Mindenki életében akadnak olyan tevékenységek, amikről másoknak nem kéne tudnia. Ez a böngészésre is igaz, erre találták ki az inkognitó módot – de vajon ez tényleg láthatatlanná tesz?

A legtöbben természetesen online böngészés közben is törekednek a biztonságra, mint ahogy azt teszik az élet minden területén, így a privát böngésző mód meglehetősen népszerű. Az a böngésző is, amiben ez a cikk épp megjelenik, valószínűleg rendelkezik valamilyen privát vagy inkognitó móddal. Egy pár évvel ezelőtti amerikai felmérés szerint, az internethasználók több mint fele már kipróbálta az inkognitó módot és legtöbbjük előszeretettel használja azóta is.

Ugyanakkor egy másik kutatás azt is kimutatta, hogy az emberek nem igazán értik hogyan működik az inkognitó mód és azt gondolják, hogy teljesen anonim módon, mások és rendszerek számára láthatatlanul, mindenféle támadásoktól védve nézelődnek a weben, anélkül, hogy a weboldalak és szolgáltatók felismernék, vagy követni tudnák őket. Ugyanerre a megállapításra jutott a Pew Research Center és a DuckDuckGo kereső kutatása is, sőt egy nemrégiben a Google ellen indult per is azt mutatta meg, hogy az emberek nem azt a védelmet kapják a privát böngészéstől, amit elvárnak, vagy gondolnak a név alapján.

Hogyan működik az inkognitó mód?

Bár maga a konkrét megvalósítás böngészőként eltérő lehet, abban nagyjából megegyeznek, hogy minden böngészés után – bezáráskor – az alkalmazás törli az összes addig felhalmozott és tárolt adatot, amelyek amúgy elengedhetetlenek a zökkenőmentes böngészéshez. Ez leginkább a weboldalak automatizálását és kényelmét szolgáló sütiket, a beírt adatokat, felhasznált jelszavakat, valamint a meglátogatott oldalak listáját jelenti. Ebből rögtön jól látszik, hogy ez egy utólagos védelmet ad, és ettől még az inkognitóra állított böngészés közben a szolgáltatónk, a munkáltatónk, vagy bárki, aki egy kicsit is jobban beleturkál a gépünkbe vagy az általunk használt hálózatba, látni fogja az IP címünket és azt, hogy miket csináltuk egészen addig, amíg be nem zárjuk a privát böngészőablakot. Természetesen olyankor, amikor inkognitó módban könyvjelzőt mentünk el, vagy fájlokat töltünk le, azok megmaradnak a számítógépünkön, nem törlődnek.

Akkor miért használjuk?

Egyrészt, ha többen használunk egy számítógépet, például iskolában vagy munkahelyen, a privát böngészőablakban beírt adatokhoz és meglátogatott oldalak címeihez nem jutnak hozzá a géphez később hozzáférők, másrészt pedig, mivel eltűnnek a keresési és egyéb internetes előzmények, ha valamilyen kellemetlen kérdésre keresünk rá vagy éppen egy meglepetést szeretnék eltitkolni, akkor ezt ugyanúgy megtehetjük privát beállítások mellett. Csak egy a fontos: a végén tényleg ne felejtsük el bezárni ezt a böngészőablakot.

A webes sütik, amelyek segítségével például releváns hirdetéseket kapunk és amelyek ugyanakkor követnek is minket, ahogy vándorlunk egyik oldalról a másikra, ugyanúgy eltűnnek és törlődnek a privát böngésző ablak bezárásakor. Továbbá, ha nem lépünk be a Google fiókunkba inkognitó módban, akkor szintén nyom nélkül kereshetünk rá bármire, hiszen innen a keresési előzmények sem kerülnek be a Google aktivitásaink közé. Ezáltal ezek a keresések nem befolyásolják a későbbi találatainkat, de ugyanez érvényes például a YouTube-ra, Maps-en beírt helyekre, de akár olyan “nem-Google” szolgáltatásokra is, mint amilyen a Bing. Ha nem léptünk be a fiókjainkba, akkor inkognitóban bármit nézhetünk, ahogy bezártuk az ablakot, ezt mind elfelejti a böngésző és ezzel együtt a YouTube, a Térkép, a Bing és minden egyéb is, hogy mit csináltunk, merre jártunk.

Mire nem jó a privát böngészés?

Mint azt már említettük, nem fog minket elrejteni a többiek elől addig amíg böngészünk. A munkáltató, a szolgáltatónk, az iskolavezetők, de még azok is, akik ugyanazon a Wi-Fi hálózaton vannak velünk, továbbra is láthatják, hogy az adott pillanatban mit csinálunk merre járunk (még ha ez igényel is némi hekkelést. Ha böngészés közben is szeretnénk elrejtőzni, akkor minimum egy virtuális magánhálózatra (VPN) és még néhány komolyabb trükkre lesz szükségünk.

Az inkognitó mód nem véd meg attól sem, hogy ellopják a bankkártya, vagy akár személyes adatainkat, és arra sem ad garanciát, hogy ilyenkor véletlenül vírust töltünk le. Minél tovább hagyjuk nyitva az ominózus inkognitó ablakot, annál több adat halmozódik fel, amíg be nem csukjuk azt – és ezeket az adatokat ilyenkor ugyanúgy fel lehet használni, mintha normál módban böngésznénk. Célszerű tehát akár menet közben többször is becsukni a privát ablakot, például akkor, ha befejeztük egy témát és másfelé indulunk. Ilyenkor azt már tegyük új privát böngésző ablakban és figyeljünk arra, hogy az adatainkból a lehető legkevesebbet adjuk meg a webes felületeken, ez ellen ugyanis ez a mód sem véd.

A fentiek tekintetében nem csoda hát, hogy a felmérések szerint a felhasználók nem értik, hogy mit jelent a privát, vagy inkognitó mód, hiszen bár a név azt sugallja, hogy biztonságban vagyunk és kvázi bármit megtehetünk online, ez sajnos korántsem igaz. Ám ésszel használva ezt a funkciót, valamint a fenti intelmeket figyelembe véve a saját hasznunkra fordíthatjuk a privát böngészés előnyeit.