Gyerekek az interneten: egy új és másként gondolkozó generáció, amire oda kell figyelni

Főoldal/ABLAK, EMBER/Gyerekek az interneten: egy új és másként gondolkozó generáció, amire oda kell figyelni

Már az internet hőskorában is riogattak netfüggőséggel, kétes oldalakkal és kapcsolatokkal, azóta pedig minden szempontból “kinőtte magát” a web, és vele együtt a lehetőségek, de a veszélyek is. A fiatalok sok szempontból a leginkább érintettek, egy új, hazai kutatás pedig most az ő internetes szokásaikra fókuszál.

2020-ból már kissé megmosolyogtató visszagondolni arra, hogy a 90-es években, az internet első nagyszabású térhódítása után mennyire féltették a szülők a gyerekek biztonságát, “ép elméjét” az ismeretlen digitális hálózat csapdáitól. Pedig akkor még tulajdonképpen kifejezetten kezelhető volt minden, hiszen általában egyetlen számítógép volt otthon, ahol könnyen nyomon lehetett követni az internethasználatot, a meglátogatott weboldalakat és letöltött szoftvereket, emellett a kommunikációs megoldások köre sem volt olyan széles, mint manapság.

Mostanában az internet már szó szerint ott van mindenhol: a számítógépek mellett tévén, telefonon, tableten, és nem kell hozzá kábel sem, így bárhol hozzáférhető. A kommunikációs módszerek és platformok hihetetlen sebességgel bővülnek, most már nem az informatikában járatos szülő tanítgatja a gyerekeket az első lépésekre, hanem fordítva, egyre gyakoribb az “anyu, ezt te nem értheted” válasz. És persze maga a webes tartalom is hihetetlenül változatos lett, közösségi oldalaktól csevegőkön át vicces videós, influencerekkel és érthetetlen mémekkel teletömött szolgáltatásokig. A szülők egy része pedig már nem is próbál lépést tartani ezzel, így aztán nem is tudja pontosan, mit csinál, kivel beszélget, mit oszt meg és milyen benyomásokat szereznek a kiskorúak az internetes káoszban.

Kutatással a káosz ellen

A Magyar Telekom és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány az elmúlt években több kezdeményezéssel is igyekezett támogatni a fiatalok biztonságos online jelenlétét. Az InternetMost kampány során 18 év alattiak körében végeztek kutatást (ráadásul az első reprezentatívat), ahol mindenféle okoskodás vagy fejtegetés helyett magukat a gyerekeket kérdezték arról, mit jelent számukra az internet, mi a véleményük tanulásról, barátokról, influencerekről vagy a jövőről. Az így összegyűjtött adatok már valóban képesek segítséget nyújtani szülőknek, tanároknak, szolgáltatóknak egyaránt arról, “mit is csinál az a gyerek”, amire kívülről talán csak homályosan, vagy egyáltalán nem lehet rálátni. Nézzük témakörönként, mi derült ki a felmérésből!

Nethasználat – a kötetlen kommunikációtól az influencerekig

Az első nagyobb témakörben egyértelműen kiderül, hogy a válaszadók számára a legfontosabb a kapcsolattartás (78,2%), a tanulás (63,6%), valamint közel hasonló arányban a közösségi oldalak használata (56%) és a filmek, sorozatok nézése (54,3%). Már ebből is sok minden leszűrhető például arról, hogy a legfiatalabbaknál hogyan alakul át a kommunikációs vagy épp a szórakozási platformok prioritása, de az is érdekes, mennyire kevesen jelölték meg a hírfogyasztást (13,2%) vagy a vélemények megosztását (3,9%). Érdemes azt is megnézni, mennyire különböző az eredmény lányoknál és fiúknál: a lányok szívesebben kommunikálnak, tanulnak, közösségi oldalakat látogatnak és filmeznek, míg a fiúk nagyobb arányban játszanak vagy videómegosztókon lógnak.

