Kis túlzással évezredek óta ugyanolyan módon vásárolunk: egy áru vagy szolgáltatás elkészül, mi pedig fizetünk érte. Egyszerű és nagyszerű, de nem mindenkinek járható. Az internet elhozta a közösségi finanszírozás fogalmát, amely mára szinte mindenhová befúrta magát.

A kereskedelemben a klasszikus modell az, amikor valaki felépít egy vállalkozást, majd ezzel elkezd terméket fejleszteni és előállítani, vagy valamilyen szolgáltatást nyújtani. Régóta megszokott módszer ez, de manapság már sokaknak megoldhatatlan, hogy saját zsebből előfinanszírozzák a sikert, és odáig csak “befektessenek saját magukba”, amíg a vásárlók jó esetben ráharapnak az újdonságra és fizetni kezdenek érte, keserves lassúsággal visszahozva a korábban belapátolt összegeket.

Pénzügyi kezdőrúgás az interneten

A közösségi finanszírozás erre volt jóféle válasz, és értelemszerűen elsőként egyfajta cégszintű alternatívaként indult el. Olyan internetes oldalakon, mint a Kickstarter vagy az Indiegogo, a termékeket, szolgáltatásokat elindító vállalkozók már azelőtt elkezdhettek összegeket összekalapozni, hogy maga a termék megszületett volna. Ez valóban minimális befektetést igényelt az első szakaszban, hiszen jó esetben elég volt egy ügyesen összeállított termékleírás, pár jól megfogott grafika vagy videó, esetleg egy otthon készített prototípus bemutatása ahhoz, hogy a lehetséges vásárlók előre fizessenek.

Az ilyen közösségi finanszírozási projektekben általában az az igazán vonzó tényező, hogy egy, már ötlet szintjén jól hangzó újdonságnál a támogató az elsők között kaphatja meg a terméket, amire az előfinanszírozása miatt jogosult. Másrészt pedig az élelmes projektgazdák különféle extrákkal is becsábíthatják az érdeklődőket a különleges kiadású termékektől a támogatók neveinek a termékeken való feltüntetésén át a speciális, early bird árakig.

Az efféle előfinanszírozási forma lassan teljesen elfogadottá vált, főleg azért, mert a közösségi finanszírozási platformok legtöbbje garanciát ad arra, hogy a támogatók nem járhatnak rosszul akkor sem, ha a megelőlegezett bizalom esetleg lyukra fut. Ilyenkor ugyanis a támogatási összegeket vissza tudják nyerni a projektgazdáktól (sőt, egyes esetekben egy részét vagy akár a teljes összeget át sem utalják nekik az első rendelések teljesítéséig). Épp ezért az elmúlt években már kifejezetten széles lett azon termékek köre, amelyek sikert értek el valamelyik platformon, készült így már például mozifilm is: az összeesküvés-elméleteket kiparodizáló, finn Iron Sky volt ezek közül az első.

Támogatás kicsiben, egyre több helyen

Bármilyen jóféle lehetőségeket kínálnak az évek alatt megszokottá vált platformok, azért még így is komoly elhatározás kell ahhoz, hogy valaki belevágjon egy Kickstarter projektbe, és valamelyest visszatartó erő lehet a “mi lesz, ha mégsem jön be?” kérdés is, még azelőtt, hogy valaki részletesebben tervezgetni kezdje a projektjét. Néha pedig kifejezetten ígéretes kísérletek buknak el azon, hogy bár az ötlet jó, de ezt nem sikerül megfelelően prezentálni, hiszen attól, hogy valaki kiváló feltaláló, még nem feltétlenül mindenható marketing-guru is, aki vonzóvá tudja tenni mindezt a finanszírozók számára.

Ráadásul vannak olyan tevékenységek, amelyekre nem is igazán alkalmazható a fenti módszer, például azért, mert a projektek kitalálói nem akarnak, vagy nem tudnak nagyobb mennyiségben gondolkodni, esetleg azért, mert valami speciális tevékenység támogatásáról van szó, amit nem lehet “ráfogalmazni” egy hagyományos crowdfunding felületre.

Mik ezek? Például a kézműves termékek, amiket valaki mondjuk szabadidejében készít. Anyukák kötnek amigurumi bábukat, a munka után művészkedők festenek egyedi képeket, vagy “időszakos kreatívok” faragnak valamilyen kedves használati tárgyat. Az efféle kézműves termékekre nem alkalmazható egy nagy finanszírozási kampány, hiszen nem garantálható, hogy ezzel a módszerrel nagy mennyiség készíthető, ráadásul egyen-darabok. Az Etsy pont az ilyen kézművesek mekkája, ahol a “csináld magad” termékeket lehet egyfajta virtuális piactéren megmutatni a világnak, és az ide látogatók eleve tudják majd, hogy rendelésük esetén esélyesen lassan, kézzel készül el az egyedi vásárfia.

