“Kulturálisan kódolták belénk azt a viselkedésmintát, ami determinálja a sikertelenséget a STEM karrier pályán.” – Vásárhelyi Orsolya adattudóssal arról beszélgettünk, hogyan használják a nők és a férfiak a hálózataikat arra, hogy technológiai területen sikeresek legyenek.
Adattudósként arra keresed a választ, hogyan hat a nem tudatos diszkrimináció a nők és a férfiak sikerességére a tudomány és a technológia területén. Azt mondod, hiába küzdünk érte évszázadok óta, ma sincs a világon sehol női egyenjogúság?
– Paradox jelenség, de jól megfigyelhető, hogy minél fejlettebb egy adott országban a nemek közötti egyenlőség, annál kevesebb nő választja a hagyományosan férfiasnak tartott tudományos-technológiai pályát. Például itt van Svédország, ahol magas szintű az egyenjogúság, mégis rendkívül alacsony a nők aránya a STEM területeken. Indiában vagy Szaúd-Arábiában viszont, ahol a nőket a mai napig háttérbe szorítják, egyre több a női programozó. Számukra ez a tudás egy igen erős “ütőkártya”, egy belépő lehet ahhoz, hogy a férfiakkal egyenlő szintre kerüljenek.
Valóban sikertelenebbek a nők technológiai területen?
– Ez attól is függ, hogy mit nevezünk sikertelenségnek. A sikerkritériumokat mindig az adott területen jelenlévő közösség definiálja, a technológiai pályán pedig 80%-ban férfiakkal találkozunk. Egy férfiak által dominált világban a női viselkedésminták sikertelenségre vannak ítélve – így van ez az olyan tech óriásoknál is, mint a Google, az Apple vagy az Uber. De egy ilyen közegben ugyanúgy nem lehet sikeres az a férfi sem, aki a női mintákat követi.
Akkor alapvetően nem is azzal van a gond, hogy nőnek születtünk, inkább azzal, hogy nőként viselkedünk?
– A női viselkedésmintákat, melyeket ezek a szervezetek egyáltalán nem támogatnak, már egészen kicsi korban belénk nevelik. A lányok babáznak, szépek, okosak, szót fogadnak, jól viselkednek, a fiúk ellenben lehetnek koszosak, virgoncak, elevenek. Egy kulturálisan elvárt keretrendszerhez idomulunk, amibe nem fér bele az, hogy egy nő kísérletezzen és hibázzon. Egy esetleges hibázásnak az elképzelt következményei még riasztóbbak egy olyan pályán, ahol a kialakult sztereotípiák szerint eleve “nem is lenne helyük” a lányoknak.
Ezt a jelenséget az adatokból lehet kiolvasni vagy tapasztaltad is?
– Pár éve az egyetemen tanítottam programozni. A fiúk, amint elakadtak valamivel, rögtön hívtak, hogy segítsek, míg a csajok csak ültek csendben, és látszólag nem csináltak semmit. Mikor rákérdeztem, hogy mi a gond, kiderült, hogy próbálkoztak ugyan a megoldással, de amint hibaüzenetet kaptak a beírt kódra, gyorsan “eltüntették a nyomokat”, törölték az egészet. Egy tökéletes nő nem hibázhat. Statisztika van arra is, hogy a nők inkább kerülik a rizikót, például sokkal kevesebb kérdést tesznek fel tudományos konferenciákon. Kérdezni és hibázni pedig kell, anélkül nem lehet fejlődni.
Akkor kerüljük a kockázatot, és inkább be sem merészkedünk a férfiak által uralt tudományos területekre?
– Semmiképp, sőt keressük! Az adatok azt mutatják, hogy a nők alacsony aránya a tudományos-technológiai területen sok probléma forrása. Ezen a pályán kevés a női példakép. Ha egy kislány soha nem látott még női űrhajóst, akkor fel sem merül annak a lehetősége, hogy belőle is lehetne asztronauta. De ha be is merészkedünk, ezeken a területeken akkora a nyomás, hogy gyorsan el is menekülünk onnan. A tudományos-technológiai pályát választó nőknek a 20%-a már az első két évben elhagyja a szakmát. Folyamatosan “elszivárognak”, mert nem tudnak beilleszkedni. Ez a „leaky pipeline” probléma, gyakorlatilag önmagunkat szegregáljuk. A tech szektorban nagyon gyorsan változnak a trendek, szinte minden nap jelennek meg
új technológiák. A szaktudás naprakészen tartása áldozatot igényel, amivel nehéz összeegyeztetni a hagyományos női szerepeket és családi teendőket. Ez azonban nemcsak a nőknek rossz, a családos férfiaknak ugyanúgy problémát okoz. Ez etikailag és gazdaságilag egyaránt problémás.
Miért fontos, hogy nők is részt vegyenek a technológiai fejlesztésekben?
