Rövid időn belül a hibrid oktatási rendszer lesz az új normális az egyetemeken. Akkor is, ha most még csak elvétve fordul elő, hogy a minőségi oktatást a profi minőségű online munkakapcsolatokkal hozzák szoros összefüggésbe. Hazai intézményeket és szakembereket kérdeztünk meg arról, hogy látják a jelen és a közeljövő technológiai kihívásait.

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) vezetése január 12-én meghozta a döntést: februárban, a tavaszi szemesztert is online oktatással kezdi meg az egyetem. A járványhelyzet alakulását és az oltások távlati hatásait is bekalkulálva arról is határoztak, hogy a vegyes, illetve teljes egészében tantermi oktatásra történő visszaállás akár a félév közben is megtörténhet majd, de erről külön értesítést küldenek majd az oktatóknak és a hallgatóknak. Az SZTE döntése gyakorlatilag minden hazai felsőoktatási intézményre érvényes, vagyis marad az online oktatás, aztán majd – a helyzettől függően – meglátjuk, mi lesz. Furcsa helyzet, de éppen ez – az egyébként érthető és indokolható – várakozás az, ami az egyetemeket megakadályozza abban, hogy a digitális oktatásban a következő szintre lépjenek. Márpedig a teljesen új helyzetet és kihívásokat jelentő hibrid oktatás mihamarabbi átvétele a hosszútávú megoldás egyik feltétele.

„Hamarosan eljön majd a Covid-19 utáni állapot, és ez a vállalatokat és az oktatási intézményeket is a hibrid oktatási, kapcsolattartási formák felé kényszeríti majd” – mondta Németh Zoltán, a Cisco WebEx-rendszereinek értékesítési vezetője. A magyarországi kollaborációs szakember szerint akár drámaian rövid időn belül is úgy alakulhat majd át az egyetemi oktatás, hogy egy tipikus előadáson, tehát akár egy adott órán, konzultáción, megbeszélésen a résztvevőknek csak egy része ül majd a teremben, a résztvevők egy másik része pedig valahonnan távolról (otthonról, de akár egy másik országból is) bejelentkezik erre az eseményre. A hibridségnek azonban ez csak az egyik ismérve. A másik az, hogy a professzionális környezetbe professzionális informatikai infrastruktúra kell.

A pánik-fázis után érdemes jobban körülnézni

A pandémiás időszakot megelőzően az egyetemek jó része nem nagyon gondolkodott a digitális oktatásban, de ezen a „ráérünk még arra” alapálláson a koronavírus-helyzet sokat változtatott. A járvány kitörésekor az általános kapkodásban és tűzoltásban leginkább arra futotta, hogy valamilyen módon az online csatlakozásokat és az információátvitelt megoldják. A
távoktatás gyors megvalósítása közben éppen ahhoz nyúltak, ami eszükbe jutott, így jellemzővé vált, hogy az egyetemek eltérő virtuális oktatási környezetet alakítanak ki és különböző platformokat használnak. Kevés intézménynek sikerült egységes rendszert bevezetnie, ami mögött okként a túl nagy és bonyolult felépítés, a sokféle érdek és a sokféle korábbi tapasztalat is megtalálható.

A tapasztalatok szerint általában az a jellemző, hogy mindent használnak, amit csak tudnak, pedig ez nem épp ideális. Ha az oktatónak, de a hallgatóknak is óráról órára más-más platformra kell váltania, nehézkessé válik a bekapcsolódás, az érdemi részvétel. Informatikai szempontból ezen az egyébként is gyorsan változni képes helyzeten olyan oktatási struktúra kialakítása segíthet, amely időtálló, ugyanakkor megfelelő minőségű kép-, és hangalapú kommunikációt képes biztosítani az oktatáshoz.

Ha az igazán igényes, minden oktatási követelményt kielégítő, tehát professzionális videostúdió-szintű kapcsolatról van szó, akkor azonban el kell felejteni a laptopokat, a webkamerákat, a mobilokba, laptopokba beépített mikrofonokat és beépített hangszórókat, legalábbis oktatói szinte mindenképpen – mert bizony itt már profi céleszközre van szükség. Ez a műfaj arról szól, hogy legalább az, aki az előadás középpontjában van, egy megfelelően magas minőségű képi és hangszolgáltatási szintre képes eszköz előtt üljön, álljon, mozogjon, valamint képes legyen a szemléltető anyagokat, multimédiás elemeket is a feldolgozás megkönnyítéséhez jó minőségben prezentálni. Ehhez Magyarországon és nemzetközi szinten igen jó referenciákkal rendelkezik a Cisco. Ebben az iparágban azért kézenfekvő a vállalattal példálózni, mert ez az egyetlen cég, amely a videokonferencia platformot is, de a hozzá szükséges hardvert is fejleszti és integrálja. A Cisco ezzel igyekszik megnyerni magának a cégek mellett az oktatási szektort is, hangoztatva, hogy teljes hardveres-szoftveres rendszert kínál, amelynek komponensei tökéletesen dolgoznak össze.

