Amikor legutóbb írtunk Elon Musk terveiről a Twitterrel kapcsolatban, még a felvásárlást tervező macska-egér játék folyt. Aztán egyszer csak a multimilliárdos beugrott a királyi székbe, és kirobbant a káosz. Megpróbáljuk összefoglalni, mi is történt eddig és mi lehet ezután – rövidek nem leszünk, de tanulságosak biztosan.
Májusban publikáltuk azt a cikket, amelyben még arra reagáltunk, hogy a Tesla, SpaceX és megannyi egyéb úttörő vállalat ikonikus vezetője, Elon Musk hirtelen gigantikus ajánlatot tett a Twitter megvásárlására. Akkor még nagyon kétesélyes volt, nyélbe ütik-e végül az üzletet, hiszen a szólásszabadság és az átláthatóság fogalmait zászlóra tűző különc milliárdos egy ideig visszakozott is a bevásárlástól, mondván, a számára elérhető adatok szerint egyáltalán nem biztos, hogy a Twitter valós felhasználószámának egésze élő emberekből és visszaigazolható céges entitásokból áll, hanem bizony van ott egy nagy adag bot is, amelyek csak felhabosítják az összképet és álhírterjesztésre, trollkodásra használhatják a platformot.
Azóta eltelt fél év, és bár sokan azt hitték, a “leánykérés” sokkal tovább elhúzódik, vagy akár meg is hiúsul, ehhez képest az elmúlt hetekben Musk begyorsult: az üzlet igenis megköttetett, és a botrányhős olyan vehemenciával csapott szét a kék madaras platform összes termeiben, amibe nem csak maga a Twitter remeg bele, hanem talán az internetes információközlés egésze is.
Jön, lát, győz, nem fut
Hónapokon át tartó lebegtetés, sőt a Twitter részéről az ajánlattól elállás miatti perrel való fenyegetőzés után Elon Musk október legvégén újra eredeti ajánlatával tért vissza, miszerint 44 milliárd dolláros vételár fejében egy az egyben átvenné a kék madaras mikroblog-szolgáltatót. A hírre máris kettévált a véleményezők tábora: egyesek abbéli reményeiknek adtak hangot, hogy bár Musk az elmúlt években nem épp a racionális döntések császára, de tény, hogy innovátor és képes vakmerő lépésekre, szóval végre valaki gatyába rázza a hosszú ideje pénzügyileg és fejlesztések terén is toporgó Twittert. A másik csoport szerint viszont Musknál manapság konkrétan elgurult a gyógyszer, sokszor saját magával ellentétes dolgokat mond és tesz, és a Twitterrel kapcsolatos, szólásszabadságot és átláthatóságot emlegető tervei is csak hangzatos lózungok, ehelyett csak annyi történik, hogy az excentrikus üzletember vásárolt magának egy óriási játszóteret.
Azt persze csak hosszabb idő mutatja majd meg, melyik csoportnak van igaza, de az első hetek eseményei az utóbbi véleményt igazolják. Néhány nap alatt történt polgár- és üzletpukkasztó trollkodás, a nagy célokkal pontosan szembemenő intézkedések és sértett vagdalkozás, ami alapján a Twitter jövője nem látszik annyira rózsásnak, mint ahogy sokan remélték.
Szép, új világ?
A későbbiek fényében az csak nettó bajuszhúzogatás, ahogy Musk az üzlet bejelentését követően először megjelent a Twitter főhadiszállásán. Nem mást cipelt be ugyanis, mint egy… mosdókagylót. Ez nem más, mint egy elég gyermeteg szójáték fizikai megvalósítása: a sink egyszerre jelent mosdókagylót, valamint süllyedést, leülepedést. A “let that sink in” kifejezés eredetileg azt jelenti, tessék elfogadni, ami történt, azaz “hagyd leülepedni”, de úgy is fordítható, hogy “engedd be azt a mosdókagylót”. A világ leggazdagabb embereinek egyike tehát egy középiskolás trollkodással jelezte, hogy ami történt, megtörtént, a vár immár az övé, lehet szépen befogni az arcokat.
Ezután enyhébb hangnem következett, ahol immár saját platformján üzente meg a Twitteren hirdetőknek, hogy egy új, nyitott, közös digitális főtérré változtatja a szolgáltatást, amely így a civilizáció fejlődését fogja szolgálni, az emberek erőszakosság nélkül vitathatják meg saját álláspontjaikat, és ezáltal kipattannak a közösségi véleménybuborékok. Kihangsúlyozta: nem a könnyű pénzkeresetért vette meg a Twittert, sőt – a vállalkozás üzletileg kifejezetten rizikós, de ő tisztán emberbaráti okokból lépte meg végül. Ezután kifejtette: kellő szerénységgel végzi majd a feladatát, mert tudja, még így is elbukhat a világjobbító céljaival.