– Minél sokszínűbb egy csapat, potenciálisan annál többféle szempont érvényesül a közös munka során. Kutatások alapján azt látjuk, hogy a nemileg diverz csoportok jobban teljesítenek, okosabbak, kreatívabbak, empatikusabbak. A felhasználók is sokfélék, nem mindenki 30-40 éves középosztálybeli fehér férfi, mint a programozók többsége. A nők hiányából fakadó következmények kódolva vannak a programokba, az algoritmusokba. A világon a felhasználók több mint fele nő. Ha ők nem vesznek részt a fejlesztésekben, akkor olyan fontos szempontok maradnak figyelmen kívül a munka során, amitől annak az eredménye a userek nagyobb részének kevésbé jól használható vagy teljesen használhatatlan lesz. Így születhet meg például egy csak férfi hangot ismerő hangfelismerő alkalmazás.
Ma már egyre több cég tudatosan odafigyel arra, hogy legyenek női vezetőik, és kiegyenlített legyen a nemek aránya. Ez hozhat érdemi változást?
– Ez egy összetett probléma, mert nem elég több nőt felvenni egy férfias csapatba, ez önmagában nem oldja meg a problémát. Ha a szervezeti kultúra nem értékeli őket, és nem tesz erőfeszítéseket az integrációjukra, a nők ugyanúgy szegregálódni fognak a csoporton belül, és nem érvényesülnek a sokszínűségből fakadó előnyök. Sőt, a probléma saját magát termeli újra. Egy kutatás során videojáték fejlesztő csapatok adatait elemeztük, és azt találtuk, hogy a teljesítményt a nemek arányán túl leginkább a beilleszkedés szintje befolyásolja. A legkevésbé kreatív csapatokban a csoport fele ugyan nő volt, de nem voltak szerves részei, aktív tagjai a közösségnek. Náluk még a csak férfiakból álló csoportok is jobban teljesítettek. Azok a csapatok voltak a legkreatívabbak, ahol a csapat fele nő volt és magas volt az integrációs szint it.
PhD dolgozatod fő témája, hogy hogyan használják a nők és a férfiak a hálózataikat arra, hogy sikereket érjenek el technológiai területen. Miről árulkodnak az adatok?
– Egy másik kutatás során, ahol azt vizsgáltuk, miért sikertelenebbek a nők technológiai területen, arra kerestük a választ, hogy a direkt diszkrimináció miatt vannak hátrányban, vagy az aktivitási mintázatuk miatt. Létrehoztunk egy tanuló algoritmust, aminek meg kellett becsülnie, hogy milyen valószínűséggel nő vagy férfi valaki. Azt találtuk, hogy bár a vizsgált területen összesen 6-10% volt a nők aránya, mégis a legfontosabb prediktora annak, hogy valaki nő, az, ha nőkkel dolgozik együtt. A homofília, azaz, hogy a hasonló mindig a hasonlót keresi, természetes jelenség, de kisebbségi közegben szegregációt eredményez. Ha a tudományos-technológiai területen alulreprezentált nők női hálózatokat hoznak létre és főleg abban mozognak, akkor elzárják magukat fontos kapcsolati lehetőségektől, a döntéshozóktól, akik jellemzően férfiak. Ezért aztán sokkal kisebb eséllyel kapnak például befektetést vagy kerülnek fentebb a ranglétrán.
Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik szeretnének sikereket elérni a technológiai pályán?
– Egyrészt, hogy tudatosan figyeljenek arra, hogy ne csak nőkkel alakítsanak ki munka kapcsolatokat. Másrészt tegyenek szert valamilyen megkerülhetetlen kompetenciára, és törekedjenek a bróker pozícióra, kössenek össze különböző funkciójú csoportokat, diverz szaktudású embereket. Bízzanak magukban, és merjenek változtatni. Tegyék magukat láthatóvá, például merjenek előadói szerepet vállalni konferenciákon. Szánjanak időt és energiát a networkingre, ne ragadjanak le a szoros kapcsolatoknál, hiszen az új inspirációt mindig a gyenge kapcsolatok hozzák. Az integrációt a cégek is segíthetik, már csak azzal is, ha nem minden networking eseményt este 6 utánra és a sörözés köré szerveznek. Egy jó mentor is sokat tud segíteni. A lényeg, hogy egy szervezet ne hagyja magukra a nőket, inkább szponzorálja, és hozza őket helyzetbe.
MOST Fórum – ebben a hónapban online formában!
A Magyar Telekom március 27-én rendezi meg a Most Fórum nevű innovációs rendezvény második kerekasztal-beszélgetését “Társadalmi nemek, digitális igenek?” címmel, ahol Vásárhelyi Orsolyán kívül Szél Dávid pszichológussal és Doffek Gábor újságíró-bloggerrel találkozhatnak az érdeklődők. Az eseményt a jelenlegi, fokozott elővigyázatosságot igénylő helyzetben online közvetítjük, a beszélgetést 27-étől a Magenta podcast csatornán lehet meghallgatni, ahol egyébként már megtalálható egy beszélgetés a jelen cikkünkben is szereplő Vásárhelyi Orsolyával.
