Amióta létezik internet, fontos kérdés az, hogyan óvhatjuk meg a legfiatalabb korosztályt a világhálón megbúvó veszélyektől. Ráadásul változtak az idők, a gyerekek manapság olykor már előttünk járnak technológiai szempontból – hogyan maradhat így is hiteles egy őket védő szülő?
Furcsa felütéssel nyitjuk a cikket. Talán minden mostani felnőtt emlékszik arra a viccre, amiben a kezeit tördelő szülő végre rászánja magát a gyereke szexuális felvilágosítására. “Ideje, hogy beszéljünk a szexről…” – kezdi, mire a nyegle tini unottan visszakérdez: “Igen? És mire vagy kíváncsi?” Nos, az online világgal kapcsolatos felvilágosító beszélgetések terén is elérkezett ez a korszak, hiszen míg pár évtizede a web még leginkább a felnőttek pályája volt, manapság már egyszámjegyű évesek is okostelefonnal, tablettel szaladgálnak, és olyan oldalakon, online szolgáltatásokon nőnek fel, amelyekről a felnőttek talán nem is tudnak.
Az új idők új módszereivel kapcsolatban egy tapasztalt szakértő segítségét kértük. Szabó Zoltán, a Safer Internet program oktatója, valamint a FORTIX Consulting Kft. információbiztonsági szakértője jót derült a fenti hasonlaton, de teljesen helytállónak találja. “Manapság valóban olyan gyorsan változnak a techvilág által kínált lehetőségek, hogy a felnőttek már egyáltalán nem adaptálódnak hozzá olyan gyorsan, mint a legfiatalabbak. Ők már olyan, készen kapott szolgáltatásokkal együtt nőnek fel, mint a TikTok, az ő világukba ezek már igazából nem is technológiai újdonságként, hanem az élet általános részeként kerülnek be. Mi magunk még egyenként tanultuk az új platformok használatát, de nekik egy kis videó megtekintése vagy megosztása olyan természetes, mint a beszéd – viszont épp ezért, mivel ezt szinte ösztönösen sajátítják el, nem igazán jutnak el hozzájuk az árnyoldalakkal kapcsolatos figyelmeztetések.”
Pont emiatt viszont valóban beleeshetünk a bevezetőben megfogalmazott kínos csapdába, amikor a gyerek úgy érezheti, hogy egy olyan témáról szeretnénk “okoskodni”, ami már az ő igazi területük, mi pedig csak öregek és túl óvatosak próbálunk lenni. Sok területen pedig valóban igaz, hogy – legalábbis készségszinten – a legfiatalabbak már sokkal jobbak, mint mi, ezért a figyelmeztetéseket is könnyen félvállról vehetik.
Fordul a világ
De pontosan mik is a legfontosabb veszélyek napjainkban? Nos, ezek között vannak közvetlen és közvetett típusok is. “Az egyik legfontosabb, újkeletű rizikó az idő. Annyiféle egyszerű, azonnali élményt nyújtó online szolgáltatás csábíthatja a gyerekeket, hogy teljesen elvonhatják a figyelmet és a fókuszt minden más olyan tevékenységtől, amely fontos lehet számukra” – sorolja Szabó Zoltán. “Másrészt a fiatalabbakra még veszélyes az a felnőttek körében is fontos probléma, hogy a rájuk záporozó információözönből ki tudják-e szűrni az álhíreket és manipulatív tartalmakat. Számukra ez sokszor deepfake videók, vagy veszélytelennek feltüntetett kihívások formájában jelenhet meg, amikre nincsenek felkészülve.”
Az új generációk felkészítése során a szakértő szerint arra érdemes figyelni, hogy a digitalizáció csupán egy eszköz, az itt megjelenő veszélyek alapszinten ugyanazok, amelyeket akár száz éve is meg lehetett fogalmazni. “Egy veszélyes TikTok-kihívás pszichológiája nem tér el attól, amikor annak idején élőben heccelték egymást a gyerekek azzal, hogy fogadjunk, nem mered megcsinálni ezt vagy azt a mutatványt. Az internetet és az online szolgáltatásokat ugyanúgy a fizikai valóságunk fölé építettük extra rétegként, ezért az itt megjelenő problémák is a régi sémákat követik, csak épp új módokon.”
