Van olyan, hogy egy új technológiai ötlet elsőre zseniálisnak látszik. Sőt, olyan is akad, hogy annyira jónak tűnik, hogy a teljes piac ráugrik. És bizony többször volt már, amikor egy ilyen hisztériának is idő előtti elhasalás lett a vége, és egyre több jel utal arra, hogy a metaverzumok is így járhatnak.
Metaverzum. Irtó jól hangzik a fogalom, olyan, mint a Mátrix, meg a Cyberpunk és a többi olyasmi, amit hasonló tematikában a sci-fi irodalomban és filmekben láthattunk. Talán ezért is váltott ki első körben tényleg nagy érdeklődést a fogalom, amikor a legnagyobb techguruk és üzleti személyiségek ugrottak rá a témára. Mikor Mark Zuckerberg olyan szinten vállalta be a metaverzumos jövőt, hogy még a Facebook, az Instagram és a többi projektje fölé húzott ernyőcégének is a Meta nevet adta, a világ egy kis időre tényleg azt hihette, hogy ez itt az új techmennyország, hamarosan az írott, kétdimenziós, öregecskedő internet a múlt lesajnált szeletévé silányul, mi pedig virtuális világokban éljük majd tovább az életünket, ahol az avatárjaink kinézetének és a kreált környezetünknek csak a pénztárcánk szabhat határt.
Minek nevezzelek?
A metaverzum koncepció első igazi megtorpanását pont az jelentette, ami a kezdetekben az izgalmát adta. Hogy igazából senki sem tudta, mi is az pontosan. Mert lássuk be, amikor először elkezdtek szivárogni ilyen jellegű projektek, pontosabban inkább tervek, azok mindegyike olyan homályos volt, mint a tejüveg.
“A metaverzum olyan világ, amelyben mindannyian azok lehetünk, amik csak szeretnénk, kialakíthatjuk saját kinézetünket, szabadon választhatjuk meg a közvetlen környezetünket, nem kötnek minket a fizikai világ szabályai” – harsogták az előzetesek, ami valóban valamiféle Mátrix-hatást keltett. “Képzeljük el, hogy minden, amit ma az interneten gépeléssel és kattintással használunk, ott lesz előttünk egy virtuális világban, megérinthetjük, formálhatjuk, különféle módokon léphetünk vele interakcióba.” Nos, ez az utóbbi meghatározás még mindig izgalmasan hangzik, de kicsit olyan, mint egy Republic dalszöveg, mert ha a sokat sejtető összhangzat után elkezdjük a szavak értelmére lebontani a dolgot, igazából fogalmunk sincs, miről van szó.
Szóval jöttek az első komolyabb kérdések a szakmától, majd a leendő közönségtől egyaránt. Például, hogy pontosan mit nevezünk metaverzumnak? Erre pedig mindenki más és más meghatározást ad: van, aki szerint már a 2006-ban útjára indult World of Warcraft (vagy a még ma is népszerű MMO-játék primitívebb elődei) is egyfajta metaverzum, hiszen felvehetünk személyiségeket, játszhatunk elfként vagy orkként, kapcsolatba kerülhetünk másokkal, és még virtuális javakkal is kereskedhetünk. Vagy ilyen a Rust című túlélőjáték, ahol egy lakatlan szigetre kerülve mi magunk építhetünk saját farmot, elindíthatjuk a nyersanyagok és ezekből készülő áruk termelését.
A jelenlegi piaci szereplők kissé kapkodós meghatározása azzal finomítja mindezt, hogy egy metaverzumban olyan virtuális világba lépünk, ahol a meglévő online világ vívmányait használhatjuk másképpen. Elfelejthetjük, hogy egy beszélgetést csak Zoom, Teams vagy Meet formájában, kamera előtt ülve és a többi résztvevő kétdimenziós élő videóját nézve folytathatunk le, ehelyett a térbeli formában megjelenített avarátjaink ülhetnek le egy virtuális szobában egymás köré, és nem csak beszélgethetnek, de táncolhatnak, társasjátékozhatnak, ruhákat próbálhatnak és még ki tudja, mi mindent csinálhatnak.