Nagyon szépen hangzik, valahogy úgy, mint a házaló hittérítők szórólapjain látható idilli kép egy földi Paradicsomról, ahol ember, oroszlán és gazella egymás mellett, boldogan lefetyel a tiszta vízű patakból. Aztán persze az ismert filmidézet szerint mindig jön a sikítozás és a rohangálás. Most is jött.
Semmi se jó úgy, ahogy van
Percek sem teltek el a bejelentés és az első nemes szónoklat után, Musk azonnal kirúgta a Twitter teljes vezérkarát, beleértve az addigi vezérigazgatót, Parag Agrawalt is, de biztonságiakkal vezettette ki a San Franciscó-i központból Vijaya Gadde-ot is, aki többek között a platform biztonságáért, a felhasználói bizalom építéséért és jogpolitikáért felelős igazgatója volt. A saját profilját “Chief Twit”, azaz Csirip-főnök névre átnevező Musk tehát pillanatok alatt az egyetlen, teljhatalommal rendelkező vezető lett a vállalatnál, és máris elkezdte bejelenteni az általa tervezett változtatásokat.
Először is közölte, hogy a dolgozók nagy részét rövid hatállyal el fogja bocsátani – erre szerinte azért van szükség, mert nagyon nagy volt a vételár, és a vállalat egyébként is pazarlóan, gazdaságtalanul működik. Először konkrétan az alkalmazottak 75 százalékáról beszélt, és bár azóta ezt finomította, de a jelek szerint így is minden eddiginél nagyobb leépítés lesz a Twitternél – a legmegbízhatóbb források szerint a jelenlegi munkaerő felének kell távoznia. Egyelőre 3700 dolgozó kapott memót arról, hogy azonnali hatállyal menesztik őket, közben pedig egy időre bezárják az irodáikat is, hogy a döntés kézhetvételéig se férhessenek hozzá a céges erőforrásokhoz, de levelezésüket és adatelérésüket is letiltották.
Persze a válasz sem váratott magára, a Twitterre vonatkozó kaliforniai törvények szerint ugyanis normál esetben 60 napos felmondási és tájékoztatási idő illette volna meg az alkalmazottakat, így aztán már per is indult a vállalat ellen, ahol a több ezer elbocsátott dolgozó számát tekintve komoly összeget fizethet Musk, hacsak valamilyen sztárügyvéd, vagy egy színfalak mögötti megegyezés el nem keni az ügyet.
Ehhez képest Musk legalább ötven felső kategóriás műszaki kollégát és vezető fejlesztőt vitt át a Teslától a Twitterhez, főként az önvezető autós rendszer, az Autopilot részlegéről, akiknek az lesz a feladata, hogy az alapoktól átnézzék és helyrepofozzák a mikroblog-platform működését. A Tesla mellett áthúzott megbízható embereket más vállalkozásaiból, így az alagútfúró The Boring Company és a Neuralink soraiból is.
Szabadon, de csak úgy, ahogy én akarom
A következő nagy felzúdulást az váltotta ki, hogy Musk – aki közben a “Twitterrel kapcsolatos panaszok forróvonala” titulusra változtatta saját fiókjának leírását – belengette első körös működési átalakításainak terveit. Ezek szerint többek között az eddigi ötről 20 dollárra emelné a havidíjas előfizetést, amely többek között külön szerkesztési gombot, egyéni olvasói módot és könyvjelzőket tesz lehetővé. Ez még önmagában talán kis zúgolódással átment volna, viszont az is kiszivárgott, hogy innentől csak a fizetős fiókok kaphatják meg azt a kis kék pipát, amely azt jelzi, hogy az illető ellenőrzött, hiteles forrás, és tényleg az, akinek mondja magát. Erre eddig nem volt szükség, a Twitter bármilyen fiókkal kapcsolatban elvégezhette ezt az ellenőrzést és kiadhatta a hitelesítő jelzést.
A felháborodás-cunamiban vállalatok, márkák képviselői ugyanúgy felszólaltak, mint celebek, művészek vagy írók, akik persze főleg nem a számukra bagatell 20 dollár miatt zúdultak fel, hanem azért, mert ez a húzás pont szembemegy azzal, amit Musk az átláthatóságról papolt még napokkal azelőtt is. Hogyan lehetne átlátható egy olyan platform, ahol az ehhez szükséges hitelesítés csak pénzért kapható? – teszik fel azóta is sokan a kérdést. Musk azóta ugyan 8 dollárra húzta vissza a havi előfizetési díjat, de kitart amellett, hogy a hitelesítési eljárásban igenis csak a fizetős ügyfelek vehetnek részt. Azt azért sokan leírták, hogy ez valójában a befektetőknek szóló üzenet, akiket arról kell megnyugtatni, hogy a Twitter a jövőben egy jövedelmező platform lesz, ahol érdemes hirdetni. Kifelé pedig Musk azzal a faramuci szöveggel magyaráz, hogy így a hitelesítés terén az eddigi egyoldalú, “feudális” módszer helyett az emberek kezébe kerül a hatalom. Khm… pénzért.