Szabó Zoltán szerint pont ezért sem az a leginkább célravezető módszer, ha a mindentudó felnőtt szerepköréből kezdjük oktatni (sőt, kioktatni) a gyerekeket, inkább a kétirányú kommunikáció, a szülő-gyerek pszichológia vezethet sikerre. No meg az, hogy mi magunk is képesek legyünk tanulni a fiatalabbaktól. “Mostanában már könnyen előfordulhat, hogy a gyerekünk olyan appokat és szolgáltatásokat használ, amelyeket nem tőlünk tanult, hanem az iskolatársaitól, hasonló korú barátaitól, mi pedig akár csak véletlenül jövünk rá, hogy van egy olyan új technológia, amiről mi még nem is hallottunk, ő pedig már évek óta használja. Értelemszerűen nehéz úgy óvatosságra intenünk, hogy közben szinte ismeretlen terepen mozgunk.”
Közös fejlődés, közös bizalom
Amikor annak idején a tanárok vagy a szülők az élet veszélyeit magyarázták, könnyű helyzetben voltak, hiszen elég volt azt továbbadni, amit ők maguk is megtapasztaltak. Ne menj éjjel egyedül sötét sikátorban, mert megtámadhatnak: érthető probléma, és a fiatalabbak is felfogták, hogy erre a figyelmeztetésre a szülőknek van alapjuk. Most viszont a fizikai megközelítés helyett már a logikait kell használni.
“Eleve nehéz kérdés, hogy mikor és miért adjunk először a gyerekek kezébe digitális eszközöket. Az egyik oldalról a modern világ elől nem lehet és nem is szabad őket elzárni, de persze az sem megoldás, ha valaki egyfajta modern cumiként már tabletet ad a szinte még beszélni sem tudó kicsik kezébe, hogy ezzel terelje el a figyelmüket, vagy foglalja le őket. De bárhogy is történik, ez a generáció már úgy nő fel ebben a világban, hogy az általuk mindennapi szinten használt szolgáltatások szempontjából mi már egyfajta ősembernek számítunk. Pontosan ezért nehezen is fogadják el, vagy akár nem is értik meg, amikor a saját terepükön próbáljuk őket óvatosságra inteni.”
A generációs különbség tehát ma már technológiai különbséget is jelent, ezért a szakértő szerint kifejezetten fontos az egyirányú kommunikáció helyett a beszélgetés. “A leginkább akkor lehetünk sikeresek az online veszélyekre való felkészítésben, ha teljesen nyílt, kétirányú kommunikációra szoktatjuk a gyerekeket. Ha ők is látják, hogy mi magunk hogyan használjuk a modern eszközöket és lehetőségeket, miket csinálunk az eszközeiken, ők is szívesebben bevonnak minket abba, mire használják a mobiljukat és számítógépeiket. Egy ilyen bizalmi légkörben pedig sokkal könnyebben jegyezhetjük meg a megfelelő pillanatokban, hogy az adott appban, online környezetben milyen óvatosságra lehet szükségük, milyen következményei lehetnek a figyelmetlenségnek.”
A bizalmat azzal is erősíthetjük, ha kérdezve vezetjük rá őket a biztonságtudatosságra. Technológiailag előttünk járnak? Akkor érdeklődjünk mi náluk, mutassák meg nekünk, hol tudják beállítani a személyes adataik védelmét, azt, hogy ki láthassa a profiljukat és ki kerülhet kapcsolatba velük. Ezáltal azt érzik majd, hogy igazából ők tanítanak minket, miközben mégis átmegy feléjük az elvi információ, tudatosulnak bennük a veszélyes területek.
Tudatosan a digitális világban
Ahogy a szakértő véleményéből is látható, gyakran a szülőknek és pedagógusoknak sem teljesen egyértelmű, hogyan lehet eligazodni a digitális szolgáltatások egyre sűrűbb erdejében, milyen biztonsági beállításokkal és módszertanokkal tudják megvédeni a legfiatalabb generációkat. Nekik nyújthat iránytűt a tudatosdigitalis.hu oldal: a Telekom által összegyűjtött tippek és magyarázatok segítenek képbe kerülni és képben maradni. Emellett az oldal arra nézve is tanácsokat ad, hogyan védhetjük meg a gyerekek személyiségi jogait azáltal, hogy tudatosan posztolunk róluk a közösségi média felületein.