A kulcs: hatékonyan integrálni

A Debreceni Egyetem (DE) teljes egészében a WebExre állt át, és a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) is WebEx dolgozik, bár ezzel párhuzamosan az intézmény a Microsoft platformját is használja. A Közszolgálati Egyetem szintén ilyen szolgáltatást üzemeltet, ám Debrecenben és a BME-n a szoftveres megoldásokat már hardvereszközökkel együtt illesztik be az oktatásba. A gyártó és szolgáltató felé tett visszajelzések pozitívak – leginkább annak köszönhetően, hogy az egyetem oktatási háttérrendszereibe hatékonyan lehet integrálni a technológiát. Németh Zoltán szerint egyre inkább ez válik az egyik kulcskérdéssé, ráadásul már nem csak az egyetemi, de a közoktatási környezetben is. „Meg kell oldania a rendszernek, hogy a tanárnak, oktatónak ne kellejen órákat különböző meetingek létrehozásával és meghívók kiküldésével töltenie – és ezt csak az oktatási rendszerbe integrált megoldással lehet elérni” – mondta a szakértő.

A DE példája is ezt mutatja: a Neptun adatbázisában az összes hallgató órarendje és vonatkozó adatai szerepelnek, és ha az a cél, hogy az adott professzornak, oktatónak ebből 12 diákkal van órája, ezek automatikusan összekapcsolódnak. Nem kell külön az egyes tanórákhoz közös fórumot létrehozni, mert a WebExben ezt egy beépített alkalmazásprogramozási felület (API) megoldja. Vagyis a rendszerben azzal a Moodle-lel kommunikál a szolgáltatás, amire jószerével az egész magyar felsőoktatási háttérinformatikai rendszer Debrecentől az Óbudai Egyetemen és az az ELTE-n át Szegedig és a Semmelweis Egyetemig támaszkodik.

Amikor egy diáknak órája van, megnyitja a Moodle-t, az órarendben a megfelelő linkre kattintva „bemegy” az adott órára, ahol csak azokkal a társaival és azzal az oktatóval kerül egy szobába, akikkel a tanrend szerint kell – anélkül, hogy a Zoommal kapcsolatban elhíresült trollkodások veszélye fennállhatna. A WebEx egyedileg kódolt, egyszeri fórumokat hoz létre, ahol az oktatói és hallgatói fiókokhoz rendelt kapcsolódási lehetőségekkel kívülről nem lehet manipulálni. A biztonság és az egyszerű kezelhetőség ugyan nem felététlenül futtathatók párhuzamosan, de az egyedi meetingekre szóló egyedi azonosítókkal ez a helyzet nagyrészt problémamentesíthető.

Megszűnik az első öt perces káosz

Ami az üzleti meetingekre igaz, igaz az oktatási helyzetekre is: ahol már öten összejönnek, nem érdemes egy statikus állóképet és nagytotált mutatni képes webkamerát beüzemelni, mert a vizuális-, és audio-élmény kritikán aluli lesz. A hardvert és szoftvert összefogó céleszközök arzenáljában intelligens mikrofonrendszer és olyan kamerarendszer is van, amely érzékeli, hány ember van a szobában (azok hol ülnek, éppen ki beszél, és ki az, aki csak figyel – és ennek megfelelően képes a kamera a beszélőre rázoomolni). De a rendszer megoldást nyújt az időrabló és gyakran idegesítő „első öt perces káosz” helyzetre is. Egy integrált megoldást használva, amikor valaki belép egy felszerelt terembe, a rendszer automatikusan felismeri az illetőt (pontosabban a készülékét), és ha az adott kurzusra, meetingre az illető regisztrált felhasználó, és van jogosultsága a részvételre, automatikusan bekapcsolja őt az adott folyamatba. Nem kell távvezérlőket, kapcsolódási pontokat, wifi-kódot keresni és csatlakozni, mert még a későn érkezők is pillanatokon belül bekapcsolódhatnak a foglalkozásba – mások megzavarása nélkül.

