A 2018-as év elég keményen zajlott a legnagyobb közösségi szolgáltató, a Facebook számára. Adatkezelési botrányok és adatszivárgások miatt ugyan még mindig nem csappant meg látványosan a kétmilliárdos felhasználói bázis, de azért egyre többen kezdenek kacérkodni azzal a gondolattal, hogy a Facebook helyett valami más közösségi felületet keressenek. De vajon melyiket? És érdemes egyáltalán tényleg otthagyni a Zuckerberg-birodalmat?
A Cambridge Analytica nevével fémjelzett, és a Facebookhoz erősen köthető adatkezelési botrányról lassan már csak az nem hallott, aki elvágott kommunikációs csatornákkal a Marson töltötte az elmúlt hónapokat. A még 2013-ból eredő ügy tavaly tavasszal pattant ki: bár bírósági döntés még nincs az ügyben, sajtóhírek szerint egy elemző- és marketingcég alkalmazottja személyiségtesztnek álcázva felhasználók százezreitől gyűjtött be adatokat a Facebookról, amelyeket aztán eladott, és ezen adatok állítólag keményen befolyásolták a legutóbbi amerikai elnökválasztások, vagy épp a Brexit-szavazás eredményét. Noha a Facebook már évekkel ezelőtt befoltozta a kapcsolódó hibát – és azóta is égre-földre fogadkozik a további szigorítások bevezetésével, hogy „ilyet többé soha” – a felhasználók egy részénél mégis elindult egyfajta elidegenedés. A médiában pedig azóta is rendszeresen jelennek meg hírek Zuckerberg és csapata újabb adatkezelési bakijairól – persze jó kérdés, mi válik ezek közül bizonyossá, de a hangulat láthatóan megváltozott.
Arról egyelőre nincsenek pontos adatok, hogy a Facebook elleni felzúdulások nyomán hányan vándoroltak el ténylegesen a közösségi oldalról, illetve mennyien inaktiválták, vagy egyszerűen hagyták azóta érintetlenül a profiljukat. 2018 februárjában 2,6 milliárd környékén járt a Facebook aktív felhasználóinak száma, és egyelőre ennél nincs újabb hivatalos statisztika. Szóval most csak arra tudunk támaszkodni, amit közvetlen környezetünkben látunk, az pedig egyelőre annyi, hogy pár zsörtölődő vagy ijesztgető bejegyzésen kívül nincs igazi elvándorlásra késztető ereje a botránynak. De tegyük fel, hogy néhányan azért elgondolkoztak azon, hogy talán jobb lenne máshol, vagy akár egy ideig sehol sem online közösségi életet élni. Nézzük akkor először, hogy milyen alternatívák akadnak!
Magyarckönyv, avagy a hazai Facebook-adatok
A We Are Social felmérése szerint a 7,67 millió aktív magyar internet-használóból 5,8 millióan vannak jelen aktívan a közösségi szolgáltatásokon (ebből 4,8 millióan mobilon is). Ami a legfontosabb jelen írásunk szempontjából: mind az 5,8 millió közösségi felhasználó egyben Facebook felhasználó is. Magyarországon a második leglátogatottabb weboldal a Facebook (az első a Google), és a Google keresések közül is a legnépszerűbb téma a Facebook. Instagramot egyébként 1,7 millió magyar használ, a többi közösségi oldal népszerűségéről viszont nem találtunk kimutatást.
Arról egyelőre nincsenek pontos adatok, hogy a Facebook elleni felzúdulások nyomán hányan vándoroltak el ténylegesen a közösségi oldalról, illetve mennyien inaktiválták, vagy egyszerűen hagyták azóta érintetlenül a profiljukat. 2018 februárjában 2,6 milliárd környékén járt a Facebook aktív felhasználóinak száma, és egyelőre ennél nincs újabb hivatalos statisztika. Szóval most csak arra tudunk támaszkodni, amit közvetlen környezetünkben látunk, az pedig egyelőre annyi, hogy pár zsörtölődő vagy ijesztgető bejegyzésen kívül nincs igazi elvándorlásra késztető ereje a botránynak. De tegyük fel, hogy néhányan azért elgondolkoztak azon, hogy talán jobb lenne máshol, vagy akár egy ideig sehol sem online közösségi életet élni. Nézzük akkor először, hogy milyen alternatívák akadnak!
