Már négy éve zajlik az időközben Meta névre váltó Facebook történetének legnagyobb bírósági ügye, amely a brit Cambridge Analytica nevével fonódott össze. Kongresszusi meghallgatások, több szálon folytatott nyomozás, bírósági idézések után most egyszer csak lezárult az ügy, méghozzá eléggé furcsán.
Sej, de szép idők voltak azok, amikor a Facebookra csak úgy özönlöttek az új felhasználók, akik boldogan vették birtokba a nagy közösségi játszótér egyre több játékát. Posztoltak, kommenteltek, messengereztek, csoportokba tömörültek, eseményeket hoztak létre, és persze használták a csatolt játékokat. Nos, pont a legutóbbi tevékenységtípus hozta el a legnagyobb közösségi oldal őrületes növekedésének végét: persze nem önmagában az, hogy Facebookon lehetett egymással játszani, vagy boldogan közzétenni, milyen kutyafajta lennénk, esetleg mi a titkos indián nevünk. Volt azonban egy személyiségtípus-feltérképezést hirdető kis app, amelyre felhasználók seregei cuppantak rá, no meg persze közben boldogan engedélyezték az adataik tárolását és felhasználását az alkalmazás készítői számára.
Jóval később derült csak ki, hogy ezeket az adatokat kezelő, Cambridge Analytica névre hallgató cég valamikor 2016 folyamán szépen továbbadta ezeket az adatokat másoknak, ami olyan visszaélésekhez vezetett, amelyekben a Facebook-felhasználókat célzott hirdetésekben, véleményformáló posztokban bombázták különféle információkkal, az akciók célja pedig az volt, hogy akár országos vagy világszintű eseményekkel kapcsolatban vegyék rá őket olyasmire, amire alapvetően talán nem lettek volna hajlandóak. Utólagos elemzések szerint például az adatszivárgás nyomán sikerült látható mértékben befolyásolni az akkori amerikai elnökválasztás eredményét Donald Trump javára, de ugyanígy orosz állami propaganda, vagy épp a Brexitre buzdító üzenetek is szépen megjelentek a célközönség üzenőfalán.
Már önmagában az is kicsapta a biztosítékot sokaknál, hogy ez az adatszivárgás megtörténhetett, és több tízmillió felhasználó információi jutottak illetéktelen kezekbe, de az tovább súlyosbította a dolog megítélését, hogy a Facebook sokáig igyekezett belső szinten megoldani, és a nyilvánosság felé eltussolni a gigantikus adatkezelési arcraesést egészen 2018 tavaszáig.
Profilváltás és lejtmenet
A botrány kirobbanását követően természetesen megindultak a jogi lépések a Facebook ellen: a hírektől a gyíkemberes mémekig mindenhol követni lehetett Mark Zuckerberg kongresszusi meghallgatását és a különféle szervezetek vizsgálatait. Voltak persze időközi büntetések, mint például az Egyesült Államok szövetségi kereskedelmi bizottságának 5 milliárd dolláros büntetése 2019-ben, amely azért olyan nagyon nem billentette meg az évente 100 milliárdnál is több forgalmat bonyolító cég alapjait. Még viccesebb volt a brit hatóságok mindössze 500 ezer fontos büntetése – ennél többet ugyanis a szigetország akkori törvénykezése egyszerűen nem tett lehetővé.
Eközben Zuckerberg és csapata nekiállt a Facebook áttervezésének, amelynek ugyan hivatalosan az volt az indoka, hogy már nem akarták egy kalap alatt kezelni a sokféle tevékenységet, ezért a Google és az Alphabet példáját követve, Meta néven egy ernyőszervezetet hoztak létre, amely leányvállalatként gyűjti maga alá a Facebookot, az Instagramot, az Oculust és egyéb vállalkozásokat, jelenleg pontosan kilencet. A név pedig arra utalt, hogy Zuck már a következő generációs közösségi élményt tervezgette: egy olyan metaverzumot, ami a vízió szerint egyfajta Simsbe oltott Mátrixként, egy szabadon alakítható (és persze értékesíthető) 3D-s, virtuális valóságban kínálna közösségi funkciókat.