Ez már kissé furábban hangzik, és ugyan egyeseknek még mindig izgalmas lehet a dolog, arra azért egyre többen mutattak rá, hogy ez bizony sok esetben a meglévő lehetőségek felesleges túlbonyolítása. Vajon egy több országban élő család tagjai tényleg szívesebben beszélgetnének úgy, hogy mindegyikük fején egy ormótlan VR-headset figyel, a virtuális világban pedig nem valódi énjüket láthatnánk, hanem a kislányunk egy Hello Kitty, a feleségünk Wonder Woman, a nagyi avatárját pedig valaki vicceskedve egy dinóvá változtatta? No meg ott van ez a “használd máshogy a meglévő dolgokat” ígéret… Ha ma zenét hallgatok, elindítom a Spotify-t vagy valamelyik hasonló szolgáltatást (egy kattintás), kikeresem az engem érdeklő zenét (pár kattintás) és elindítom (egy kattintás), ha viszont mindezt a metaverzumban tenném meg, előbb a fejemre húzom a headsetet, elsétálok a virtuális házamban a virtuális lemezjátszómig, a virtuális kezeimmel kikeresem a virtuális lemezgyűjteményemben a virtuális lemezt, amit… Na, tetszik érteni.
Bicegés, lepihenés, útkeresés
Az is jó sok időt hagyott a fenti kétkedésekre és találgatásokra, hogy a néhány éve diadalmasan bejelentett tervek után bizony még a legnagyobb piaci szereplők sem tudtak életképes demókat faragni a koncepció köré. Mark Zuckerberg például csak néhány, láthatóan stúdiós körülmények között, gondosan megszerkesztett ötletmorzsát hintett csak el, és azóta is azt hangoztatja, hogy ez nem a végleges kinézet, viszont ha várunk, majd jól el fogunk ámulni.
Ehhez képest már arról szivárognak információk, hogy még az a csoport sem igazán használja a fejlesztés alatt álló rendszert, amely a Metánál a metaverzumos projektet faragja. A sajtóban megjelent beszámolók alapján az alkalmazottak egyszerűen nem látják értelmét, hogy belépjenek, mert egy csomó funkció még nem elérhető, a meglévőket pedig szimplán érdektelennek találják.
Nem csak a Meta által fejlesztett Horizon Worlds demói tűnnek hervasztónak az azt kipróbálók számára, a metaverzum üzleti felhasználása sem ighazán életszerű a jelenlegi környezetben. Az Accenture egyik alkalmazottja a Slate magazin cikkében azt magyarázza, hogy hiába vezettek be a vállalatnál egy Oculus headsetre épülő, virtuális munkavégzési lehetőséget kínáló rendszert, az egyelőre több bosszúságot okoz, mint amennyit segít. Előfordul például, hogy felkapja a nehézkes headsetet, elkezd dolgozni a cég belső metaverzumában, viszont az egyik alkalmazás kétfaktoros hitelesítést kér. Ekkor leveszi a headsetet, hogy visszaigazolja a telefonjára érkezett üzenetet, de közben a headset alvó módra vált, tehát újra be kell lépnie a metaverzumba, újra eljutni az alkalmazásig, ami megint hitelesítési üzenetet küld… ez pedig egy ördögi kör.
A fenti ráadásul csak egy apróság a sokféle kellemetlenség közül: a technológiát kipróbálóknak gyakorlatilag teljesen újra kell tanulnia egy sor alkalmazás használatát, ahogy a virtuális térben használható metakommunikációt is, eközben sem a szoftveres ellátottság, sem a hardverkörnyezet nem alkalmas a teljeskörű használatra.
Sem ezek az információk, sem pedig az, hogy a többi szereplő sem jött még ki értelmes és jól körülhatárolható koncepciókkal, nem segíti azt, hogy a befektetők igazán bizalmat szavazzanak ilyesféle kalandozásokra. Ugyanis azt ne felejtsük el, hogy a legnagyobb techpiaci játékosok nem (csak) saját pénzükkel játszanak, a vállalataikat befektetők, részvényesek éltetik, akik egyetlen dologért szavaznak bizalmat valakinek: mert profitot ígérnek. A jelenlegi gazdasági környezet azonban még sokkal biztosabb területeken is óvatosságra int mindenkit, a recesszió közepette a befektetők csak a lehető legbiztosabb területekre koncentrálnak, költségcsökkentéseket szorgalmaznak. Láthatjuk is, hogy egy sor techvállalat már tavaly elkezdte lenyesni a kevésbé jövedelmező területeit, ami többek között komoly elbocsátási hullámot is eredményezett.