Instagram: a képes hely, ahol le is lépsz, meg nem is
Érdekes próbálkozás, amit néhány bejegyzésben és kommentben már látni lehet: elég a Facebookból, megyek az Instagramra. Ez leginkább azért felemás ötlet, mivel az Instagram a Facebook tulajdonában van, és ugyan hivatalosan nincs teljes információ arról, mennyire közösködik az anyacég fő szolgáltatásával a felhasználói adatok terén, de a közös funkciókból, egyfelé mutató fejlesztésekből arra lehet következtetni, hogy bizony nem kicsi a kapcsolat. Tehát ha valaki törli magát Facebookról, de fent marad Instagramon, esélyes, hogy a Zuckerberg-birodalom ugyanúgy látja majd, ki ő, hol jár, miket kedvel és kik az ismerősei.
Funkciók terén pedig komoly kompromisszumokat kell kötnie annak, aki a Facebookot Instagramra cseréli: az alapvetően képek, később videók megosztására kihegyezett alkalmazásban ugyan már egész normális üzenetküldő funkció is működik, de ettől még nem fogunk tudni eseményeket létrehozni és követni, csoportokba belépni, listákat létrehozni, több választós szavazásokat indítani, szülinapokat csekkolni, és még egy tonna egyéb tevékenységet elvégezni.
Twitter: ha tudsz tömören fogalmazni
A Twitter nem gyűjtöget rólunk olyan sokféle adatot, mint mások. De ez pont azért lehet így, mert ez a szolgáltatás aztán tényleg teljesen más, mint a Facebook: nincs részletes profilunk, és nem is oszthatunk meg olyan részletességű információkat másokkal. A pár mondatos közlésekre fókuszáló szolgáltatásban ugyan már van lehetőségünk képeket, videókat is közzétenni, valamint válaszolni mások tweetjeire, de nagyjából itt vége is a lehetőségeknek.
Szóval, ha valakinek a Facebooktól való függetlenségért cserébe elég az, hogy tömörített mondanivalókat kiabál a nagyvilágba egy-egy képpel fűszerezve, akkor valóban irány a Twitter, de ha valódi közösségi élményt, funkciógazdagságot keresünk, akkor bizony úgy fogjuk érezni magunkat, mint egy lakatlan szigeten egy merülőfélben lévő akkuval ellátott CB rádióval.
Google+: ide már ne indulj el
A Google sokáig az internetes világ császárának számított, és folyamatos újításokkal szórta meg a felhasználókat. A Facebook gyors sikerét azonban ők se látták jönni, így aztán későn kapcsoltak, hogy bizony ezt a közösségi dolgot akár csinálhatnák ők is. Amikor 2011 nyarán elindult a Google+, még többen el is hitték, hogy a Facebookot verő, vagy azzal egyenértékű szolgáltatássá válik, de a sajátos funkciók ellenére sem indult be a dolog: úgy tűnik, egy Facebook elég (volt) egyszerre.
Pedig az alapötlet nem volt rossz: a Google addigra már komoly hálózatot épített ki a keresője és egyéb szolgáltatásai révén, és a közösségi oldalt is úgy képzelte el, mint egy olyan hubot, ahol minden felhasználó összegyűjti az általa kedvelt oldalakat, lájkolás helyett “pluszegyezi” az általa kedvelt keresési találatokat, YouTube videókat oszt meg, és így tovább. Mégsem kapott szárnyra az ötlet, és a 2015-ös redizájn is hiábavalónak bizonyult: a Google+ nagyjából 400 millió felhasználóval rendelkezik, de ennek mérése se túl egyértelmű, hiszen aki valaha kipróbálta, de azóta nem használja, viszont időközben továbbra is van aktív Gmail vagy épp YouTube fiókja, vagy belép egyéb Google szolgáltatásokba, még mindig Google+ felhasználónak számít. Ráadásul – és itt jön a csavar – a Google is belefutott egy elég kellemetlen adatkezelési botrányba 2018 végén, aminek az lett a vége, hogy az egyébként is haldokló Plus szolgáltatást idén tavasszal teljesen bezárják.
