudásra van egyáltalán szükséged?

Alapvető igényem a folyamatos tanulás és fejlődés. Sosem lehet ezt feladni, a világ elképesztően gyorsan változik, nekünk reagálnunk kell erre. Az élelmiszeriparra ez különösen igaz, így az elejétől tudtam, hogy mindig tartanom kell a lépést és tanulnom kell, amiből csak lehet. Az elején fel tudtam mérni, hogy a legnagyobb segítségre a gazdasági ügyekben van szükségem. Éppen ezért az első kolléganőm gazdasági szakember volt és ő mai napig a Toman Diet gazdasági vezetője, az elejétől fogva kíséri a cég növekedését.

Hová jutottatok el a cég alapítása óta eltelt 5 évben?

Öt éve három kolléganőm és két forgalmazó szalonom volt, most pedig tíz kolléganőm és harminc forgalmazói szalonom van, ezen felül pedig közel 70 emberrel tartom folyamatosan a kapcsolatot. A növekedés persze vendég létszámban is hatalmas volt, az elején 50-60 stabil vendégünk volt, mostanra pedig több mint 10 000 emberhez jutott el a Toman Diet. Jelentős volt tehát a növekedés és nekünk is fel kellett venni a ritmust. Az elején 1,2 – 1,3 milliós bevételünk volt. Mostanra meglehetősen stabil lett a cég, a még nem hivatalos, tavalyi adatok szerint közel 700 milliós bevételünk van, ami egy nagy és hirtelen növekedés. Ez alatt az idő alatt persze voltak rossz döntések, de azokat is mindig gyorsan tudtuk javítani, úgyhogy egy nagyon értékes és pozitív tanulási időszak volt számunkra is.

Melyek voltak ezek? Egyáltalán, hogy éled meg a kudarcot? Tényleg mindig olyan egyszerű tanulásnak felfogni egy-egy pofont?

Nagyon érdekes kérdés ez nekem és meglepő lehet, de itt a modell múltamhoz nyúlnék vissza. Akkoriban annyira sokszor kellett változtatnom, alkalmazkodnom, megállnom a saját lábamon, hogy eléggé jól fejlett lett a probléma megoldó készségem. 17 évesen nyakamba vettem a világot úgy, hogy nem beszéltem nyelveket, nem volt mellettem a családom, a barátaim, de nekem mindig ott kellett lennem fitten, mosolygósan, kedvesen egy-egy helyszínen, pedig lehet, hogy belül éppen borzasztóan hiányzott az anyukám, akit nem láttam fél éve. Sokszor azt sem tudtam, hogy melyik városban vagyok, mert naponta utaztam. Volt, hogy jött egy betegség, amit teljesen egyedül kellett megoldanom.

Nem volt más választásom, nehéz volt, de ezekből rengeteget tudtam tanulni és nagyon rugalmassá, alkalmazkodóvá tettek. Mindig fel vagyok készülve arra, hogy váratlan helyzetet oldjak meg. Olyan vagyok ilyenkor, mint egy irányított, szemellenzős ló: egy dologra, a megoldásra koncentrálok, és addig megyek, amíg el nem érem. Ha pedig megvan a megoldás, akkor legközelebb vagy gyorsabban és jobban birkózok meg valamivel, vagy képes leszek teljesen elkerülni egy hasonló helyzetet.

Mit tapasztalsz, milyen ma nőként sikeres vállalkozónak lenni?

Összetett kérdés ez. Azt mondhatjuk, a vállalkozói, üzleti világ inkább férfias, kemény. Engem is sok férfi vesz körül, sokat elemzem is az ő racionális, tényeken, számokon alapuló döntéseiket és a viselkedésüket. Ebben a világban ugyanakkor szerintem nagyon is helye van az én megérzéseimnek, sokkal finomabb, empatikusabb gondolkodásomnak. Volt is olyan helyzet, ahol a megérzéseim felülírták a számokat. Amitől talán nehezebb, az a két gyerekem. Nehezebb egy átvirrasztott éjszaka után egy tárgyalás, ha betegek, nehezen engedem el az anyaszerepet egy-egy fontos tárgyalás közben. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy nőnek sosem szabad elveszítenie azokat a vonásait, tulajdonságait, amik őt nővé teszik. Én éppen ezért soha nem szeretnék tökös üzletasszony lenni, én üzletasszony szeretnék lenni – ennek minden előnyével és hátrányával.