Emellett sok egyéb terv szivárgott ki az új vezetőségtől, például olyan extra tartalmak megjelenése, amelyet szintén csak a fizetős ügyfelek érhetnek el – például a jelenleginél hosszabb videókat posztolhatnak, de akár ők maguk is gyűjthetnek előfizetőket saját fiókjukhoz, akikkel exkluzív tartalmakat oszthatnak meg. Ezt a lépést máris sokan bírálták gúnyosan vagy épp komolyan, úgy fogalmazva, hogy a Twitter egyfajta második Onlyfans-t csinál magából. Ez egyébként már csak azért sem teljesen elszállt hasonlat, mert a Twitter jelenleg az egyetlen olyan jelentős közösségi platform, ahol nincs alapból tiltva a meztelenség ábrázolása vagy a pornográf tartalmak.
A hirdetők egy része máris aggodalmának adott hangot, egyesek konkrétan ki is hátráltak Twitterről, mint a General Motors csoport. Egyes források szerint még a Twitter új, belső fejlesztőcsapatát is fejvakarásra készteti ez a terv, mert nem tudják, hogyan állítsák meg az olyan, exkluzívnak hirdetett tartalmak terjedését, mint az erőszak, a feleket kihasználó pornó és hasonlók – márpedig a hirdetők semmi mástól nem irtóznak úgy, a szenteltvizet beleértve, mint az, hogy esetleg egy olyan platformon jelenjenek meg a reklámjaik és márkaneveik, amely gyerekpornós, erőszakos vagy egyéb tartalmak miatt kerül botrányba.
Mi jöhet ezután?
Az egyszer biztos, hogy a nagy szavak, még nagyobb önpofonok, sértődős tweetek és trollkodások után a bizonyításra kerül a hangsúly. Ki kell derülnie például, hogy Musk melyik kapkodós vagy épp viccelődős állítása válik valóra – az például egyelőre nem történt meg, amit a milliárdos teljesen komoly arccal bizonygatott, miszerint visszaengedi Twitterre az egykori amerikai elnököt, Donald Trumpot, aki nem csak a platform egyik legnagyobb trollja volt, de konkrét bűnügyi nyomozás is folyik azzal kapcsolatban, hogy közösségi médiás eszközökkel tüzelte fel a Capitoliumot megostromlókat.
Emellett az új vezető azt is folyamatosan hangoztatja, hogy tartalmi szempontból csak akkor kezd bármilyen érdemi változtatásba, ha felállt az új moderációs testület, amelyben szándékosan nagyon sokféle származású, nemi identitású, foglalkozású és szakértelmű tag kap majd helyet azért, hogy a lehető legigazságosabb döntéseket hozhassák. Az is jó kérdés, mit tesz Musk az ellen, hogy pont a rá jellemző közösségi túlkapásokat lenyesve valóban megbízható és hiteles hely képét sugározhassa a Twitterről – ennek talán ellentmond az, hogy még a bevásárlás után is megosztott egy akkora politikai álhírt, hogy a fal adta a másikat, és ugyan később törölte ezt a tweetet, az internet ugyebár nem felejt.
Az új tulajdonos bizonytalanságának számlájára írják azt is, hogy ő maga kérdezgeti közönségét arról, milyennek szeretnék látni a Twittert. Egyik gyors-szavazása például arról szólt, milyenek legyenek a platform hirdetői, a szólásszabadságot vagy inkább a polkorrektséget részesítsék előnyben. 78-22 százalékos arányban a szólásszabadság nyert, erre tömegével kezdtek el regisztrálni alt-rightos és egyéb szélsőséges tartalommegosztók, hogy a szólásszabadság nevében eléggé kifogásolható tartalmakat osszanak meg tonnaszám.
A jelenlegi elemzések szerint tehát Musk ugyan kikormányozhatja a Twittert üzletileg kedvezőbb vizekre, de a platform tartalmát tekintve szinte biztos, hogy nem nyerhet száz százalékosan, hiszen ha túl szabadszájúnak hagyja a szolgáltatást, elapadnak a pénzcsapok, ha túl polkorrektté faragja, akkor pedig kivonulnak a trollok és uszítók, megcsappantva a felhasználószámot. Emellett persze ott lesznek az egyes állami és politikai behatások, például az EU szabályzásai, vagy akár olyan szereplők is, mint az egyre erősebb kínai vagy orosz propaganda, amelyet vagy kiszolgál valahogy és eközben arcot veszít, vagy falat emel, és ezzel pénzt bukik. A hosszabb távú kilátások tehát kaotikusak és szó szerint bármi megtörténhet, és ez nem csak a Twitterre nézve jár majd következményekkel, hiszen most ide figyel minden más közösségi óriás és tartalomgyártó, amelyek számára Musk pálfordulásai, trollkodásai, sikerei és megúszásai azonnali lehetőségeket adnak majd. A kék madár mindenesetre egyelőre továbbra is csiripel, most talán kicsit hangosabban is, mint eddig – bár tény, hogy esélyesen be is rekedhet. Meglátjuk.
