Elon Musk először csak trollkodott rajta, aztán viccelődött a megvásárlásával, végül tényleg meg is veszi: de vajon csodát hoz a Twitter számára az új kor, vagy kínos idők jönnek?
Azon már senki nem csodálkozott, amikor Elon Musk, a Tesla, a SpaceX és megannyi egyéb nagy techcég vezetője kiírta Twitterre, hogy majd jól megveszi az egészet. Mert végülis a Twitter pontosan ez volt idáig az excentrikus techmogul számára: egy játszótér, ahol néha mondott nagyokat és aztán meg is valósította, néha meg mondott nagyon nagyokat, amitől meg mindenki a fejét fogta. Szóval sokan ezt is elsőre valami trollkodásnak vették, főleg azért, mert már Musk vállalatainak befektetői és jogászai is folyamatos pánikban várták, mit ír ki alig 100 karakterben a “főnök”, amitől aztán mélyrepülésbe kezdenek a részvények vagy épp megsértődik egy-két politikus. Aztán kiderült, hogy ha trollkodásnak is indult a dolog, Musk tényleg vérszemet kapott, és addig-addig ajánlgatta az egyre nagyobb összegeket a Twitter jelenlegi tulajdonosainak, míg azok végül megadták magukat – a Twittert pedig el.
Az ügylet jó pár kérdést felvet, és nem csak Musk megosztó személye miatt, ugyanis a Twitter már eleve nem az, mint fénykorában. Az egykor világszinten fontos szócsőből egy csökkenő népszerűségű csatatér lett, amit üzleti szinten sem igazán sikerült kiaknázni a tulajdonosoknak. Szóval először foglaljuk össze röviden a Twitter történetét, aztán nézzük meg, merrefelé mehet a szolgáltatás az új rezsim alatt.
Gyors kiegészítés: a cikk megírása után jelentette be Elon Musk, hogy átmenetileg felfüggeszti a felvásárlás beindítását, ugyanis a nem tartja teljesen megalapozottnak a Twitter legújabb negyedéves jelentésének egy részét. Eszerint ugyanis a platformon 5 százalék alatt van a kamuprofilok, spambotok és hasonló átverések aránya, Musk szerint azonban nagyobb a gond, ezért a 46,5 milliárd dolláros vételárat csak akkor utalja át, ha erről részletesebb információkat kap. No, és akkor most ugorjunk bele a Twitter múltjába és lehetséges jövőjébe!
Közösségi SMS-től a politikai hadszíntérig
A Twitter alapjait négyen építették: Jack Dorsey, Noah Glass, Biz Stone és Evan Williams 2006 márciusában adtak hírt arról, hogy egy újfajta mikroblog-szolgáltatást indítanak, ekkor ugyanis még a “közösségi média” kifejezés nem is igazán létezett. A Facebook ekkor még épp csak kitört az egyetemi randioldal kategóriából, miközben az olyan oldalak, mint a MySpace épp elkezdte keresni a helyét a változó internetes világban. A 2006 júliusában világszerte elindult Twitter alapvető ötlete az SMS-ből származott: az ötletgazdák abból indultak ki, hogy milyen jól tömöríti az emberek közléskényszerét és szerteágazó gondolatait a mobilokon használt szöveges üzenetek karakterhatára, ezért akár sikerre is viheti egy olyan szolgáltatás, ahol az interneten bárki olvashatná ezeket, de megmaradna a tömörség, ezáltal tényleg csak fontos, lényegi információkat lehetne közölni mindenféle blabla helyett.
Williams később elismerte: “Nem igazán tudtuk, mi lehet belőle. Mi közösségi hálózatnak hívtuk, mások mikroblognak. Kellett egy kis idő, amíg végül mi is átláttuk, mi ez valójában. A Twitter sokat változott ahhoz képest, aminek szántuk – eredetileg úgy gondoltuk, státuszüzenetekre és alapvető közösségi tevékenységekre fogják használni. Ehhez képest idővel kiderült, hogy közösségi háló helyett inkább információs hálóvá vált.”