Szeretném megőrizni a megérzéseimet, az empátiát, azt, hogy nagyon megfontolom, hogy az időmmel és a pénzemmel ki játszhat. Például nem megyek el felesleges tárgyalásokra, vagy sokkal hamarabb szállok ki parttalan alkudozásból, mert tudom, hogy be kell osztanom az időmet és a figyelmemet. Nagyon szeretem a női vállalkozókat, nagyon szeretek velük együtt dolgozni. A cégem is 98%-ban nőkből áll, a franchise partnereim és a külföldi partnereim is nők, ami tudatos lépés is részemről. Úgy gondolom, a nőknek szükségük van ilyen lökésre, hogy elhiggyék, lehet nőként is biztos karriert és üzletet építeni úgy is, hogy nem kell lemondani a családról, vagy a nőiességről. Sőt, nagyon jó látni azt is, hogy valaki a családban teljesedik ki, de például 3-4 gyerek után elkezd vállalkozóként gondolkodni, amikor egy kis bölcsődét szeretne. Ez végülis üzlet. De ilyen a Cseppke is, akikkel most a Cápák között adásban találkoztam, és döntöttem amellett, hogy befektetek a vállalkozásukba. Barátnőkként kezdtek együtt dolgozni, először csak kicsiben, aztán egyre nagyobban.

Milyen élmény részt venni a Cápák között műsorban?

Számomra ez óriási megtiszteltetés mind üzletasszonyként, mind nőként. Nagyon kedvelem a férfi cápatársaimat – kedvencem is van, de persze nem árulom el, hogy ki az – , nagyon sokat beszélgettem velük a forgatások alatt és azt gondolom, hogy az én női szerepem nagyon sokat tud hozzátenni a műsorhoz is. Azt tapasztalom, hogy sokkal jobban működik egy vállalkozás is, ha női vezetőik is vannak, sokkal több vélemény találkozik, sokkal nyitottabbak ezek a csapatok és bizony hatékonyabbak is – utóbbit a férfiak is alá tudják már támasztani. Kicsit úttörőnek is érzem magam, mert ott ülök négy erős és határozott férfi között, de én mégis lehetek puhább, mert a társadalom, a közélet igényli ezt a fajta hozzáállást.

A Telekom és a Cápák

A Magyar Telekom az idei évadban is stratégiai partnere az innovációra nyitott kkv-kat támogató Cápák Között programnak, és az idén is elismeri és díjazza a digitalizációra nyitott vállalkozókat a Digitálisan Tettrekész Díjjal. A díj egyik új, fontos eleme, hogy a díjazottak digitális mentoring program keretében szakmai segítséget is kapnak a Telekomtól terveik megvalósításához. Most, amikor sokan távmunkában tudnak csak tovább dolgozni, amikor az ügyfelekkel, beszállítókkal való kapcsolattartás sem valósulhat meg másként, csak digitális eszközökkel, különös jelentőséget kapnak azok a célok, amelyek miatt a Magyar Telekom ismét a műsor mögé áll.

A saját pénzetekkel fektettek be a vállalkozásokba. Hogyan választasz?

Úgy ülök a stúdióban, hogy amellett, hogy befektetésekre vadászok, szeretnék egy biztos pont is lenni a vállalkozóknak. Borzasztó nehéz dolguk van, izgulnak, én pedig egy-egy bíztató tekintettel szeretnék nekik segíteni. Szerencsére már kaptam is visszajelzéseket erről, valóban jól esik a vállalkozóknak. Persze ez nem azt jelenti, hogy én csupán a megérzéseimre hagyatkozom, amikor befektetést választok. Ezeket a döntéseimet mindig kemény gazdasági elvek mentén hozom meg, meg is kaptam már, hogy nagyon szigorú vagyok a számokkal, meg alkudozom. De ez nem azért van, mert kétségeim vannak, hogy megérdemli valaki a befektetést, hanem éppen azért, hogy így biztosítsam azt, hogy mindkét fél elégedetten vágjon bele a közös munkába. Ez ugyanis nem csak egy anyagi injekció, ami után én nem foglalkozom az adott céggel. A legfrissebb élményem Pocsaji Csilla, a Tebe megálmodója, a minap mondtam azt neki, hogy szerintem belőle szuper üzletasszony lesz pár éven belül, mert ott van benne az érdeklődés, a kitartás, a tudás, a hit – kicsit saját magamat láttam meg benne. Megkérdezték tőlem, hogy nem tartok-e attól, hogy saját magam számára teremtek konkurenciát azzal, ha üzletasszonyoknak segítek. Egyáltalán nem értek ezzel egyet, inkább azt gondolom, hogy együtt erősebbek vagyunk és szükség van arra, hogy tanuljunk egymástól, támogassuk egymást. Talán néhány év múlva a műsorban is lesz még több női cápa.

