Egy adott terület legjobb szolgáltatását csak egy ugyanarra célzó, még jobb szolgáltatás győzheti le. Ezt gondolhattuk idáig a Google keresőjével kapcsolatban, aminek rég nem akadt erős versenytársa, most azonban úgy tűnik, teljesen máshonnan érkezik a trónkövetelő.
A Google ma egy óriásvállalat, sőt tulajdonképpen egy csomó óriásvállalat, hiszen az Alphabet ernyőcég alól a digitális világ legfontosabb területein szinte mindenhol dolgozik a mesterséges intelligencia fejlesztésétől az elektromos autózáson, e-egészségügyön át a mobil operációs rendszerekig. Ennek fényében akár furcsának is tűnhet, hogy ez a monstrum 1998-ban egyetlen tevékenységre, az internetes keresésre épült. Manapság ez a szolgáltatás már teljesen alapszintűnek tűnhet, de a web hőskorában az egyik legfontosabb területnek számított, hiszen hiába került volna fel a még újdonságnak számító világhálóra mindenféle adat, ha ehhez a felhasználók nem találnak utat. Nézzük meg röviden az internetes keresés eddigi történéseit, hogy aztán megértsük, furcsa változás előtt áll a világ.
Az első, mai értelemben vett internetes keresőnek az 1990-ben indult, Archie Query Form nevű szolgáltatást tartják: ez még nem is a mai értelemben vett interneten, hanem az ftp archívumokban kutakodott. A weboldalak közötti keresésre az első próbálkozást az 1994-ben indított Infoseek jelentette, amely azonban még nem a mai módszerekkel működött: konkrétan egy adott weboldal rendszergazdája vihette fel az oldal adatait. Ugyanezen az elven indult a Yahoo! Search is, amely csak később váltott módszertant.
Az első olyan kereső, amely már “magától” kutakodott a szintén 1994-ben startoló WebCrawler volt: a pókra emlékeztető ikon és a név is azt jelezte, hogy ez a megoldás már proaktívan fésüli át az internetet új tartalmak után kutatva és ezeket indexeli saját adatbázisában, tehát amikor egy felhasználó keresést indít rajta, esélyesen tényleg a legfrissebb adatokat, a leginkább releváns webhelyeket listázza ki, nem pedig azokat, amiket az ügyes(kedő) weboldal-építők a lehető legvonzóbbként felvisznek.
Innentől kezdve persze sokat változott a keresőmotorok működése, de az alapelv ugyanez: a szoftveres robotok folyamatosan fésülik át a webet, majd pedig címek, metaadatok alapján indexelik azt, és folyamatosan frissítik is az eltárolt információt. A WebCrawler (amelyet nemsokára felvásárolt az AOL) után olyan próbálkozók érkeztek, mint a Lycos, a LookSmart, az AltaVista és az Infoseek. 1998-ban aztán a garázscégként induló Google egy egyetemi projektet továbbgondolva minden addiginál hatékonyabb, átfogóbb és részletesebb motort fejlesztett, amelynek másik vonzereje az volt, hogy egy hihetetlenül egyszerű felülettel fogadta a kutakodókat. Ugyan a Microsoft is ebben az évben rúgta be az MSN Search (mai nevén Bing) motorját, de a Google villámgyorsan tarolta le a piacot annak ellenére, hogy alternatívák azóta is bőven akadnak.
A Statcounter adatai szerint a Google ma a világ internetes kereséseinek közel 92 százalékát bonyolítja, míg a második helyezett Bing mindössze 3 százalékot képvisel, a következő két versenyző pedig igazából “helyi érdekű”, az 1-1 százalék környékén mozgó orosz Yandexről és a kínai Baiduról van szó. A keresési statisztikákkal foglalkozó oldalon jól látható, hogy az általuk 2009 elejétől feldolgozott adatok alapján ez az arány az elmúlt 13 évben szinte alig változott, a Google 90 százalék környéki részesedése megrendíthetetlennek tűnt – és szigorúan az ábrát nézve ma is az. De érdemes egy kicsit távolabbról szemlélni a piacot, és máris kiderül, hogy az összkép immár eléggé csalóka.
Elég a szövegelésből?
Vizsgáljuk csak meg az internetes keresés fogalmát más szemszögből. Hogyan keresnek 2022-ben információt az emberek az interneten? Csak a klasszikus értelemben vett keresőket használják? De nem ám! A helyzet ugyanis az, hogy az újabb internetező generációk számára a világháló már teljesen mást jelent, mint mondjuk a 20 évvel ezelőtti generációnak. Akkoriban még a szó szoros értelmében vett információ volt a legfontosabb tényező, az emberek olyan kifejezéseket írtak be a keresőkbe, amelyek a folyamat végén kapcsolódó weboldalakat eredményeztek a találati listában, ahol esélyesen meg lehetett találni a választ a feltett kérdésre.
