Első körben simán el lehet intézni annyival a Facebook névváltozását, hogy Zuckerberg új külsőségek mögé rejtené a régóta húzódó botrányokat, de a dolog persze nem ilyen egyszerű. Összeszedtük, mi változik és mi változhat a közösségi birodalomban.
Még aki nem használja, az is kívülről fújja, mi az a Facebook, hiszen a 2004-ben, egy kollégiumi szobában alapított közösségi szolgáltatás az elmúlt 17 évben olyan szinten nőtte ki magát, hogy túlzás nélkül a modern élet megkerülhetetlen eleme. Igen, még azoknak is, akik még mindig nincsenek rajta, vagy már nem használják valamiért, hiszen információt ad emberekről, szolgáltatásokról, vállalkozásokról, eseményekről, a nemzetközi hirdetési, marketing és PR-piac egyik legfontosabb hordozója, ráadásul a csápjai már jóval többfelé nyúlnak saját alaptevékenységénél.
Idén pedig a Facebook mögött álló vállalat, amelyet szintén Facebooknak neveztek egészen pár héttel ezelőttig, hirtelen bejelentette, hogy mostantól Meta néven hasítanak tovább az üzleti világban. Persze máris elindultak azok a kárörvendős, bezzegelős, lesajnálós kommentek, vélemények és akár komoly elemzések is, hogy bizony, a Facebooknak mára annyi fekete pontja gyűlt össze a világ szemében, hogy ezt egy pompás új névvel és logóval kell elfedni, de azért lássuk be, ez nagyjából bulvárszintű magyarázat. Hiszen egy névváltástól az emberek, de főleg az üzleti világ tökéletesen tisztában marad azzal, hogy a cég változatlan, és akár Sárga Krumplinak is hívhatják, úgyis tudjuk, hogy a Zuckerberg-birodalomról van szó. Szóval akkor mi is van emögött?
Nem ez az első eset
Ahhoz, hogy a Facebook “színeváltozását” megérthessük, elég visszamenni 2015 okróberébe, amikor a mostanihoz nagyon is hasonló átalakulás zajlott le egy másik internetes óriás, a Google esetében. A vállalat akkor hajtotta végre nagy szerkezeti átszervezését, s elindította az Alphabet Inc.-t, amely egyfajta ernyőcégként felügyeli a továbbra is létező Google mellett egy csomó másik olyan vállalat működését, amelyek korábban szintén a Google alá tartoztak. Ilyen volt az X Development, a Nest, a Verily, a Fiber, a Makani, a CapitalG és a GV, amelyek a kutatás-fejlesztéstől az autonóm járműveken át befektetési területekig sok különböző üzletágban működnek. A szétválasztás pont azért vált elengedhetetlenné, mert az egyetlen Google név alatt már annyi minden történt, hogy sem pénzügyi, sem stratégiai, sem pedig vállalatirányítási szempontból nem volt hatékony egyként működni.
Nézzük most azt, hogy valósult meg mindez a Meta Platforms Inc., vagy röviden Meta Inc. esetében. Az új név nem a Facebook átnevezése, hanem a fenti példa alapján egy ernyőcég, amely alá egymástól (cégszinten legalábbis) független vállalatok tartoznak, a három legismertebb a Facebook, az Instagram és a WhatsApp, de egy sor egyéb leányvállalat is ide tartozik, például az Oculus, a Giphy, de olyan cégek is, amelyeket talán kevesebben ismernek és kötnek Zuckerbergékhez, mint a játékokat fejlesztő Sanzaru Games, a neurális hálózatokat fejlesztő CTRL-Labs vagy a CRM-platformot készítő Kustomer.
Meta, mint…
Oké, akkor a hivatalos miértekkel meg is volnánk, de hogyhogy éppen Meta? Mark Zuckerberg az idén októberben tartott Facebook Connect konferencián azzal jelentette be a változást, hogy a Facebook csak egy abból a szolgáltatói körből, amely segítségével nemsokára egy igazi metaverzumot szeretnének építeni. Metaverzum, Meta – ez is érthető, de akkor menjünk tovább, mi a fene az a metaverzum, ami elsőre úgy hangzik, mint valami gügye anime sorozat alternatív valósága, ahol embertelen nagyságú elektronikus kardokkal küzdenek egymás ellen Minyua Minyua nevű alulöltözött, levesestányér-szemű lányok és Gigantimus One névre hallgató óriásrobotok?
A kardos-robotos részt hagyjuk, de az alternatív valóság nem áll messze attól, amit Zuck és üzlettársai a fejükbe vettek. És persze jöhet még analógiaként a Mátrix is, bár persze annak is vannak bőven negatív jelentéstartalmai onnan kezdve, hogy a filmben gépek ringatnak valószerű álomba azért, hogy közben élő ceruzaelemként használják a testünket.
Zuckerberg már jó pár éve meglebegtette azokat a terveit, amelyeknek a Meta jelenti a következő lépcsőfokát. Ezt szolgálta többek között a virtuális valóság terén úttörő Oculus felvásárlása, vagy az üzleti érdeklődés a neurális hálózatokat fejlesztő cégek felé. Zuck szerint ugyanis a Facebook (és az összes többi közösségi szolgáltatás) jelenleg még olyan, mint a pattintott kőkorszak, mivel kétdimenziós formában használjuk arra, hogy szövegeket, képeket és videókat osszunk meg másokkal. A fiatal vezető víziója szerint azonban nagyon hamar elérünk arra a technológiai szintre, amikor tényleg megtehetjük majd, hogy a közösségi világot egyfajta virtuális térként éljük meg.