Érdekes azonban, hogy a kutatásban gyakran érkeztek az internettel kapcsolatban felemás vélemények. Kétélű kard, csodás időpazarlás, annyit ad az életemhez, amennyit el is vesz – a gyerekek egy része tehát egyáltalán nem olyan netfüggő, mint amennyire félünk ettől, és tisztában vannak a technológia túlzásaival is. A leggyakrabban ennek ellenére az hangzott el, hogy lehetőségként, a világ felé nyitott kapuként tekintenek a webes szolgáltatásokra.

A netes kommunikáció terén is érdekes arányokra derült fény, a válaszadók közül kissé többségben voltak azok, akik nem nyílnak meg olyan könnyen online beszélgetésekben, mint személyesen – abban azonban nagyjából kiegyenlítődtek a válaszok, hogy hol érzi inkább önazonosnak magát a fiatal, a neten, vagy azon kívül.

Az így kapott válaszok segíthetnek abban, hogy megnézzük, mennyire vannak a gyerekek magukra hagyva valós környezetükben: akik inkább az online térben keresik a kommunikációs lehetőségeket és ott nyílnak meg könnyebben személyes témákkal kapcsolatban, azokra érdemes odafigyelni, mert a családjukban, baráti körükben elhanyagoltnak érezhetik magukat. Sokan még mindig az otthon meg nem kapott törődést szeretnék pótolni az online kapcsolatokkal, és ez már veszélyeket is hordozhat.

Érdekes az is, hogy hiába közkeletű a “felnőttek” körében, hogy a gyerekek egészségtelenül sokat lógnak a neten, a válaszadók több mint fele kontrolláltnak érzi saját online időbeosztását, és közel 40 százalék válaszolta azt, hogy tudatában van annak, hogy többet lóg az online szolgáltatásokon, mint kellene.

Az influencer-jelenség egyre meghatározóbb: a korábbi évek és évtizedek zenész-színész-celebritás fókusza erősen mozog az olyan véleményformáló net-hírességek felé, akik korban, habitusban, környezetben kevéssé térnek el a nézőktől. A válaszok között gyakran szerepelt, hogy azért követnek Twitch-streamereket, Youtubereket, Insta-hősöket, mert a saját példájukon keresztül adnak inspirációt, növelik az önbecsülést, és a hasonló életkor vagy társadalmi helyzet miatt egyfajta követhető példaképnek számítanak.

Biztonság – kiben bíznak a fiatalok?

Bár a megkérdezettek legnagyobb része még mindig saját családjuk körében érzi magát biztonságban, a második helyre feljött a közismert és megszokott appok használata, valamint a kortársakkal folytatott online beszélgetések területe. A gyerekek fele viszont óvatos az új weboldalak és appok kiválasztásakor, és nagyjából harmaduk bizalmatlan az idegen nyelvű weboldalakkal kapcsolatban.

Leginkább a túlzottan sok reklám zavarja őket – ez valahol megnyugtató, hiszen ezek szerint nem mossák teljesen össze a hirdetéseket a natív webes tartalmakkal, és nem lehet őket akaratuk ellenére vásárlásra késztetni. Közel kétharmaduk tisztában van az álhírek jelentőségével és veszélyeivel is. Viszont kifejezetten kevesen tartanak attól, hogy azok, akikkel csevegnek, másnak adják ki magukat, és a netes zaklatás különféle formái sem aggasztják a többséget. A biztonságról leginkább az idősebbek világosíthatnák fel őket, azonban a legtöbb válaszadó, közel 40 százalék mindössze 5-10 perces gyorstalpalót kapott erről a szüleitől. A több mint két órás, részletes magyarázatig csupán a megkérdezettek alig 16 százaléka jutott el.

Nagyon ügyesen megy mélyebbre a kutatás az okok keresésében. A válaszadók szüleit sokkal jobban érdekli az, mit ettek, hogy néznek ki és hogy haladnak az iskolában, a netes tevékenységet jóval kevesebben firtatják. A szöveges válaszokból kitűnik, hogy ha nem foglalkoznak a témával a szülők, azt a gyerekek elsősorban az érdeklődés, az ismeretek vagy a kompetenciák hiányának tulajdonítják: többen nem is igazán tudják, mit értenek az internet fogalma alatt, ezért azzal sincsenek tisztában, milyen veszélyekről érdeklődhetnének a gyerekeiknél. Érdekes az is, milyen határokat szabnak otthon a fiatalok nethasználatával kapcsolatban: 10-ből 4 esetben nincs is ilyen, a legtöbben pedig időkorláttal próbálkoznak, főleg este és éjszaka.