Valahol nem csoda mindez: 2017 novemberéig egy tweetben összesen 140 karakter lehetett, ami nem adott túl nagy lehetőséget arra, hogy valaki tényleg arról beszéljen, mit csinál, mire gondol vagy hogy érzi magát. Ellenben egyre többen használták hirdetésre – mármint nem csak konkrét reklámra, hanem arra, hogy Twitteren vezessenek fel valamit, ami aztán jó eséllyel saját oldalukra terelje az olvasókat. “Lövöldözés a plázában! Olvasd el a hírt nálunk!” “Letolt nadrágban ugrált a szenátor! Képek az oldalunkon!” – és így tovább. Ráadásul a tweetek továbbosztása, a retweetelés sem azt erősítette, hogy valaki saját magáról írjon, az igazán erős üzenetek azok lettek, amit minél többen osztottak meg, akár úgy, hogy reagáltak is rá, aztán arra is reakciók érkeztek és a 140 karakteres vitalabda csak görgött és gurult. Ezzel pedig elérkezett a politikai és sok egyéb területre szakosodott viták, ütésváltások, mémes reakciók kora.
2010 őszétől a Twitter vezetősége is felismerte, hogy váltani kell, ezért bevezették, hogy a csatolt képeket és videókat már a szolgáltatáson belül meg lehessen nézni, így nem szállingóztak el az olvasók folyamatosan más tartalmak felé. Négy évvel később a felületet kezdték némelyest “facebookosítani”, de ekkor már érezhetően lelassult a felhasználók számának növekedése. Ekkoriban már a Facebook volt az abszolút vezető közösségi szolgáltatás, és az egykor előremutatónak gondolt, rövid üzenetekre, retweetekre építő struktúra sokaknak már nem sokat mondott.
Az pedig már az elmúlt években okozott komoly fejfájást az üzemeltetőknek, hogy általánossá vált a politikusok, üzletemberek, és egyéb komoly véleményvezérek hivatalos megjelenése a platformon. Amikor Donald Trump vagy épp a pápa fiókjában jelent meg egy erősebb kijelentés, az konkrét világpolitikai eseményeket, lázadásokat, tüntetéseket idézhetett elő, a szélsőséges posztolóktól származó kikiáltásokra hivatkoztak terroristák és közönséges bűnözők egyaránt. Erre pedig rátett egy lapáttal a világjárvány, amely alatt ugyan újra növekedésnek indult a felhasználók száma (hiszen sokan itt keresték a legtömörebb híreket a fertőzés mikéntjéről, az aktuális intézkedésekről), de az addiginál is jobban elszaporodtak az álhírek, félrevezető kijelentések.
Nagy felháborodást okozott az, hogy az akkori amerikai elnök, Donald Trump szinte ész nélkül ontotta magából a hivatalosnak tűnő posztokat, kezdve az agyahagyott összeesküvés-elméletekkel, de ez akár elment egészen a Kapitólium ostromára való felszólításig. Jack Dorsey, aki addigra a Twitter első számú ura lett, azzal védekezett, hogy egy ideje megjelölnek egyes bejegyzéseket arra figyelmeztetve az olvasókat, hogy esetleg fals információkat tartalmazhat, de ez nem igazán volt elég. Sokak szerint Trump fiókját túl későn tiltották le, amikor már komoly károkat okozott az ottani tevékenysége, de közben a posztjait retweetelőkből szépen profitált a szolgáltatás. Ezután pedig, amikor Trump válaszképp állami kontroll alá vonta volna a közösségi oldalakat, Dorsey nyíltan kiállt a szólásszabadság mellett – ami szép dolog, de sokan pont attól tartottak, hogy ettől aztán még több nettó őrült fogja háborítatlanul ontani a valósnak tűnő veszélyes hülyeséget. Végül aztán Dorsey egy belső puccs miatt kénytelen volt lemondani 2021 novemberében, és a vállalat sorsa kissé kérdésessé vált, senki nem tudta igazából, merre haladnak majd tovább mind a technikai kérdések és funkciók terén, mind pedig az elburjánzó információáradat kezelésében.