Erre mutatott is egy példát a konferencián, ami persze még olyasmi volt, mint az el nem készült játékok mozis trailere: szép és csillogó, de még semmit nem mutat abból, hogyan néz ki valójában. Érzékeltetésre azonban mindenképpen hatékony volt: eszerint a Meta metaverzumában mindenkinek van egy virtuális avatárja, amely akár úgy is kinézhet, mint ő maga, de persze nem feltétlenül. És ha mondjuk szeretnénk kapcsolatba kerülni a világ túlfelén élő barátunkkal, akkor nem csak írhatunk neki, vagy valós idejű videóchattel próbálkozhatunk, hanem szó szerint átmehetünk hozzá – pontosabban az ő virtuális lakásába, ahol leülhetünk a virtuális asztalához, és az ő avatárjával csacsoghatunk, játszhatunk asztali társasjátékot, vagy a tanácsainkkal segíthetünk neki, amíg ő főz valamit.
A tervek között többféle virtuális közösségi tér szerepel. Ezek egyike a fent említett saját környezet, ahová meghívhatjuk az ismerőseinket, de itt van még a Horizon Worlds nevű fejlesztés is, amellyel barátokkal közösen építhetünk egy teljesen általunk megtervezett és kitalált világot. Ehhez a demó szerint egy kifejezetten egyszerű, előregyártott elemekből, fogd-és-vidd módszerrel kezelhető környezetet használhatunk. Ugyanennek az üzleti változata a Horizon Workrooms, amelyben olyan virtuális munkahelyeket, tárgyalókat, “ötletelőszobákat” alkothatunk meg, amelyekben a mainál sokkal hatékonyabban tudunk elvégezni közös feladatokat távmunkából. E két fejlesztést ráadásul kiválasztottak már tesztelhetik is egy korai béta változatban.
A játékoktól az oktatáson át a pihenésig sokféle lehetőséget kínálnak majd a Face… pardon, a Meta megoldásai, bár persze a felsorolás egyelőre némelyest ködös, és még valószínűleg évek kellenek ahhoz, hogy ezek a tervek valóra váljanak, addig pedig sok minden változhat kinézetben, vagy épp a használat terén. Kezdjük például ott, hogy az igazán ütős VR-élményhez bizony jóval egyszerűbb, (fizikailag is) könnyebb, és persze elérhetőbb árú hardverekre van szükség, hiszen manapság még elég alacsony a VR-headsetek aránya a számítógépet vagy egyéb digitális eszközöket használók körében. Főleg azt kéne még jobban elfogadhatóvá faragni a szakértők szerint, hogy a felhasználók ne érezzék a bumfordi, fejnehéz “szemellenzők” kényelmetlenségét, valamint csökkenjenek a kiszolgáló hardveres követelmények és persze az ár is.
Menekülés a győzelembe?
A szakértők szerint persze a mostani átalakuláshoz igenis kellett az, hogy a Facebook az elmúlt években már ne azt a hatalmas diadalmenetet ismételje, mint kezdeti időszakában. Egyrészt igenis ott vannak a különféle adatkezelési botrányok, vagy épp azok az egyre komolyabbá váló elemzések, amely szerint a közösségi szolgáltatás használata erősen hat az emberek önértékelésére, világszemléletére, gondolkodására és érzelmi állapotára – és nem épp pozitívan. Bizony, már egyre több olyan cikk is napvilágot lát, hogy hová érdemes most, vagy később “kivándorolni” Facebookról – ilyesmit mi is összeírtunk nemrég, bár az is tény, hogy a Zuck-óriás árnyékában nem nőtt nagyra egy versenytárs sem.
Emellett az sem elvetendő, hogy a Facebook (és vele együtt az Instagram és a WhatsApp) kezdi elérni bővülése határait, legalábbis felhasználószám tekintetében: a jelenlegi, közel hárommilliárd ember, aki havonta legalább egyszer aktívan jelen van a platformon, már nehezen bővíthető egyszerűen azért, mert a világ “másik fele” egyszerűen nem rendelkezik még számítógéppel, okostelefonnal, internettel. Ráadásul a legfiatalabb korosztály azért hanyagolja a Facebookot, mert “ott a szüleik és a tanáraik vannak”, tehát velük mindenképpen csak úgy lehet újra megkedveltetni a szolgáltatást, ha valami igazán menőt, fiatalosat nyújt a Zuck-csapat, sőt valami olyat, ami a cég portfólióján belül is elkülönül a többitől.
Szóval Zuckerberg és népes csapata tulajdonképpen előre menekül: a Facebook jelen formájában ugyanis valószínűleg elért a csúcsra (illetve egyesek szerint már rég túl is van azon), tehát új fokozatba kell kapcsolniuk valami még nagyobbal, még szebbel, még jobbal. Aztán persze meglátjuk, a sok szép tervből mi valósul meg tényleg, és abban is biztosak vagyunk, hogy az új szolgáltatások is sokaknál kiverik majd a biztosítékot, de ezzel majd foglalkozzunk akkor, ha már él a metaverzum. Majd talán meghívunk mindenkit a Pont-Most virtuális szerkesztőségébe, és az avatárjaink megbeszélik.
