A home office két évvel ezelőtt luxus volt, mára az irodai munkát végzők mind megtapasztalhatták az előnyeit és persze a hátrányait is. Úgy tűnik, hogy a korábbi egyedi lett az új normális. De vajon mi történik akkor, ha a világ visszaállna a régi kerékvágásba, ám az emberek többsége már köszöni szépen, nem kér a régi rendből?
Ezt a cikket írhatnám mondjuk az irodában, vagy otthon, a nappali sarkában kialakított home office-omban, kényelmesen elhelyezkedve (értsd: elterülve) a kanapén, esetleg egy kávézóban, sőt, a napsütötte tengerparton is. Ez utóbbi igazán idilli, nem egy átlagos munkanap, viszont ezúttal tényleg egy tengerpartról jelentkezem. Nem akarom senki szívét fájdítani, de miközben ezt a mondatot gépelem, a fejem felett sirályok repkednek, az ég valószínűtlenül kék, az apró, kristálytiszta vízű öbölben rajtam kívül csupán pár nyugdíjas turista élvezi a szeptember végi, horvátországi vakációját. Néha furcsán néznek rám, fogalmuk sincs, mit csinálok egy laptoppal az ölemben két csobbanás között.
A munkavégzés jellege, ideje és helye tagadhatatlanul megváltozott. És nem csak a tengerpartos dolog miatt. 10-15 évvel ezelőtt ritka madárnak számított az, aki otthonról dolgozott, sőt, a kávézókban sem volt jellemző, hogy egy zsúfolt délelőttön több számítógépet látunk az asztalokon, mint kávéscsészét. A változás, aminek most tanúi vagyunk, nem tegnap indult el. A munkavégzés körüli alapvetések közül jó párat régen újraértelmeztünk már, az elmúlt másfél évben pedig, a világméretű járványnak „hála” a korábban egyedi megoldásokból és szokásokból megszületett az új normális.
„Nagyvállalati környezetben sok vezető beszél arról, hogy a jelen helyzetben, mi lenne a jó megoldás. Mi a megfelelő módja annak, hogy a munkavállalót másfél év otthonról dolgozás után visszahozzuk az irodába vagy egyáltalán vissza kell-e hozni őket. Mi a Telekomnál azt mondtuk, hogy nem tudjuk mi a jó, ezért tesztelünk” – mondja Bierbaum Gyöngyi, a Magyar Telekom Competitive Workforce HUB Lead-je.
Iroda vs. otthon: 0-1?
Gyakorlatilag a járvány kezdete és a karanténidőszak beindulása óta születnek cikkek és elemzések arról, mikor lehet egyáltalán teljes értékűen visszatérni az irodákba. De az elmúlt hónapokban főleg nagyot mentek azok a hírek, amelyek valamelyik nagyvállalat legújabb bejelentéseit taglalták az irodába való visszatérésről. A posztok alatt általában parázs vita alakult ki a kommentelők között arról, hogy melyik munkavégzésnek mik az előnyei, hátrányai, megegyezésre, elfogadásra azonban, ahogy az a kommunikáció ezen formája esetén lenni szokott, ritkán került sor. Pedig a valóság az, hogy a HO vs. iroda kérdésben egy dolog már biztosan kiderült, olyan nincs, hogy mindenkinek ugyanaz a jó.
„Számunkra az irodába való visszatérést előkészítő folyamatban a legfontosabb az volt, hogy a dolgozók biztonságban érezzék magukat. Próbáltunk olyan megoldást, illetve megoldásokat találni, ami mindenki számára komfortos. Így született meg az az ötlet, hogy szeptembertől elindítunk egy 2 hónapos tesztidőszakot, ami alatt a különböző munkacsoportok választhatnak az általunk kidolgozott modellek közül. A dolgozók, illetve a csapatok közösen dönthettek, hogy honnan és hány napot dolgoznak: az első lehetőség szerint 2 napot az irodában töltenek, a többit otthon, a második, hogy 1 hétig otthonról dolgoznak, majd 1 hétig az irodából, a harmadik opció az volt, hogy az adott team a teljes home office mellett marad, és természetesen választhatták azt is negyedik verzióként, hogy a teljes hetet az irodában töltik. Egyetlen dolgot kértünk tőlük, hogy tartsanak ki a választott modell mellett, hiszen csak így tudjuk levonni a végén a következtetéseinket.”
