Azt viszonylag egyértelműnek vesszük, ha egy fizikai termék készítésekor odafigyelünk a környezettudatosságra. De egy szoftver nem pöfög káros anyagot… vagy mégis?
Fenntartható autóipar, környezettudatos energiatermelés, műanyagmentes csomagolási megoldások – mostanában már teljesen megszokott, sőt kifejezetten üdvös az, ha a gyártók és szolgáltatók igyekeznek minél “zöldebben” gondolkozni és a gyártási, ellátási láncban végig ezt a szempontot érvényesíteni. 2021-re már szerencsére egyre többen értik és érzik, hogy a Föld megóvásában az utolsó percben járunk a cselekvéssel – sőt, egyesek szerint már el is késtünk vele, és már inkább mentenünk kell a menthetőt. Viszont érdemes végiggondolni, hogy mi minden járulhat hozzá a fentihez hasonló ágazatok mellett, sokkal közvetettebb módon a környezet károsításához: ilyenek például a szoftverek. És igen, ez elsőre elég furcsán hangzik, de bontsuk ki a dolgot és máris érthetővé válik.
Amikor valaki kódsorokat pakol egymás után, értelemszerűen első sorban arra gondol, hogy a végső program elvégezze azt a feladatot, amire szánták: segítsen a kommunikációban, a navigációban, a levelezésben, a szórakozásban és így tovább. Az ritkábban bukkan fel ilyenkor, hogy egy szoftver, amely a fizikai valóságban tulajdonképpen nem is létezik, igenis hozzájárul majd a bolygónk állapotának romlásához. Hogyan? Természetesen közvetett módon: azokat a szervereket, számítógépeket, mobil eszközöket terheli, amelyen futtatják, hiszen erőforrásokat használ, amely végeredményben áramot fogyaszt, hőt termel, és a hardverelemek elhasználódása miatt végül hulladékot is képez.
Épp ezért egyre többen állnak ki amellett, hogy a kódolásnak, sőt akár a tervezésnek már legkorábbi fázisaiban is oda kell figyelni arra, hogy a kész szoftverek minél energiahatékonyabban működhessenek. Hiszen meg lehet írni valamit úgy, hogy gondatlanul halmozzuk a programsorokat és az utasításokat, aztán “majd a hardver elintézi” – ennek viszont az lesz a következménye, hogy a kész programot futtató gép izzad majd a feladat alatt.
Szabályokkal a zöld kódsorokért
A fenti okfejtés nyomán már egy komoly kezdeményezés is elindult Principles of Green Software Engineering néven, amely úgy határozza meg önmagát, mint egy szabályrendszer és gyakorlat, amely a szoftverfejlesztés és -tervezés, a klímatudomány, az energiaszektor, valamint a hardver- és adatközpont-tervezés metszéspontjában áll. A kezdeményezés által lefektetett szabályok olyan tudástárat és működési elveket tartalmaznak, amelyekkel könnyebben lehet környezettudatos, fenntartható szoftvereket, adatbázisokat és alkalmazásokat készíteni.
A bevezetőben kissé leegyszerűsítve tálalt alapelvek itt nyolc külön csoportba foglalva találhatóak meg, így például a karbonhatékonyságot, energiatakarékosságot, a hardverkörnyezetet kímélő témák mellett külön pontban szerepel a hálózatok fenntarthatósága is. Ez utóbbiba tartozik például az, hogy a szoftverek megírásakor figyelni kell arra, mennyi adatnak kell rohangásznia a különféle hálózati elemeken keresztül, ezzel is terhelve azokat.
A mozgalmat egyébként gyorsan felkarolta a Microsoft, ami nem is csoda, hiszen a Principles.green rövidítéssel közismertté váló kezdeményezés alapítója a redmondi vállalat környezetvédelmi területén dolgozó szoftvermérnök, Asim Hussain volt. Azóta a mozgalom kapcsolódó dokumentumai és esettanulmányai a Microsoft weboldalán is elérhetőek, és szintén a vállalat védnöksége alatt indult a Green Software Foundation, amely alapítványi formában igyekszik a gondolatot népszerűsíteni.
A húsz éves “újdonság”
Bár a Principles.green csak mostanában irányított komolyabb figyelmet a “zöld szoftver” fogalmára, az egész egyáltalán nem olyan újkeletű, mint gondolnánk. Már több éve szerepeltek hasonló elvek különféle társadalmi felelősségvállalási programokban egyes vállalatoknál, de valahogy nem lett a dologból átfogó kezdeményezés. Egy 2004-ben, az Európai Bizottság kérésére készített tanulmányban is szerepelt, hogy az informatikai és távközlési szektor fejlődése komolyan befolyásolja a fenntarthatóság kérdését, bár ebben még inkább kérdésként szerepel, hogy vajon milyen mértékben “nehezedik a Földre” a digitalizáció. Ekkor egy 2020-ig tartó előrejelzéssel igyekeztek modellezni a hatást, de ma már látszik, hogy kifejezetten optimistán terveztek: a tanulmány szerint az ICT szektor fejlődése tehermentesített volna annyit más szektorok környezeti hatásain, hogy végeredményben a tavalyi évre már csökkent volna a világ energiafelhasználása és az üvegházhatású gázok kibocsátása.
Ehhez képest az informatika és távközlés mára a leginkább energiaigényes iparágak egyikévé vált, bár persze ebbe beleszámít jó pár olyan tényező is, amit nem igazán lehetett előre látni. Ilyen például az olcsó, távol-keleti adatközpontok robbanásszerű fejlődése, amelyeket javarészt szén alapú erőművek táplálnak, de ide tartozik a kriptopénzek bányászásához és kereskedelméhez tartozó hatalmas extra energiaigény is. A kezdeményezés természetesen erre nincs közvetlen hatással, de a pártolók szerint igenis fontos, hogy egy felhő alapú szoftver ötven, vagy csak öt szerver munkáját igényli, ahogy az is, hogy az emberek a túlzott “hardverkopás” miatt ne évente, hanem mondjuk csak minden harmadik évben cseréljék le az új szoftverekkel már nem bíró telefonjaikat.