Ehhez képest sokaknak már maga az internet is mást jelent: egyesek szinte ki sem merészkednek a közösségi oldalakról és appokból, mert “a weboldal már olyan öreges és uncsi, ráadásul a friss tartalmat maguk a felhasználók hozzák létre, abban hiszünk, az valódi”. A legfrissebb generáció már nem híroldalakon olvas hírt, hanem megnézi, mit mond róla a kedvenc Facebook oldala, TikTok videósa, Instagram influencere.
A régebbi korok embere még moroghat a bajsza alatt, miszerint “a mai fiatalok már olvasni sem szeretnek, csak a videó”, de igazából a jelenség egyáltalán nem újkeletű. A látható és hallható, verbális és egyéb metakommunikációs elemekkel ellátott közlési módszer sok esetben már az idők kezdete óta hatékonyabb volt a száraz írott (vagy épp barlangok falára rajzolt) információknál. Értelemszerűen, amikor az internet megjelent, első körben a technológia néhány rossz felbontású képpel tarkított szöveget jelentett, amiben lehetett dőlt, félkövér és aláhúzott elem, valamint hivatkozás más oldalakra… és ennyi. A hagyományos keresők pedig még mindig abban a korban ragadtak abban a tekintetben, hogy a keresés eszköze továbbra is a szöveg. Mondhatnánk, hogy de hiszen ott vannak az indexelést segítő extra metaadatok is, de vajon azok nem szöveges elemek? Na ugye. És közben miből fogyaszt egyre többet a mai kor embere? Rövid videókból, emojikból, animgifes reakciókból, amik bizony már gyakorlatilag láthatatlanok egy kereső számára.
Támadás a pályán kívülről
Maga a Google is kezd tisztában lenni az új kor új követelményeivel, egy nemrég készített felmérésük szerint a 15 és 24 év közötti korosztály (divatos kifejezéssel a Z-generáció) nagyjából 40 százaléka a Google keresője vagy térképe helyett Instagramot és TikTokot használ arra is, hogy őt érdeklő dolgokat keressen.
Persze a Google mindig is igyekezett követni az ilyesféle igényeket, ott van például a térképszolgáltatása, amelyben már jó ideje megjelent a vizuális információra épülő Utcakép és ennek okostelefonos, AR-alapú újításai. Ennek ellenére a Google alelnöke, Prabhakar Raghavan úgy véli, ideje modernizálni saját megközelítésüket és azokra szabni, akik az egyik legnagyobb internethasználó csoportot képviselik.
Raghavan egy interjúban olyan tervekről beszélt, amely egyrészt interaktív és túlmutat a szöveges kommunikáción, például a Google keresőmotor része lenne egy okostelefonos megoldás, ahol elég csak körbenézni a kamerával, és máris a képernyőre, a valós környezet képére kerülnének a környező információk, az éttermek nevével, értékelésével, nyitva tartásával, étlapjával, vagy épp a buszmegállónál a járatok menetrendjével és így tovább. A Térkép alatt készül egy újfajta 3D-nézet is, amely sokkal közelebb áll a felhasználó perspektívájához. Az alapvető keresőmotor is fejlődik: a Google szerint készül az a nagyméretű frissítés, amely már képes Instagram- és TikTok-videók “megértésére” és tartalmuk indexelésére.
Az új világ persze nem csak a Google számára jelent kihívást, hanem egyrészt az interneten hagyományos módszerekkel kereső idősebb generációnak is lassan egyre nehezebb lesz releváns információkat találni. Egyre többen panaszkodnak például arra, hogy az a Google, amely 1998-ban épp a végletekig egyszerű, letisztult és felhasználóbarát megoldásával tudta villámgyorsan, hosszú távra leuralni a piacot, ma már egy reklámokkal, szponzorált találatokkal, a felhasználót kiismerni próbáló algoritmusokkal teletömött furcsa hibriddé vált. Ugyanígy a SEO-szakemberek, keresőoptimalizálással foglalkozók is nehezen tartanak lépést a változásokkal: míg a korai időszakban teljesen az oldalak felépítésén, keresőbaráttá tételén múlt, hogy a találati listán hol helyezkedik majd el az adott tartalom, manapság a fizetett linkek miatt szinte ki is szorulnak az első lapról a valóban releváns hivatkozások.
Épp ezért úgy tűnik, több oldalról is újra kell értelmeznie saját magát a Google keresőjének: egyrészt megtartania hitelességét és korai szimpatikusságát a még mindig ott keresők felé, másrészt pedig vonzóvá tenni és modernizálni a szolgáltatásait motortól interfészig azok számára, akik ma úgy gondolják, az internetes kereső nagyjából egy korszakba esik a pergamentekercsekkel és a lovaskocsikkal.