Másrészt valahol közösségi finanszírozásnak tekinthető már minden olyan szórakoztató tevékenység támogatása, amely nem igazán meghatározható “darab” alapú termékként. A koronavírus és a kijárási korlátozások még rá is erősítettek az ilyen bevételszerzés fontosságára, például azon zenészek, előadóművészek esetében, akiket a körülmények elvágtak az élő koncertektől, és ezzel lényegében az “életben maradás” feltételeitől.

Emellett pedig itt érhet révbe az a generáció is, amely “YouTuber” megnevezéssel indult nagyjából egy évtizede. A különféle videós platformokon jelen lévők első generációi még a jelenség újszerűsége miatt hatalmas nézői bázist tudtak felépíteni, ezáltal az egyes videóik nézettsége után a YouTube, vagy később más szolgáltatók is részesedést fizettek számukra a megjelenített reklámok utáni bevételekből. A legnépszerűbbeket azóta különféle márkák és cégek is támogatják, valamint rendezvények műsorvezetéséből, “fizetett vendégeskedésből” is kiegészítik a jövedelmüket. De, ahogy kezdtük, ez az első generációk kiváltsága, azóta pedig mindenki “videós” akar lenni, egyfajta könnyű kereseti lehetőséget látva a dologban, közben viszont a piac telítődött és nehéz a klasszikus módon keresők közé betörni.

Közben viszont átalakult a teljes videós szórakoztató környezet is: a YouTube valamelyest hátrébb sorolta az élő videós tartalmait és a YouTube Music bevezetésével igyekszik inkább a zene-streaming felől új bevételi forrást találni, másrészt megjelent egy csomó új résztvevő. A Facebook is rákapott az élő közvetítők népszerűségére, de ott a konkrétan ilyen tevékenységre felépített Twitch, ahol már ezerféle témakörben közvetíthet bárki a játéktól az élő zenén át a szimpla beszélgetésig. Belépési összeg szinte nincs is, egy streamer simán elindulhat egy közepesen erős PC-vel és egy webkamerával – a bevétel pedig akár azonnal látszhat, persze kicsiben, de mint tudjuk, ebből sok sokra megy.

A Twitchen például csupán néhány egyszerű feltételt kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki “igazolt” partner legyen, innentől pedig egy csomó különféle módszer áll rendelkezésére ahhoz, hogy pénzhez jusson. Egyrészt a felület lehetőséget ad random összegű adományokra, amelyet a nézők közvetlenül fizetnek a streamernek, ha épp kiemelten jónak találják az aznapi adást, vagy egyéb okból szeretnék kimutatni odaadásukat. Ilyenkor a pénz akár azonnal a közvetítő PayPal-számláján lehet, mindenféle cégesedés és előzetes rákészülés nélkül. Emellett a platform részesedést ad a különféle ott végzett nézői tevékenységből befolyt összegből, így a feliratkozás vagy egyéb fizetős extra díjaiból is. A streaming-piac nagy részét még mindig a játékosok teszik ki, akik értelemszerűen főleg a legfiatalabb közönségréteget célozzák, de egyre több a zenész, képzőművész is, akik szintén könnyen meg tudják mutatni magukat élőben.

A streamingtől akár függetlenül pedig léteznek olyan támogató platformok, amelyeken gyakorlatilag bárki megjelenhet. A legjelentősebb a Patreon, ahol nagyon könnyű beállítani egy olyan felületet, amelyet meglátogatva akárki könnyen adakozhat, illetve visszatérő támogatóként működhet. Megteheti például egy képregényrajzoló azt, hogy egyes rajzait csak az itt támogatóknak teszi elérhetővé (így működik például a Napirajzzal híressé vált Grafitember, azaz Merényi Dániel). Viszont használhatják ezt a módszert olyan művészek is, akik a részletes beállítások segítségével megadják, hogy egy bizonyos összegért festenek egy adott témájú képet, egy eggyel nagyobb támogatásért ezt már valamivel személyre szabják és így tovább.

A közösségi finanszírozás tehát egyrészt cáfolta a kezdeti szkeptikusok ellenérzéseit, másrészt nem csak megmaradt, de egészen a személyes zsebpénz-keresetig is eljutott, így tényleg mindenki számára hozzáférhetővé vált. Ha nem is azt jelenti ez, hogy a hagyományos vásárlástól teljesen átfordultunk egyfajta virtuális cserekereskedelem és mecenatúra világába, de az új módszerek jól kiegészítik a meglevő kereskedelmi modelleket és egyre többeknek adnak hozzáférést az egyszerű pénzkeresethez.