Miért fontos szerinted, hogy érthetően, szórakoztatóan lehet ebben a műsorban pénzről, vállalkozásokról, gazdasági folyamatokról beszélni?

A műsor nagyon gyakorlatias, rendkívül szemléletes, e mellett pedig rendkívül edukatív is, ami így együtt különleges. A mindennapok szintjén is megmozgatja az embereket, pár hete például a kertészünk azt mondta, azon gondolkodik, hogy bővítse a cégét és megkérdezett engem, hogy vajon én mit gondolok, mi lehetne az első lépés – ezért van szerintem nagyon nagy haszna ennek a műsornak. A jelentkezők sincsenek magukra hagyva a kiválasztás alatt, kapnak felkészítést, csomó dolgot tanulhatnak, ami később hasznos lesz számukra, még akkor is, ha befektetést nem is kapnak, vagy nem kerülnek be a műsorba. Segítséget kapnak ahhoz, hogyan kell pitch-elni, hogyan kell megjelenni, tárgyalni, milyen adatokat kell tudni bármikor előszedni, hogyan kell érvelni, meggyőzni – mind, mind olyan hasznos tudás, ami nélkülözhetetlen. Ezek mellett pontosítani tudjuk azt, hogy hogyan is kell elképzelni ma egy vállalkozót. Milyen problémái lehetnek, milyen nehézségekkel kell szembenéznie. Nagyon sok olyan dolog van, ami semmit nem változott az elmúlt évtizedekben, de talán, ha beszélünk róla, ha lehetőséget adunk új vállalkozóknak, akkor a hazai vállalkozói világ is fejlődik.

Az egyik befektetésed a Cseppke. Milyen a közös munka, milyen cél tűztetek ki?

Szokatlan számomra még ez a befektetői partnerség. Egyedül építettem fel a vállalkozásomat és az eddigi befektetéseim és mentori együttműködéseim se társ szinten működtek, így ez is egy új tanulási lehetőség. Úgy tapasztalom, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni, megvan az összhang köztünk Fruzsival és Györgyivel. Jó velük tárgyalni, nagyon erős az üzleti tervük, nyitottak, tapasztaltak a szegmensüket illetően, jól látják magukat és a helyzetüket. Persze a koronavírus járvány miatt most módosultak a tervek, de talán csak annyiban, hogy a kitűzött célokat kicsit kevésbé ambiciózusan, kicsit lassabban fogjuk elérni. Ők szeretnék külföldön is ismertté tenni a márkát, sajnos ez most kicsit nehezebb, lassabb folyamat. Én abban tudok nekik segíteni, hogy az országban hogyan tudnak terjeszkedni, nekem ebben van tapasztalatom, meg tudom nekik mutatni, hogyan épülhet ki egy franchise hálózat. Úgy látom, náluk is az egyik legnehezebb dolog az lesz, hogy megtanulják, mikor kell átadniuk feladatokat. Ezt nem lehet elkerülni, nem csinálhatnak ők mindent, bármennyire szeretik is. Csak így tudnak majd nagyobban gondolkodni és nagyobb lépéseket tenni.

Segítesz nekik és másoknak sikereket elérni. De hogy vagy te a saját sikereddel?