A botrányhős közbelép
A Twitter megvásárlása persze már több alkalommal is felmerült az évek során. Annak idején olyan vevők is bejelentkeztek, mint a Disney, de a hírek szerint a cégvezetők folyamatosan visszautasították az ajánlatokat. Kissé más színt ad a dolognak, hogy egyesek szerint inkább a vevők léptek vissza, mikor komolyabban átgondolták, mit vennének a nyakukba. Bob Iger, a Disney vezérigazgatója például 2019-ben arról írt, hogy hiába láttak komoly reklámfelületet a Twitterben, de komolyabban belelátva a folyamatokba egyszerűen nem tudták volna kontrollálni az ottani bajokat, például a győlöletbeszédet, a szólásszabadság pro és kontra kérdéseit, vagy épp az üzenetek rövidségéből adódó dühös, félreérthető és támadó hangvételét. Szerinte végső soron ártott volna a cégnek az, ha egy olyan platform van a birtokában, amelynek megítélése szerényen fogalmazva is megosztó.
És itt jött képbe Elon Musk, aki amellett, hogy technológiai csodákat fejlesztő és végrehajtó gigacsilliárdos, egyben pont az egyik olyan figura, akinek twitteres jelenléte olyanná tette a szolgáltatást, amilyen. Egy nagyokat mondó, látszólag gondolkodás nélkül posztoló különc, akit egyes cégeinek igazgatótanácsa például szó szerint eltiltott attól, hogy jóváhagyás nélkül irkáljon bármit Twitterre, mert egyetlen érdekes szófordulatától is cégek, termékek, kriptovaluták mehetnek mennybe vagy épp bukhatnak a homályba.
Még hetekkel azelőtt, hogy komolyan bejelentette volna vásárlási szándékát, már arról beszélt egy TED-konferencián, miszerint a világnak szüksége van egy minden szinten megbízható, és a legszélesebb körben befogadó kommunikációs platformra. Ezután aztán laza 44 milliárdért (mint később kiderült, több korábbi ajánlat és huzavona után) be is jelentette, hogy mostantól övé a Twitter. Oké, pénze nyilvánvalóan volt rá – sőt, még így is maradt annyi, hogy megvehetne jó pár egyéb globális platformot és nagyvállalatot is. De vajon tényleg fontos neki a Twitter a fent említett jószolgálati, mindenki életét szabaddá tevő módon, vagy az egész csak egy milliárdos trollkodás volt?
“Szabadság! itten hordozák. Véres zászlóidat”
A Szózat szavai egyáltalán nem légből kapottak, ha a Twitter jövőjéről beszélünk. A szolgáltatás – jó pár egyéb globális platformmal egyetemben – egy komoly ellentéttől feszülő ponton vibrál: egyrészt a szólásszabadság hívei azt mondják, minden felső és belső kontroll csak azt jelenti, hogy valaki öntörvényűen dönti el, mit szabad leírni és mit nem, ez pedig tulajdonképpen egyfajta véleménydiktatúra. A másik oldal szerint viszont egy ilyen méretű platform nem engedheti meg magának, hogy bármit megenged, mert igenis felelőssége van azért, hogy szélsőséges, kirekesztő, sértő, veszélyes üzenetek minden eddiginél szélesebb körhöz jussanak el.
Musknak azonban nem csak a Twitter alapvető elveivel és az ebből következő működési gyakorlatával kell megbirkóznia. Egyrészt a cég vezetése olyan huzavona végén járult csak hozzá a vásárláshoz, hogy ehhez még az üzletembernek is komoly banki hiteleket kellett felvennie: 25,5 milliárd dollárt több bank biztosít majd összesen, erre fedezetként 12,5 milliárd dollár értékű Tesla-részvényeket használt. A bevásárlás hírére a Twitter részvényei több mint 12 százalékot zuhantak, aminek csak egy része fogható a tech-szektor általános pénzpiaci gyengülésére, többen inkább azért aggódnak, mert szerintük Musk elaprózza magát, és a Twitter, a Tesla, a SpaceX és egyéb cégeinek vezetésére már nem lesz elegendő energiája.
