Szeptember elején nyílt meg a Ludwig Múzeumban “Egyensúlyban” címmel a közel hatvan alkotást bemutató kortárs művészeti kiállítás a Deutsche Telekom művészeti gyűjteményéből. A kiállítás kapcsán Dr. Fabényi Júliával, a Ludwig Múzeum igazgatójával és Németh Flórával az esemény szervezőjével beszélgettünk.
Mennyire precedens értékű a Ludwig Múzeum és a Telekom együttműködése ezzel a november 13-ig látható gyűjteménnyel kapcsolatban?
Fabényi Júlia: A világban nagyon sok cégnek van gyűjteménye. Ilyen volt maga Ludwig is, mert nemcsak magánszemélyként, hanem gyárosként is gyűjtötte a kortárs képzőművészek munkáit. Sok cégnek van gyűjteménye és többen is foglalkoznak kortárs művészettel, ilyen volt az Essl Ausztriában, vagy a Würth és ilyen az osztrák elektromos művek kollekciója, amely kifejezetten női művészetet gyűjt, vagyis gender művészetet, 1970-től napjainkig.
Mindegyiknek van egy körvonalazható profilja. A Telekom gyűjteménye két vonalon mozog: egyrészt van egy magyarországi gyűjtés, hazai letéttel és van a nemzetközi gyűjtés, németországi letéttel. Ez a gyűjteményi válogatás, amit mi most bemutatunk, nagyon markáns és nagyon jó profillal rendelkezik.
Ezek kiemelkedő munkák, amik a volt keleti országok, vagyis a volt szocialista országok történelmi örökségéről szólnak.
Vannak a kiállításon friss munkák, vagy mind régebbi?
F.J.: Az alkotók mind az említett országokban születtek. Tehát ha ezt a generációt megnézzük körülbelül 1976 és 1988-92 közé esnek a születési dátumok. Az, hogy megkülönböztetjük régió vagy társadalmi, politikai hovatartozás szerint, hogy még mindig volt szocialista országokról beszélünk, annak megvan a maga oka. Ezekben az országokban azért van egy bizonyos szellemiség, és főleg van egy környezeti kontextus. Akkor is, hogyha most minden globálisan nézendő és a műtárgyak is globálisan “beszélnek”, globálisan gondolkodnak, ha a mélyére tekintünk, ezek a művek nagyon erősen fókuszálnak a volt szocialista országok jelenlegi társadalmi helyzetére és ez az ő specifikumuk.
A bevezetőben, amit a Ludwig Múzeum oldalán is lehet olvasni, Ön utal rá, hogy a kiállítás reflektál a jelenlegi pandémiás létre is. Kifejtené ezt kicsit bővebben?
F.J.: Igen találhatunk olyan műveket a legjobbak között, amelyek a környezet, a természet kiaknázásával, a klíma krízissel foglalkoznak. Véleményem szerint a klíma krízis valamilyen formában, ha nem is ok okozati, de közvetett formában összefügg a COVID 19 vírus okozta helyzettel. Az, hogy ez a vírus leállította a világot fél évre, hogy megállított minket, hogy kicsit nézzünk saját magunkba, ennek az idézőjeles módszertana, és ehhez a felhívás már megszületett ezen művészek korábbi munkáiban.
Mennyire dolgoztak együtt a kurátorok és a Ludwig Múzeum?
F.J.: Ott vannak a kész művek a Deutsche Telekom raktárában és abból válogatott a két helyi, illetve a mi részünkről is egy kurátor. Megállapodtak abban, hogy körülbelül mik azok a művek, amik fontosak, amik a jelent tükrözik, amik nagyon markánsak, ráéreznek a társadalmi problémákra is, meg klíma ökológiai problémákra is. Amelyek a hiányosságokra hívják fel a figyelmet.
A kurátorok abszolút együtt dolgoztak, és ami a Ludwigba átjött azzal mi egyetértettünk. Egy-két esetben kértünk cserét, mert hasonló nekünk is van és ismétlésnek nem lett volna értelme. Azt hozzá kell tenni, hogy ezek közül a művészek közül jópáran a Ludwig Múzeum gyűjteményében is szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy ezen művészek jelentős része már képvisel egy attitűdöt, az országuk jelentős művészei, így ők jóknak számítanak és a nemzetközi porondon is jelen vannak.
Szempont volt, hogy befutott művészek szerepeljenek a kiállításon?
F.J.: A gyűjteményben már eleve ilyen művészek vannak. Keresztes Zsófia a legfiatalabb alkotó és az ő műve a legfrissebb, pár héttel az előkészületi munka előtt vették fel. A legidősebb alkotó körülbelül 60 év körüli. Ők, a 60 év körüliek azok, akik a rendszerváltáskor indultak el nagy léptekben, akik pedig annál sokkal fiatalabbak, mondjuk fele annyi idősek, nekik a rendszerváltás már nem mond semmit, de a volt szocializmusnak és a kommunista társadalmaknak a gyökerei a mai napig hatnak rájuk.
Van különbség a mondanivalóban azok között a művészek között, akik még benne voltak az elmúlt rendszerekben és a fiatalabbak között?
F.J.: Van, mivel az idősebbek, sokkal erőteljesebben vonnak párhuzamot a nyolcvanas évek eseményei és a mai események között. Sokkal több idézet van a nyolcvanas évekből a jelenlegi munkásságukban, mint mondjuk egy sokkal fiatalabbnak, aki számára ugyanaz egy régészeti lelet. Az idő nagyon megváltoztatja ilyen szempontból a hozzáállást. De azért azt hozzátenném, hogy elég sok téma van, mint pl. a jugoszláv háború, ami a 2000-es évekig is elnyúlt, amik már egy fiatalabb generációt is megszólított. Annak a végterméke az hátrahagyott társadalom, az elhagyatott családok az elhagyatott fiatalok. Ezek azért belefolynak az életbe a fiatalabb alkotóknál is, és ezt tematizálják.