Kontroll a határokon innen
Természetesen ma már megannyi eszköz áll rendelkezésre annak érdekében, hogy a szülők akár távolról is felügyelhessék a gyerekek digitális életét, eszközeik használatát. Ahogy sok más területen, így itt is az arányokra kell figyelni, amik persze teljesen mások egy alsó tagozatos és egy késői tinédzser esetében. “Értelemszerűen egy kisgyerek eszközein még sokkal komolyabban beállíthatjuk például azt, milyen weboldalakat látogathat meg, vagy milyen alkalmazásokat indíthat el, de arra érdemes figyelnünk, hogy az életkor változásával ezekből tudjunk engedni. Másrészt folyamatosan tájékoztatni is kell őket arról, hogy miért fontos bizonyos lehetőségeket nyitva hagyni, például olyan megoldásokat engedélyezni, hogy vészhelyzet esetén láthassuk a fizikai helyzetüket” – magyarázza Szabó Zoltán.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a felügyeleti megoldások nem helyettesítik a folyamatos odafigyelést. Pont azért, amit már korábban is taglaltunk, miszerint a gyerekek gyakran sokkal előrébb járnak nálunk a technológiák készségszintű alkalmazásában, az “automata póráz” már nem jelent teljes biztonságot. “Saját magam által tapasztalt példát is tudok mondani erre. Találkoztam olyan szituációval, amikor épp egy szülői felügyeletre szolgáló szoftver hibáját kihasználva tudta kijátszani a szabályokat egy leleményes fiatal” – meséli a szakértő. “Volt egy olyan felügyeleti szoftver, amely alapvetően azt is szabályozta, milyen tartalmakat nem lehet megnyitni a kezelt eszköz böngészőjében. A tini azonban valamilyen fórumon olvasott egy tippet és ki is használta: ha a felügyeleti szoftver súgójában kattintott egy további információkra mutató linkre, az egy védelem nélküli böngészőablakot nyitott meg, amelyre már nem voltak érvényesek a korlátozások, ebben aztán hónapokig kalandozott úgy, hogy a szülőknek fogalmuk sem volt a szabályok kijátszásáról.”
Az automatizálás tehát önmagában nem véd, ahogy évtizedekkel ezelőtt sem lehetett biztos benne valaki, hogy a háztartási eszközök lezárása önmagában megelőz minden bajt. Akkor is inkább az volt célravezető, hogy először szülő és gyerek együtt melegítette meg az ebédet, és minden alkalommal elhangzott a figyelmeztetés, hogy a gáztűzhelyet nem szabad felügyelet nélkül hagyni, amikor pedig kész az étel, mindig jól el kell zárni a gázt.
“Úgy gondolom, a folyamatos kommunikáció elengedhetetlen, és mind a szülők, mind pedig a pedagógusok felé az a rossz hírem, hogy ezt nem lehet megspórolni felügyeleti szoftverekkel vagy automatizációval. Az egyik safer internet oktatásunk után megkérdezte tőlem egy tanár, tudnék-e mondani akár egyetlen olyan automatikus megoldást, amit feltelepíthet, és ezzel ki tudja pipálni a gyerekek biztonságát. Neki is csak azt tudtam mondani, hogy ilyen nincs és ne is várja, hogy legyen. Ezt nem lehet egy csettintéssel megoldani, a legfiatalabbak biztonságának nincs valamilyen csodatévő szent grálja. Ez egy folyamat, amivel napról napra foglalkoznia kell szülőnek és pedagógusnak egyaránt. Törődéssel, kommunikációval és azzal, hogy mi magunk is képesek legyünk tanulni, fejlődni, megismerni azokat az újdonságokat, amelyekkel kapcsolatban aztán okosan terelgetni, képezni tudjuk a gyerekeket.”