Tumblr: névtelen nosztalgia
Első látásra a Tumblr akár jóféle alternatívának is tűnhet, főleg azok számára, akik nosztalgiával gondolnak vissza a 90-es évek közepének internetes szabadságára, vagy inkább szabadosságára. A 2007-ben még tisztán blogszolgáltatásként indított Tumblr-en ugyanis akár teljes anonimitás mellett, nicknevek használatával tehetünk közzé szöveget, képet, hangot, videót. A nemzetközi felhasználói bázis mellett erős a magyar is, ahol júzere válogatja, mennyire osztja meg a nicknév mögötti valós személyiséget. Ha valaki regisztrál, sokszor nem is valódi neveket, igazi ismerősöket követ, hanem azért iratkozik fel a vicces, frappáns vagy furcsa nevek követői közé, mert szereti az általuk megosztott tartalmak stílusát.
Persze a Tumblr pont ugyanezért lehet visszás, vagy épp veszélyes terep is. Az itt megosztott információkat senki nem ellenőrzi, és nagyon laza az utólagos szabályozás is. Teljesen nyíltan beszélgetnek olyan témákról is, amelyek esetleg nem valók mindenkinek, és az elvileg tilos felnőtt tartalmakkal, erőszak-ábrázolással kapcsolatos szabályokra is gyakran fittyet hány mindenki. Szóval a Tumblr egyfajta nosztalgikus játszótér, de csak addig, amíg nem veszed komolyan, és nem adod bele saját személyiségedet.
Reddit: a pletykafészek
Szintén nem facebook-i értelemben, de tulajdonképpen közösségi oldal a Reddit is. A 2005-ben alapított szolgáltatásban a regisztrált felhasználók szöveget, képet, hivatkozásokat oszthatnak meg különféle témakörökben és csoportokban, pontosabban subredditnek nevezett almappákban. Ezeket pedig a többi felhasználó fel- vagy leszavazhatja, és így a bejegyzések a subreddit teteje vagy alja irányában vándorolnak.
A Virginiai Egyetem két szobatárs tanulója által létrehozott szolgáltatás ma az USA negyedik leglátogatottabb weboldala, világszerte pedig a hatodik, 2018 februárban 234 millió egyéni felhasználóval és félmilliárd megtekintéssel. Népszerűségét leginkább annak köszönheti, hogy az üzemeltetők legendásan nyitottak és megengedők a felhasználókkal és az általuk közzétett tartalmakkal kapcsolatban. Ez egyrészt nagyon jó dolgokat is indukál, például egy csomó szólásszabadsággal, politikai jogokkal, tudományos fejtegetéssel kapcsolatos témát, vagy akár jótékonysági megmozdulást. Viszont irdatlanul sok az ellenőrizetlen összeesküvés-elmélet, és a különféle szexuális tartalmú subreddit is sokszor átcsúszik a radar alatt. A Reddit szintén kedvelt játszótere a más kormányok által fizetett trolloknak és álhírterjesztőknek is.
Menni vagy nem menni?
A fentiek tehát láthatóan nem teljes értékű alternatívák, és ugyan vannak kisebb próbálkozók is, ezekből azonban pont az hiányzik, ami a közösségi média nevében is benne van: a közösség. A Facebook annak idején jókor volt jó helyen, de még olyan nagyágyúk is belebuktak a harcba, mint a Google, tehát azt várni, hogy a Zuckerberg-birodalomhoz hasonló nagyságrendű és funkciógazdagságú alternatíva bukkan fel a semmiből, egyelőre hiábavaló lenne.
Épp ezért a mérsékeltebb szakértők azt mondják, a Facebookról nem érdemes elvándorolni: a botrányok inkább arra kellenek, hogy megtanítsák a felhasználókat felelősebben bánni azzal, mit és kinek osztanak meg. Figyelniük kell a postjaik és saját adataik publikusságára, óvatosnak kell lenniük a kapcsolódó külső alkalmazásokkal szembeni és képesnek kell lenniük kiszűrni az álhíreket, fals tartalmakat. Mert lehet, hogy vannak az utcán rablók, vagy épp hülyeségeket kiáltozó emberek, de ettől még nem tehetjük meg, hogy nem megyünk ki az ajtón, vagy csak a hátsó kertig merészkedünk, ahol csak két szomszédunkkal találkozhatunk. Inkább nézzünk a lábunk elé, legyünk óvatosak, és sétáljunk ésszel.