Már az első emberi kommunikációs aktus sem eszköz és eszköz, vagy előadóterem és laptop között történik, hanem a résztvevő személyek között. Ezekben a rendszerekben mesterséges intelligencia is dolgozik, a szóbeli parancsot is értik – ami most, a koronavírus járvány idején akár ahhoz is jól jöhet, hogy az érintőképernyőhöz se kelljen hozzáérni. De a virtuális asszisztenst arra is meg lehet kérni, hogy az angolul elhangzó beszédet a képernyőn feliratozza – akár más nyelveken is. Rengeteg olyan megoldás van ebben a szegmesben, ami már régen túlmutat azon, hogy a résztvevők csupán bekattintanak, és látják, hallják egymást. Az eszközök is, a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások is széles spektrumon skálázhatók a monitor tetejére illeszthető, kamerás mini soundbar mérettől a végtelen táblafelületet biztosító digitális táblán át a szuperzoomos, 4K felbontású kamerákat használó rendszerig. Ez a skálázás természetesen az árakra is igaz.

Nem olcsó, de megéri

A hibrid rendszerre átállás a tapasztalatok alapján nem egyszerűen pénz kérdése. Az egyetemek eddig azért sem költöttek jelentős összegeket a digitális oktatás fejlesztésére, mert az intézmények számára nem volt kiszámítható, hogy mikor kell és lehet majd visszaállni a nem online oktatásra. Ez a vállalatokra is igaz, mert amíg mindenki otthon ül, és onnan dolgozik, addig a tárgyalókba nem érdemes videókonfenrenciás céleszközt beépíteni. A hibrid rendszerek iránti kereslet megugrása akkor várható majd, ha az irodákba, iskolákba legalább részlegesen vissza kell, illetve lehet már térni.

Ami az árakat illeti: az oktatási intézmények az ilyen szolgáltatási rendszerekért soha nem az üzleti szférában használt árlista alapján fizetnek. Nem csak a Cisco esetében, de az egész szegmensben alap, hogy az oktatási célú csomagokra igen alacsony licencdíjat szabnak meg. Van olyan szolgáltató, ahol a 100 tanár + 1000 diák méretű licenc-pakk árát csak a tanárokra kell megfizetni úgy, hogy az összeg eleve az üzleti szféra szolgáltatási díjának csupán 7-10 százaléka. Az megint más lapra tartozik, ha egy-egy intézményben, egy adott előadóban vagy kisebb termekben ki kell építeni a profi eszközrendszert is. Az már jelentős méretű beruházást igényel akkor is, ha az egyetemi informatikai háttér-infrastruktúra (a szerver és hálózatoldali megfelelés, a kellő sávszélesség és adatbiztonsági szint) alapvetően ma is biztosított. A hálózati végpontok kiépítésénél azonban lényegesen többe kerülnek a hardverek, amelyek igénytől függően 3-500 dollártól akár 8-10 ezer dollárba is kerülhetnek – tételenként.

A szükségszerű változás azonban nem képzelhető el plusz ráfordítások nélkül – ahogyan ezügyben lényeges tétel az is, hogy az oktatónak meg kell tanulnia ezen rendszerek működését és kezelését. Ezzel együtt is biztosra vehető, hogy már a közeljövő is a hibrid oktatásé. Amint az egyetemek visszafordulnak majd a személyes jelenlétet is lehetővé tevő órák megtartása felé, a hibrid eszközök és rendszerek létjogosultsága megerősödik.

Ehhez még érdekes adalék lehet egy-egy vendégelőadó behúzása az adott képzési rendszerbe, vagy akár csak egy órára. Ez ma még költséges, időt rabló megoldás, hiszen az illetőt utaztatni kell, valamint elszállásolni és ellátni. Ám ahogyan az üzleti életben is a kevesebb utazás felét mozdul el a világ, úgy a WebEx-típusú rendszerek is egyre inkább értelmet nyernek az oktatásban, az egyetemek közti kooperációban. És igaz ez a duális képzésekre is, ahol a siker a vállalti szcéna és oktatási terület összehangolhatóságán múlik. Egy-egy céget az ilyen hibrid rendszerbe – pláne, ha egyébként is használ efféle rendszert – meglehetősen kis költséggel és jó időkihasználtsággal be lehet vonni, ami ugyan elsőre ijesztő extra kiadást jelenthet, de érdemes arra gondolni, hogy ilyenkor a jövőbe invesztál az egyetem.