Az öntörvényű Vasember azonban olyasmiket nyilatkozik, amelyekből az olvasható ki, hogy ő nem az azonnali profitra hajt, hanem a Twitterben is egy olyan lehetőséget lát, amellyel hosszú távon javíthat az emberiség életén. Szerinte minden nagy projektje ilyen: a Teslával a világ károsanyag-kibocsátását fogná vissza, miközben a mai általános szintnél sokkal jobb szolgáltatást nyújt, a SpaceX pedig még hosszabb távon gondolkozik, és a túlnépesedett Föld lakosságát költöztetné más bolygókra. Az elemzők szerint ez a hozzáállás Musk egyik csodafegyvere. Már persze nem az, hogy tényleg megmenti az emberiséget – ezt ugye kevéssé lehet eldönteni néhány évnyi “működés” után. Inkább azzal ér el hatalmas sikereket, ahogy ezeket az üzeneteket felvállalja, az embereket (és bizony az üzletembereket is) könnyen elvarázsolhatja, ha valaki szinte szuperhősként ilyen nagy dolgokat ígér. A Twitter esetében ez a nagy ígéret a teljes szólásszabadság megvalósítása, de hogy ezt miként érné el, az bizony még jó kérdés, hiszen a fentiekben körüljártuk már, mennyire kétélű kérdésről van szó.
De pontosan mit is tervez Musk a Twitterrel?
Egyelőre tervek vannak, a megvalósítás módjairól még kevesebb szó esett. Viszont a milliárdos már sokszor, sok helyen (közöttük persze magával a Twitterrel) közölt részleteket abból, milyen álmai vannak. Nézzük:
- Alapvetően legyen meg a lehetőség arra, hogy mindenki elmondhassa a véleményét. Ehhez alapvetően csökkenteni kell a moderálást, például a sértő, kirekesztő kommenteket sem kell törölni, amíg azok nem számítanak konkrét bűncselekménynek vagy állami szinten tiltott dolognak. Kizárni sem szabad senkit, amíg ezt a határt át nem lépik.
- Ehhez viszont szükséges, hogy minden felhasználó tényleg csak a saját nevében írhasson, tehát visszakereshető legyen, ki mit mondott, ehhez egy újfajta hitelesítési eljárásra van szükség, amely egyúttal kizárja a spambotokat és egyéb algoritmusokat is.
- A teljes platformot kizárólag nyílt forráskódú alapokra kell helyezni. Csak így lehet az elejétől a végéig követni azt a folyamatot, ki mit ír és az milyen állomásokon, módosításokon át jut el az olvasókig.
- Lehessen előfizetéses alapú rendszert is bevezetni, amelyben a felhasználók extra beállításokat tudnak alkalmazni (nem abban, hogy ők mit írhatnak, hanem inkább abban, hogy mit és hogy láthatnak a szolgáltatáson belül).
Hogy mikor lesz ebből bármi is látható és érezhető? Biztosan nem gyorsan. A nyúlt forráskódú átállás nem hetek, de nem is hónapok kérdése egy ekkora monstrum esetén, a szabályok átalakítása pedig egészen a nemzetközi jog szintjéig is eljuthat különféle kérdésekben. Parag Agrawal, a jelenlegi Twitter-vezérigazgató április utolsó napjaiban azt állította, hogy még semmi konkrét kérést, tervet, igényt vagy víziót nem látott, és innentől nem is igazán lát majd, hiszen innentől ez Musk reszortja. A megpuccsolt alapító, Jack Dorsey viszont pozitívan nyilatkozott a váltásról: szerinte, ha valaki képes a szólásszabadságot megvalósítani a szolgáltatásban, az Elon Musk.
Politikai szinten már aggályosabbnak tartják az ügyet: Elizabeth Warren szenátor szerint konkrétan társadalmi veszélyt jelent, ha egy ilyen platformot teljesen felszabadítanak és visszább veszik a kontrollt, és maga Joe Biden elnök is utalt rá, hogy nem örülne egy ilyen szintű “felszabadításnak”, ez ugyanis nem a Twitter vezetésére, hanem az Egyesült Államok (és persze más kormányok) számára jelentene több munkát és komoly fejfájást. Mondjuk legalább Donald Trump jelezte, hogy bár Musk szerinte “rendes fickó”, de ő maga egyelőre nem tervez visszatérni Twitterre, még akkor sem, ha újra megengednék neki.
Lesz tehát bőven munka mind Elon Musk, mind a Twitter fejlesztői és ötletgazdái számára, és a váltást megérzi majd (kissé nagy szavakkal) a világ gazdasága és politikája is. Egyelőre viszont még mindig több a kérdés, mint a tény – meglátjuk, lesz-e tényleg nagy irányváltás. Ha igen, megírjuk a pont-most.hu virtuális hasábjain… meg talán Twitteren.