Az emberközpontú folyamat már csak azért is fontos, mert az elmúlt időszakban végzett felmérésekből kiderül, hogy sokszor egészen más álláspontot képviselnek a munkavállalók, mint a munkaadók, ez pedig természetesen a munka szempontjából nem a legjobb. A Google az elmúlt hónapokban például többször is változtatott a szabályokon részben a dolgozók reakciói miatt. Jelen állás szerint a cég munkatársai 2022-ig távmunkában dolgozhatnak, 45%-uk egyébként tartósan is távol maradna az irodától. A Világgazdasági Fórum (WEF) megbízásából az Ipsos is készített egy felmérést 29 ország, 12.500 munkavállalójának bevonásával arról, hogy mit gondolnak a normál munkakörülményekhez való visszatérésről. A kutatásból kiderült, hogy a többség azt szeretné, ha a rugalmas munkavégzés lenne az új norma, sőt, a megkérdezettek 30%-a a munkahelyváltást is fontolóra venné, ha teljes munkaidőben vissza kellene térnie az irodába. „A mi tesztidőszakunk még csak nemrég indult, de már most jók a visszajelzések. A többség, a dolgozók 80%-a egyébként a 2 nap iroda, három nap home office verzió mellett döntött.”
Ami ma jólesik, holnap már lehet teher is
Az emberek fizikai és mentális egészségére is hatással volt az elmúlt időszak, éppen ezért még sürgetőbb, hogy a nagyvállalatok kidolgozzanak valamiféle rendszert, és támogassák, illetve felkészítsék a munkavállalót a jövőre. Bár elsőre sokan megörültek a hirtelen jött szabadságnak, annak, hogy nem kellett bejárniuk az irodába. Ugyanakkor ennek ellenpólusaként sokan hamar szembesültek azzal is, hogy jóval többet dolgoznak és nem tudnak határt húzni a magánélet és a munkavégzés között. Tavaly novemberben egyfajta szélsőségbe csaptunk át, amit kevesen tudtak jól kezelni, és ami hosszú távon sem a munkavállalóknak, sem pedig a cégeknek nem jó.
„Klassz érzés azt látni, hogy egyre többen vannak az irodában, beszélgetnek, kávézgatnak. Ez már csak azért is lényeges, mert a vezetőkkel folytatott fókuszcsoportos beszélgetésekben többször előjött, hogy a vezetők bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogyan építsék vissza a közösséget. A másik nagy feladat, hogy a kollégák képesek legyenek jól kezelni azt a meeting szituációt, amikor a fele csapat otthon a másik fele pedig élőben van jelen. Ez egy tanulási folyamat, hogy hogyan tudom bevonni azt a csapattagot is a megbeszélésbe, aki fizikailag nincs jelen.” Lelki szemeim előtt rögtön megjelent a Star Wars egyik jelenete, amikor a jedi tanács összeült, és a jedik egy része hologramos formában volt jelen. Jó megoldásnak tűnik, nem?
„Ha el tudsz menni egy étterembe, akkor az irodába is be tudsz jönni”
Persze nem mindenkinek jut eszébe rögtön futurisztikus megoldásokon törni a fejét. A Morgan Stanley CEO-ja, James Gorman például a fenti mondatot nyilatkozta az új szabályokkal kapcsolatban. „Vannak bizonyos feladatok, amit szoktam mondani viccesen, teljesen mindegy, hogy a Balatonról vagy a Bahamákról csinálsz meg, a fontos, hogy a feladat legyen kész határidőre, illetve a másik lényeges pont pedig az, ha szükségem van a kollégámra, akkor legyen elérhető. Kétségtelen, hogy ez a hozzáállás megkövetel némi szemléletváltást a vezetők részéről. Fontos a bizalom és a rugalmasság. Mi most erre trenírozzuk a vezetőinket, hogy képesek legyenek rugalmasan kezelni ezt a hibrid működést. Ugyanakkor azt is kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a közösség erejét használjuk, teremtsük meg annak kereteit, melyek azok a feladatok, események, ahol a személyes jelenléttel hatékonyabb a munkavégzés és találjunk meg minden olyan fontos pillanatot, ahol a személyes találkozás óriási előnyt jelent számunkra.”
Gyöngyi szerint a Magyar Telekom már csak azért is jó úton halad e téren, mert az agilis működésnek hála a munkavállalók rugalmasan dolgoznak, követik a sprintek, a célok és a határidők által diktált iramot, a kollégák érzik a feladataik súlyát, és mindenki képes felnőtt emberként elvégezni a munkáját. Már csak az a kérdés, hogy hol teszi ezt a legszívesebben? Ha magamból indulok ki, egy dolgot kell a munkavállalónak betartania: ha van lehetősége, és elhagyhatja a bejárás és az iroda nyújtotta szabályokat, akkor állítsa fel a maga szabályrendszerét. Mert bár elsőre kellemesnek tűnik, a nagy szabadság, valamiféle keretek nélkül képtelenség jól elvégezni a munkát.