A Business Insider elemzése azt mutatja, hogy ez a pénzügyi óvatosság és a kapcsolódó vállalati “összehúzódás” lesz az utolsó szög a soha be sem indult metaverzum koporsójában. Mivel eredményeket, de még a közeljövőre számolt lehetséges bevételi terveket sem tud mondani egyik szereplő sem, ezért a befektetők egyöntetűen azt szorgalmazzák, hogy a kísérleti területeket, az új technológiát próbálgató részlegeket fel kell számolni, az ottani munkatársakat jelenleg is jövedelmezőbb üzletágakba áthelyezve vagy egyszerűen elbocsátva.
A legnagyobbaktól is érkeznek olyan hírek, hogy a metaverzummal, vagy szimplán a VR/AR projektekkel kapcsolatos terveiket parkolópályára helyezik. A Google / Alphabet például több évtizedes hagyományával szakítva közölte, hogy meghatározatlan ideig nem támogat több olyan kísérleti programot, amely a fejlesztők egyedi ötletein alapul – ehelyett egy laza 12 ezres elbocsátás és komoly átrendeződés után épp a ChatGPT-t utolérni szándékozó, mesterséges intelligenciával foglalkozó részleget erősíti.
Eközben az Apple és a Microsoft is hasonló átalakításokról beszél, utóbbinál a HoloLens headsettel és a kapcsolódó fejlesztésekkel foglalkozó részleg kifejezetten nagy százalékát helyezi át máshová vagy küldi el a cégtől. A Meta ugyan továbbra is azt hangoztatja, hogy saját metaverzuma lesz a szeletelt kenyér óta feltalált legjobb dolog, de közben az ottani elbocsátások is komolyan érintik a metaverzumért felelős Reality Labs csapatát.
Akkor ennyi volt?
A legfrissebb történések farvizén már sokan a metaverzumok idő előtti kimúlásáról cikkeznek, ami viszont elhamarkodott következtetés. A mérsékeltebb vélemények szerint egyszerűen nincs még itt az ideje a technológiának, sem műszakilag, sem pedig koncepciójában nem forrta még ki magát annyira, hogy már végleges termék és szolgáltatás szintjén kellene vele foglalkozni. Emellett pedig a gazdasági környezet szimplán nem lenne alkalmas az ilyen szintű újításokra, még akkor sem, ha esetleg már tényleg végleges-közeli szinten lennének.
Az sokkal esélyesebb, hogy a koncepciót szép lassan mélyaltatásba teszi a világ, és majd akkor kapja elő újra, amikor tényleg megérik rá a momentum. Volt már ilyen sokszor az elektromos autózástól az okostelefonokon át a podcastekig, amikor egy adott technológia idő előtt kezdett fejlődni és egyszerűen nem harapott rá a közönség, aztán évekkel, vagy akár évtizedekkel később “újra feltalálták” és sikerre vitte. Ebben sokat segíthetnek olyan erős szereplők, mint az Apple, amely anno a sok éve létező, de senkit sem érdeklő okostelefonokból csinált egy pillanat alatt szexi tömegterméket az iPhone letisztult, mindenki által érthető koncepciójának bemutatásával. Most épp az almás vállalat az, amely állítólag régóta dolgozik egy olyan VR/AR eszközön, amely már nem a ma ismert bumfordi, nehézkes és kényelmetlen kialakítással keseríti meg az életet, hanem szinte tényleg egy átlagos szemüveg formáját kapja. De nem véletlenül nem rukkoltak még elő vele: esélyesen még nem tökéletes a megvalósítás és nincs itt rá az idő.
Szóval esélyes, hogy valamikor újra előkerül a metaverzumok ötlete, és jönnek tényleg használható megoldások, olyan felhasználási módok, amikre valóban szükségünk van, valamint egy ennek megágyazó gazdasági környezet. Addig pedig a jelek szerint egyelőre nem hiányzik sok mindenkinek.