Az elmúlt évek adatbiztonsággal kapcsolatos történései szerencsére megérintik a legfiatalabbakat is. Elsősorban az érdekli őket, hogy hogyan tudják felismerni a megbízható forrásokat, embereket (51,7%), és hogyan használhatják fel az adataikat egyes appok, oldalak (42,6%).

Távoktatás és digitális tanulás

A felmérésben szerepel az internet, mint a tanulás legújabb segédeszközének kérdésköre is, ami nem csoda, hiszen a koronavírus miatt ez a terület amúgy is a kutatás időszakában vált kiemelten fontossá. Sajnos a válaszadók mintegy 10 százaléka még mindig arról számolt be, hogy nincs náluk digitális oktatás – ez persze az átállás hirtelensége miatt valahol érthető, de az is tény, hogy 2020-ban már nem csak egy járványhelyzet miatti szükségmegoldás szintjén kellene kezelni a területet, hanem folyamatosan a módszertan részévé kellene tenni.

Akiknél végbement az átállás, nagyjából fele-fele arányban sikerült mindent zökkenőmentesen online formába ültetni, és a gyerekek több mint 42 százaléka úgy érzi, hatékonyabban is tanul így. Viszont egyelőre nem megy minden simán, a megkérdezettek kétharmada szerint még nem tiszteli teljesen a szabadidejüket a távoktatás, és nehezen követik azt is, miből mi a feladat. A legtöbb válasz egyetért abban, hogy egy egységes oktatási felület segítene egyértelműbbé tenni a kérdéses részeket, és azért voltak, akik kiemelték, hogy a tanárok egy része sem állt készen a hirtelen módszertani átállásra.

A jövő még ködös

A közvetlen online témakör mellett külön fejezetet szánt a kutatás arra, hogy a digitális világ jövőjével kapcsolatban hogyan látják a jövőt a gyerekek. A legtöbben azt szeretnék, ha az iskola sokkal jobban a való életre készítené fel őket, és több mint a válaszok fele szeretné, ha a digitális környezetben többet számítana a gyerekek véleménye is. A szükséges eszközök hozzáférése szerencsére már háromnegyedük számára nem jelent problémát.

Újabb érdekes adat: többen megjelölték a jövővel kapcsolatos félelmeik között, hogy az internet és a digitális világ könnyen elidegenítheti egymástól az embereket, gyengülhetnek a személyes kapcsolatok. Viszont furcsa az is, hogy az online biztonság romlásától, illetve a korlátozott online szabadságjogoktól kevesen tartanak.

Van veszély, de a gyerekek nagyobb része tudja, mit csinál

A kutatás főbb tanulságai között szerepel, hogy az internet ma már elengedhetetlen a legfiatalabbak társas kapcsolatainak fenntartásához és a kommunikációhoz. Az online térben egy részük könnyebben megnyílhat, illetve ide menekülhet a valós környezet figyelemhiányától – ez viszont már szociológiai kérdéseket is felvet. Az viszont elvitathatatlan, hogy a mai gyerekek elsődleges tájékozódási formája az internet és a közösségi média. Az álhírekkel és a reklám-túltöltéssel kapcsolatban is érzékenyek, de valamiért még kevesen tartanak az online zaklatás és bántalmazás valódiságától. Az oktatásban látható, hogy van fogékonyság a digitális és online formákra, itt inkább az infrastruktúra és a tanári kompetenciák jelentenek egyelőre akadályt.

Az pedig egyértelműen látszik, hogy a legfiatalabb generáció éhezik arra, hogy a véleményüket komolyan vegyék. “Jó tudni, hogy az éterben van valaki, akit érdekel, mi van velem, és még el is olvassa” – írta az egyik válaszadó visszajelzésében, és talán ez mondja el a legtöbbet a gyerekek online életéről és érdeklődéséről.

által|2020-09-01T10:55:27+02:002020.08.31|ABLAK, EMBER|

A Pont Most tartalmai a Magyar Telekom támogatásával készültek