Az ADHD korunk egyik fontos diagnózisa: az ezzel küzdők az élet minden területén nehézségekkel találkozhatnak, így az internet böngészése során is. Mit tehetnek az érintettek azért, hogy minél kényelmesebb legyen számukra a webes jelenlét?
Nagyon leegyszerűsítve hiperaktivitásnak, pontosabban figyelemhiányos hiperaktivitási zavarnak nevezzük az ADHD-t, amely az angol attention-deficit hyperactivity disorder meghatározás rövidítése. Alapvetően egy úgynevezett gyűjtődiagnózisról van szó, amelyet első sorban a viselkedéskontroll zavarának tekintenek, ráadásul a kialakulásának pontos okait még mindig nem tárta fel teljes bizonyossággal az orvostudomány, csupán annyi látható, hogy lehet veleszületett és fejlődési rendellenesség egyaránt. A legtöbb esetben már gyermekkorban diagnosztizálható, de sokaknál felnőtt korukban is megmarad valamilyen szinten. Európában a 6-18 éves korosztályban nagyjából minden huszadik embert érint.
Mivel a legutóbbi időkig nem is feltétlenül tekintették betegségnek, hanem elintézték azzal, hogy valaki hisztis, neveletlen, vagy egyszerűen “rossz”, még mostanában is tart a tünetegyüttes feltérképezése, ahol az okok és lehetséges gyógymódok mellett nagy hangsúlyt kap az is, hogyan lehet kényelmesen, hatékonyan élniük az ADHD-soknak.
Mindent akarok, és most – vagy mit is?
Ahhoz, hogy jobban megértsük az ADHD “működését”, látnunk kell, milyen sokféle tünet utalhat rá – ráadásul máshogy élik meg a gyerekek és a felnőttek, ezért az azonosítása sem épp könnyű feladat. Gyerekkorban az egyik leggyakoribb tünet a hiperaktivitás, “nyüzsgés”, a túlcsorduló energiák. Ugyanígy jellemző a szétszórtság, feledékenység, egyik befejezetlen feladatról és gondolatról a másikra ugrás. Tünet és egyben következmény is a figyeleméhség és az ennek érdekében bevetett szélsőséges eszközök a hisztériától a kiabálásig. A fentiek értelemszerűen tanulási nehézségekhez vezetnek, mind a tananyag megjegyzése, mind a motiváció terén.
Ugyan az ADHD bizonyos esetekben “kinőhető”, de sokszor felnőttkorban is megmarad. Ilyenkor a fenti tünetek részben átalakulnak, a felnőtt életvitelhez alkalmazkodnak. A betegek képtelenek megszervezni saját életük akár legalapvetőbb folyamatait, nem alakulnak ki bennük rutinszerű eljárások. Továbbra is jellemzi őket a figyelemhiány, a gyenge memória és a feladatok, bejövő ingerek és információk közötti rendszertelen ugrálás. Gyakori a nyugtalanság, valamint a többi tünet hosszú tapasztalatai alapján könnyen kialakulhat depresszió, szorongás, kisebbségi érzések.
Fordítsuk most ezt le az internet nyelvére! Ha egy tünetmentes ember leül egy PC böngészője elé, vagy kézbe veszi a telefont, a legtöbb esetben képes koncentráltan használni az eszközöket: előre átgondolja, milyen oldalt vagy szolgáltatást nyit meg, hogyan navigál benne, mire keres, mit használ. Nézzünk azonban meg teljesen átlagos webes tartalmakat egy figyelemzavaros szemével! A közösségi média a sokféle ismerős és ismeretlen ezerféle tartalomtípusával, videóval, képpel, hanggal, csábító linkekkel, játékokkal, hozzászólásokkal igazi aknamező, ami pillanatok alatt eltérítheti a kezdetben meglevő szándékokat. Ugyanígy ma már bármilyen weboldal tele van továbbmutató linkekkel, reklámokkal, amelyek szintén vonzzák az ADHD-sok szemét és egérmutatóját.
“Oké, most válaszolok egy e-mailre. Megnyitom a Gmailt. Jé, kaptam egy új levelet egy barátomtól. Gyorsan elolvasom. Hű, arról ír, hogy Korfura utaznak nyáron. Keressünk rá Korfura! Csodás sziget, megnézek róla egy videót. Megnyitom a YouTube-ot, hogy beírjam, de az ajánló oldalon szembejön egy videó egy most felfedezett tengeri állatról. Gyorsan megnézem, aztán majd beírom, amiért jöttem. Hű, de jó zenéje van ennek a videónak, rákeresek! Már hallgatom is Spotify-on. Tetszik: kövessük be az előadót Facebookon! Megnyitom a Facebookot, ahol meglepve látom, hogy a volt osztálytársaim találkozót szerveznek. Nosza, szóljunk hozzá!” – és a folyamat végén, akár órák múlva jöhet a kérdés: “Mit is akartam eredetileg?”
A böngésző, ami figyel, hogy figyelhess
Mióta általánossá vált az internethasználat, egyre több olyan böngésző és segédalkalmazás jelent meg, amely valamilyen speciális igényt elégít ki: van alkalmazás az adatok teljes védelmére, a minimalizmusra vágyóknak, vagy akár azoknak, akik egy helyen szeretnék kezelni minden online tevékenységüket. Szerencsére az ADHD-sokra is figyelnek: a Sidekick nevű böngésző egyaránt hasznos a konkrétan ADHD-vel küzdőknek, de azoknak is, akik egyszerűen csak szeretnének koncentráltabban, összeszedettebben dolgozni és fokozni a produktivitásukat.