Alapvetően ez egy pesszimista világnézet, vagy azért van, aki próbál optimistán előre tekinteni?
F.J.: Azt hiszem olyan túl sok ok nincs is arra, hogy optimisták legyünk, ami persze nem azt jelenti, hogy mindent lesöprünk. A kritikus hozzáállás, egy építő kritika – ahogy a szocializmusban mondták – az azért fontos, csak mi ma ezt úgy mondjuk, hogy analitikus szemlélet. Egyfajta párhuzam kereshető a jó és a rossz, az elérhető és az elérhetetlen között.
Egy társadalmi jelenség központú művészet nem azt jelenti, hogy aktuálpolitikát feszeget, hanem mindig is a maga közegében, a saját kontextusában jelenik meg. Ez amúgy jó pár száz évre is visszamegy, ugyan ott legfeljebb egy keleti ikonográfiába, vagy mitológiai szimbólumba öltöztetve, de fel lehet fedezni az akkori aktuális témákat. Ez sose állt távol a művészettől, csak könnyű ezt lenullázni azzal, hogy ha teljesen áttesszük aktuálpolitikai kérdéssé, aminek nincs értelme.
Lesz folytatás? Mi a további sorsa ennek a kiállításnak?
F.J.: Igen, a munkák egy része megy Bulgáriába is. A Telekom nagyon sokat tesz azért, hogy egyrészt amikor ezeket a jó műveket begyűjti, azok nagyon szépen összeálljanak egy gyűjteménnyé, és hogy a kiállításoknak jó bemutatói közeget teremtsenek. Ezen nagyon sokat dolgoznak és nagyon sokan menedzselik ezt az ügyet, ami elengedhetetlenül fontos.
Németh Flórától, az esemény szervezőjétől, a Telekom kommunikációs szakértőjétől pedig kicsit a kiállítás hátteréről érdeklődtünk. Elsőként arról, mióta van kortárs művészeti gyűjteménye a Telekomnak és hogyan kezdődött ez a folyamat?
Németh Flóra: Két szálon érdemes az előzményeket ismertetni. Amiről most beszélünk, az a Deutsche Telekom saját gyűjteménye, ami Art Collection Telekom névre hallgat. Anyavállalatunk 2010 ben – tehát közel tíz éve – kezdte el építeni, és az a cél, hogy támogassák és a szélesebb közönséggel is megismertessék a kortárs alkotók munkáit.
Fontos szempont volt az is, hogy kifejezetten a fiatal művészeket szeretnék ezzel a nyilvánosság számára is ismertté tenni, és ami számunkra, Magyarország számára is izgalmas, hogy a gyűjtemény főként a közép- és kelet-európai művészekre fókuszál.
Több magyar kortárs művésztől – például Keresztes Zsófi, Cseke Szilárd – is vettek műveket, beemelve őket a gyűjteménybe és ez abszolút összecseng a Magyar Telekom jogelődeinek, így a MATÁV, Westel, T-Mobil kulturális stratégiáival, hiszen mindegyik cél egészen komoly művészeti gyűjteményt épített. Ezen alkotások leginkább a ’90-es évekre fókuszáltak és több kiállítás is megvalósult akkoriban ezekből a művekből. Fontos tehát kiemelni, hogy a Ludwig Múzeumban megtekinthető kiállítás a Deutsche Telekom saját gyűjteményéből jött létre, de historikusan erős hagyománya van a kultúra támogatásának a Magyar Telekomnak is.
A kiállítás alapötlete az egyensúly. Ez a tematika hogyan merült fel?
N.F.: A gyűjtemény egészéből közel 60 mű került kiválasztásra és bemutatásra Magyarországon az Egyensúlyban / “Keeping the balance” kiállítás keretében. A Deutsche Telekomnál működik egy művészeti kuratórium, ahol vállalati szakértők mellett elismert művészettörténészek döntenek arról, melyik évben hol és milyen fókusszal rendezzenek kiállítást. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy 2019-től – fennállása óta először – magyar vezető is tagja a kuratóriumnak, Kutas István vállalati kommunikációs igazgató személyében. A téma szinte adott volt: reflektál jelen korunk kétélűségére, miközben közel hozza és újra felfedi térségünk társadalmi, kulturális, politikai megosztottságát, kérdéseit. A tárlat ugyanakkor lehetőséget teremt arra is, hogy megálljunk, és szélesebb perspektívában tekintsünk rá az életünkre, és felmérjük, vajon helyes-e az irány, ami felé haladunk.
Mi lesz a sorsa hosszú távon ennek a kiállításnak, utazik tovább?
N.F.: A kiállítás ilyen formában egyedi, kifejezetten erre az alkalomra állt össze. Az Art Collection Telekom gyűjteményéből kisebb tárlat lesz Plovdidban, Bulgáriában, tervezetten a közeljövőben. A Ludwig Múzeummal egy nagyon erős és jó szakmai együttműködés alakult ki az elmúlt hónapok közös munkája során, és a következő nagy kulturális együttműködésünknek is a múzeum ad otthont. Főtámogatói vagyunk a BarabásiLAB: Rejtett hálózatok kiállításnak, mely október 10-től látogatható. Az eseményhez kapcsolódó szervezési és kommunikációs feladatok legalább olyan izgalmasak, mint maga a téma: a hálózatkutatás és adatok vizualizációja egy művészeti térben.