Nagyon sokat dolgozom ezen, a mai napig nem azt mondom, hogy sikeres vagyok, hanem azt, hogy felépítettem valamit, ami nagyon jól működik, de nézzük a következő lépést. Folyamatosan tanulok és segítséget kérek, hogy jobb lehessek. Van egy mentorom, aki nem régen azt mondta nekem, hogy meg fogja fogni a kezem és végig vezet a cég központjául szolgáló épületben, hogy csak nézzem meg, mit építettem fel és mit hoztam létre, mert szerinte nem vagyok tisztában azzal, hogy hol tartok. Talán még fel sem fogtam, mit jelent a siker és mit jelent az, hogy én sikeres vagyok. Olyan sok dolgom van még, hogy nem tudom, egyáltalán eljöhet-e az, hogy megállok, hátra dőlök, hogy ezt is megtettem, azt is megtettem, most jó. Szerintem én örökmozgó vagyok, aki folyamatosan úton van, folyamatosan keres valamit, és itt nem a pénzről, vagy a pénz felhalmozásáról beszélek. Éppen ellenkezőleg: olyan dolgokra szeretnék majd figyelni, amiben én is hiszek, ami nekem fontos.

A Cseppke a Telekom Digitálisan Tettrekész Díját is magáénak tudhatja.

A Cseppkét Giret Fruzsi reklámszövegíró és Laár Györgyi jelmeztervező és illusztrátor hívta életre. A barátnők egy létező, minden kisbabás szülőt érintő problémára kerestek megoldást: a fogzási problémákra, a vele járó nyálzásra. Nyálkendőket kezdtek tervezni és készíteni.

“Fruzsi keresett meg, hogy küldjek neki néhány figurát, mert vállalkozást szeretne – emlékszik vissza Györgyi. “Úgy indultunk neki, hogy nekem sok dolgom nem lesz, de aztán a valóság persze más lett, mert Fruzsinak semmiféle textilipari tapasztalata nem volt, így együtt kezdtünk dolgozni.” A kezdeti lelkesedés kitermelt rengeteg nyálkendőt és persze tanulságot. “Az első tapasztalatunk az volt, hogy teljesen rossz úton járunk, nincs üzleti tervünk, csak az érzéseink, így pedig hosszú távon nem lesz elég bevételünk” – meséli Fruzsi. Ő nagyon aktív kismama volt, így olvasgatás közben találkozott a tipegő hálózsák ötletével, ami egy lépéssel őket is tovább segítette az úton. “Ezt külföldön lehetett kapni, egy anyuka mutatta meg nekünk, mi meg kicsit továbbfejlesztettük, praktikusabbá tettük és nagyon népszerű lett – így lettünk mi a fő tipegő hálózsák márka itthon.”

Nyolcvanezer forint készpénz és egy hőprés – ez volt az indulócsomag. Az első néhány évben minden pénzt visszaforgattak a vállalkozásba, így tudtak fejlődni. A Cápák között műsor a külföldi nyitás küszöbén érte őket, ezzel a gondolattal vágtak bele. Úgy gondolták, ha befektetést nem is kapnak, a reklám óriási lehetőség lesz számukra. A műsorban pedig 3 cápa is ajánlatot tett. “Szabina édesanya, ráadásul a célcsoportunkba tartozó anyuka is, hatott is rá a bemutatkozásunk, vele egyeztünk meg – minden szempontból szerencsés együttállás ez. A befektetett összeg mellett nekünk óriási érték minden tanácsa, támogatása. Szabina nagyban gondolkodik, roppant tudatos és tapasztalt, megmutatta, hogy egy idő után már nem lehet ennyire intuitív módon vállalkozni, mint ahogyan mi tettük. Új szemléletre volt szükség, amit mi egyedül nem tudunk volna behozni” – mondja Fruzsi.

Úgy látják, a növekedésnek, az előrelépésnek a legfontosabb kulcsa a tanulás, ezt nem lehet megspórolni, minden alkalommal, amikor lehet, nyitottnak kell lenni egy-egy következő, új szint meglépésére. “Nagyon sokat nevetünk mostanság azon, hogy pár éve nem gondoltuk volna, hogy például pénzügyi kérdésekről, így, ilyen szavakat használva mi ketten komolyan tudunk beszélgetni; és most itt vagyunk. Szinte hihetetlen” – zárja Györgyi.

által|2020-06-24T14:24:19+02:002020.06.24|Tettrekészek, ÜZLET|

A Pont Most tartalmai a Magyar Telekom támogatásával készültek