A fejlesztők alapvető célja az, hogy elrejtsenek minden zavaró és “eltérítő” elemet, és olyan eszközöket adjanak a felhasználóknak, amelyek valóban hasznosak. Emellett azt is megoldották, hogy a lehető legkevesebb kattintásra legyen minden olyan funkció, amelyek között a figyelemzavaros emberek legszívesebben pillanatok alatt váltanának oda-vissza, ellenben mindig szem előtt lesznek, tehát senki sem “hajol el” a böngészőablaktól és könnyen visszatérhet oda, ahonnan indult.
Ennek érdekében a kedvenc weboldalainkat könnyedén minialkalmazássá változtathatjuk és kitűzhetjük a Sidekick oldalsávjára. Innen egy kattintással elérhetjük őket, de maradunk a böngészőn belül és szintén egy kattintással válthatunk máshová ezen belül. Ha egy folyamatot előre megtervezünk, segít a Sessions nevű szolgáltatás, amelyben összegyűjthetjük azokat a böngészőfüleket és oldalakat, amelyeken végighaladva egymás után oldhatjuk meg a feladat egészét. Egy dokumentum letöltése, szerkesztése, képkeresés és továbbküldés például lehet ilyen Session, ekkor csak azt kell elhatároznunk, hogy amíg minden egyes elemén végig nem haladtunk, nem kezdünk bele másba.
Szintén hasznos, hogy egyes weboldalakat és szolgáltatásokat “elaltathatunk”, tehát például megszabhatjuk a Facebooknak, Instagramnak és a privát üzenetküldőinknek, hogy egy bizonyos idő lejártáig ne jelenítsenek meg értesítéseket. Ezáltal senkire nem jön rá a késztetés munka közben, hogy “csak egy pillanatra” megnézze, ki írt neki Messengeren, hogy aztán ott ragadjon órákra.
Könnyen összeállíthatjuk azokat a kiegészítő és beépülő szolgáltatásokat is, amik a munkánk elvégzéséhez szükségesek, például egy fordítót, amelynek használatához onnantól szintén nem kell elhagyni az épp kezelt weboldalt vagy feladatot. Több ablakos nézetben egyszerre láthatjuk az egymással összefüggő lapokat, például egy e-mail klienst és egy Google Docs vagy Microsoft 365 dokumentumszerkesztőt. Egy kiváló belső keresőt is kapott a Sidekick, amelyben a megnyitott fültől és szolgáltatástól függetlenül villámgyorsan megtalálhatjuk, hová is mentettük fél órája azt a nyavalyás Excel-táblát.
A Sidekick fejlesztőinek ígérete szerint a jelenleg ingyenes alkalmazás később sem lesz fizetős és reklámokat sem terveznek megjeleníteni benne. Ezt úgy tudják garantálni, hogy ha szeretnénk, előfizetéssel támogathatjuk a készítőket, aminek fejében további extra funkciókat érhetünk el. Próbáink alapján azonban már az ingyenes változat is nagyszerű változást hozhat az érintettek életébe, és persze nem utolsó sorban egy esztétikus felülettel rendelkező, villámgyors szoftver.
Webfejlesztéskor is gondoljunk az ADHD-sokra!
Szerencsére a “másik oldalon” is megindult már egy olyan folyamat, amelyhez egyre nagyobb számban csatlakoznak a weboldalak és online szolgáltatások tervezői. Ahogy szerencsére mind többen figyelnek oda a webes akadálymentesítés egyéb területeire a látássérülteknek szánt megoldásoktól az értelmi és egyéb fogyatékosokra szabott könnyítésekig, úgy a figyelemzavarosokra is egyre többféleképpen gondolnak. A világháló fejlődéséért és karbantartásáért felelős World Wide Web konzorcium (W3C) folyamatosan bővíti azokat az ajánlásait, amelyekben tanácsokkal és konkrét információkkal segít a kezelhetőbb webes tartalmak készítésében. Az úgynevezett WCAG nevű ajánlatcsomag 3.2-es pontjában már sokféle ADHD-re szabott javaslat és módszer szerepel, amelynek fő célja a „kiszámíthatóbb”, ezáltal kezelhetőbb online tartalmak létrehozása.
Ezek között kiemelt például, hogy egy weboldalon lehetőleg kerüljük a felugró ablakok használatát, az esetleges dinamikus tartalmak frissüljenek a felhasználó beavatkozása nélkül, valamint ne lehessen az oldal elemeinek használatával bezárni a böngészőlapot. Szintén vannak ajánlások az online űrlapok kitöltése utáni automatikus elküldésére, a felhasznált betűtípusok és multimédiás elemek számának és variációinak csökkentésére, de arra is, hogy egyes interakciókra ne vonatkozzanak időkorlátok. Emellett nem ajánlott az automatikusan lejátszódó tartalmak használata, ellenben cél a minél “tisztább”, átláthatóbb oldalszerkezetek létrehozása.
Ahogy az ADHD-ről, a tünetekkel való együttélésről és a kezelés lehetséges módjairól is még csak manapság tudunk meg egyre többet, a figyelemzavarosok online segítése is viszonylag friss terület. Láthatóan azonban vannak, akik törődnek ezzel, ami sok kellemetlenségtől vagy akár konkrét hátránytól óvhatja meg az érintetteket.
