Nemrég nyilvánosságra hozott pénzügyi jelentése szerint az Apple minden eddiginél sikeresebb negyedévet zárt tavaly év végén. Ez önmagában is szép eredmény, de mindezt olyan ellenszélben tették, ami már-már hurrikán.
Az amerikai stílusú kapitalizmus irtózatosan lecsontozott és zanzásított lényege, hogy nem elég szimplán ugyanolyan jónak lenni, mint eddig, hanem egyre és egyre magasabbra kell helyezni a lécet. A befektetők nem azt várják, hogy ugyanannyit keressenek a bizalmukba fogadott vállalatok, hanem azt, hogy mindig valamivel több bevétel folyjon be a részvényeikért cserébe, mert ha nem így történik, egy pillanat alatt megszabadulhatnak tőlük, aztán keresnek valami rakétázó, divatos startupot és abba öntik a vagyonukat a gyors növekmény reményében.
Minél nagyobbra nő egy vállalat, annál nehezebb ugyanazt a fejlődési ütemet fenntartania, hiszen egy jól menedzselt, eladható termékkel előálló garázscég értelemszerűen sokkal könnyebben sokszorozza meg a profitját évi pár százezer dollárról sokmillióra, mint egy gigavállalat sokmilliárdról sokmilliárd egész két tizedre. Ehhez képest itt van az Apple, amelynek növekedésére nagyjából szavak sincsenek, pedig huhogók folyamatosan azt állítják, ez most már tényleg nem tarthat a végtelenségig. És a helyzet az, hogy minden szinten igazuk van, az elmúlt két év őrületét nézve meg aztán főleg. Az Apple meg még erre is képes fityiszt mutatni.
Csak a szokásos: megint egy rekord
Mi is történt pontosan? Nos, csak annyi, hogy a tavalyi év utolsó három hónapjában, ami ugyebár a tech- és kereskedelmi szektor legerősebbje az ünnepi bevásárlási időszak miatt, az Apple laza 123,9 milliárd dollárt termelt, ami egyrészt 11 százalékos növekedés az előző év hasonló időszakához képest, másrészt még az elemzők is csak 118,7 milliárdos eredményt vártak. Ha pedig a nyereséget nézzük, még durvább számokat láthatunk, a 34,6 milliárdos nettó profit a 2020-as utolsó negyedévhez képest konkrétan 20 százalékos emelkedést jelent, és szintén bőven felülüti az elemzői 31 milliárdos várakozásokat.
Ez persze az Apple múltját nézve önmagában nem lenne akkora hír (bár persze egy csomó más vállalat stratégái sírva könyörögnének a folyamatos növekedési képesség receptjéért), inkább az a furcsa, hogy mindezt úgy sikerült összehoznia az almás cégnek, hogy közben egyrészt ők maguk sem hoztak ki irdatlan nagy újdonságokat, legalábbis nem annyira átütőt, ami indokolná a vásárlók özönét, másrészt pedig ugyebár történt néhány aprónak nem mondható döccenés a világban tavaly is, amit a vállalat mintha meg sem érzett volna.
Külső és belső ellenszelek
Mik is voltak azok a körülmények, amik elvileg lassítást, vagy akár konkrétan visszaesést is hozhattak volna? Nos, egyrészt ott volt ugyebár a világjárvány második éve, ami a tech-szektornál pont egy komoly megborulást idézett elő. Ugyan a 2020-as évben a pandémia következményei, például a távmunka, a karantén alatti kapcsolattartás, a távoktatás okán ideiglenesen felpörgött a PC-k, laptopok, és mindenféle egyéb kommunikációs kütyü forgalma, de 2021-re szépen vissza is húzódott a cunami, a felhasználók nagy többsége bezsákolta a digitális túlélés eszközeit. Másrészt a járványhelyzet komoly gyártási és logisztikai problémákat okozott, ami többek között egy igen komoly, globális chiphiányban teljesedett ki. Az árak nőttek, a készletek vészesen apadtak, a gyártók pedig sorban vágták vissza az évre vonatkozó terveiket.
Másrészt arról is egyre többen cikkeznek, hogy az Apple most már tényleg elérkezik a csúcsra, ami után mindenképpen lejtőnek kéne következnie. Ennek oka szerintük egyrészt az, hogy az igazán “hangos” újítások korszaka elmúlt a cégnél, egy ideje nincsenek olyan hisztériát kiváltó friss bejelentések, mint amilyen annak idején az első Mac gépek, az iPod, vagy az iPhone volt. A kritikusok szerint az Apple szépen beállt abba a sorba, amikor minden évben kiad egy újabb generációt a meglévő eszközeiből, és mindegyikbe csak annyi újdonságot csepegtet, amennyi a kötelező minimum. Az aktuális iPhone családban egy fokkal többet tud a kamera, x százalékkal erősebb a rendszerchip, de igazából az emberek nagy többsége pontosan ugyanúgy az Instagramra fog szelfizni, és Candy Crush Sagát játszik rajta. Az iPadek megváltás helyett szépen betagozódtak a mobilok és light tabletek közé, és az Apple Watch minden sikere ellenére sem lett önmagában kasszarobbantó tényező.
Gigantikus ugrások helyett okos taktika
Bár egy ideig a kritikusok azt emlegették, hogy a vizionárius Steve Jobs halála után a stafétabotot átvevő Tim Cook már nem az innováció és a hihetetlen technológiai fejlődés irányából közelíti meg a cég jövőjét, a 2011 óta regnáló főnök számításai évről évre bejönnek. Bár valóban nincs az első iPhone-generációt követő hisztériát megidéző újdonságok, a cég termékeit továbbra is egyfajta elitizmus képe övezi, és továbbra is komoly rajongói közösség viszi sikerre az alma-logós termékeket. Cook ráadásul ügyesen kezdte átpozicionálni a vállalatot egy tisztán tech-termékekből profitáló szervezetből egy szolgáltatásokat és ökoszisztémát kínáló vállalattá.
A “túloldalon” egy olyan felhasználó, aki nem Apple termékekkel veszi körül magát, mondjuk használ egy asztali PC-t, amiben legalább 5-6 különféle gyártó alkatrészei vegyülnek, a laptopja Asus, a telefonja Huawei, az okosórája Xiaomi, a tablete Samsung, a zenéit Spotify-ról hallgatja, a filmeket Netflixen nézi. Az igazi Apple-fan viszont ezt az összes területet Apple termékekkel fedi le az iMac-től kezdve a Macbookon, iPaden, Apple Watchen és iPhone-on át az Apple Musicig és az Apple TV+ előfizetésig, mert (jogosan) úgy érzi, ez a környezet sokkal átjárhatóbb, kényelmesebben együttműködő. És mi lesz ebből? Természetesen gigaprofit ezt az ökoszisztémát fenntartó gyártó-szolgáltatónak.
És az eredményeket látva tényleg működik a dolog, pedig a számokat részeire boncolva látható, hogy a feljebb említett ellenszél itt-ott belekapott az Apple vitorláiba is. Az iPadekre előzetesen várt 8,2 milliárdos elemzői jóslat helyett “csak” 7,25 milliárdos forgalom jött csak össze, ami egyértelműen a chiphiány számlájára írható. De az iPhone 13-as széria így is szépen hozott a konyhára (71,6 milliárd dollárt), és most már a cégen belül a második legnagyobb bevételi forrássá nőttek a szolgáltatások is: előfizetésekből és a kínálat egyéb immateriális elemeiből 19,5 milliárd dollár jött össze 3 hónap alatt, ami éves szinten 24 százalékos növekedést jelent. Emellett lassan látszik az is, hogy bejött a Mac termékvonal saját tervezésű processzorra állítása is, ezt a szegmenst is majdnem 25 százalékos növekedéssel zárta az Apple.
Van még felfelé?
Az persze jó kérdés, meddig lehet ezzel az átalakuló stratégiával növekedni, de egyelőre az Apple köszöni, jól van. A technológiai cégeknél általánosan tapasztalt év eleji tőzsdei mélyrepülés után, épp a jó pénzügyi eredmények hírére újra felpörgött az Apple-papírok értéke és az elemzők is újra pluszban várják az általános eredményeket. Még nem tudni persze, milyen újdonságokat hoz majd a még mindig legnagyobb bevételért felelős iPhone-részleg idei újdonsága, de most már a szkeptikusok is belátták, egyelőre az Apple-nek nincs is szüksége arra, hogy az első generációs iPhone-hoz hasonló, mindent teljesen megújító sztártermékkel robbantsanak. A teljes ökoszisztéma fejlesztése, az Apple-rajongók egyre sokrétűbb körülölelése ennél sokkal stabilabb alapokat adhat a további üzleti sikerekhez, szóval a jelek szerint az a bizonyos csúcs és a mögötte lévő lejtő még mindig arrébb van, lehet haladni a csillagokba és tovább.