Az viszont természetesen mindenki számára egyértelmű volt, hogy az új cégstruktúra, a frissített logó, meg a körítés összes többi újítása arra szolgál, hogy a megtépázott renoméjú Facebookot a lehető legkevesebb arcvesztéssel tovább vigye a jövőbe. Mert arcvesztés bizony volt rendesen: a 2000-es évek második évtizede többek között a Cambridge Analytica botránynak (meg persze jó pár más, Facebookon kívüli esetnek is) köszönhetően egy olyan közhangulattal ért véget, hogy az addig közkedvencnek számító közösségi média, meg úgy egyáltalán az internet egyáltalán nem olyan biztonságos hely, mint amilyennek addig gondoltuk. A Facebook el is könyvelhette fennállásának első olyan évét, amikor megállt az aktív felhasználói bázis növekedése, sőt óvatosan csökkenni is kezdett. Ez persze nem csak a botrány egyenes következménye – a szolgáltatás ugyanis nagyjából elérte az internetezők közül az összeset, aki a célcsoportnak számított, tehát ha csak a marslakók nem kezdenek Facebookozni, igazából nincs honnan új júzereket toborozni.
Pontosabban volna, de a legfiatalabb netképes generáció számára a Facebook már “öreges”. A statisztikák szerint ők kevésbé szeretnek hosszabb posztokat írni, bonyolult dolgokat megosztani, náluk inkább a kép, a gyors videó, a mémek és animgifek által közvetített “életérzés” a fontosabb, ráadásul szándékosan távol maradnak azoktól a platformoktól, ahol a szüleik és a tanáraik, meg hasonló őskövületek tanyáznak. Ezt a réteget szintén azzal igyekszik megfogni Zuck és csapata, hogy az egykori képmegosztót, az Instagramot emeli sokfunkciós, főleg fiatalokra szabott közösségi szolgáltatássá – igaz, itt is csak részben van sikere, ugyanis a kínai gyökerekkel rendelkező TikTok keményen leuralta ezt a korcsoportot.
Zuckerberg számára tehát a most már jó ideje emlegetett metaverzum jelentheti a kiutat, csak épp az a probléma, hogy látványos, ám a végleges termékből még semmi konkrétat nem mutató demóknál nem jutott tovább a projekt. Az amúgy is kissé kétes megítélésű metaverzum-őrületben több versenyző is próbálkozik egyelőre inkább kevesebb mint több sikerrel, a Zuckerberg-csapat legutóbbi betekintője pedig olyan szinten gyermetegre sikerült, hogy maga a Meta-vezér állt neki szabadkozni és arról beszélni, hogy a nyilvánosságra került előzetes csupán koncepció és a végleges metaverzum ehhez képest olyan lesz, mint egy füzet szélére rajzolt pörgetős animáció után megnézni az Avatart. A szakértők mindenesetre kivárnak, a fiatalabb célközönséget pedig látványosan nem érdekli a dolog, tehát a Metának tényleg valami ultra-meglepőt és hiperimmerzívet (bocsánat a marketingszlengért) kell gurítania ahhoz, hogy újra a világ legnagyobb húzóneve legyen.
Zuck egyelőre megúszta
A fenti bukdácsolások mellett azért volt még egy olyan szál, amely minden meghallgatás, bírság, fejlesztés és ígérgetés mögött ott húzódott. Négy éve ugyanis egy olyan csoportos per is folyt a vállalat és annak vezetői ellen, amelyet az adatszivárgásban érintett személyek nevében indítottak még négy éve. Mivel ez elvileg magánkereset, a büntetések és kártérítések összegét felülről semmi nem korlátozza, elvileg bármennyit kiperelhetnek Zuckerbergből, ha a keresetet beadók kerülnek ki győztesen. Ráadásul egy ilyen szintű jogi bukás nagyot árthat a Meta megítélésének, ami egy tőzsdei cég esetében ugyebár nem csak annyit jelent, hogy a befektetők arcán picit halványabb lesz a mosoly. Ha meginog az üzleti bizalom, az akár tíz- vagy százmilliárdos értékvesztést is okozhat, ami pedig nem csak a jelenlegi Meta cégekben okozhat komoly repedéseket, de a jövőre kitalált terveket is elkaszálhatja.
Mindenesetre a legújabb hírek szerint úgy tűnik, Zuck kihúzta a “gyere ki a börtönből” szerencsekártyát, a polgári eljárást ugyanis gyakorlatilag megszüntették. Egész pontosan annyi történt, hogy egy augusztus 26-án kelt beadvány szerint a további tárgyalások a jogi felek peren kívüli megállapodása miatt okafogyottá váltak. Az eljárást vezető bíró a bírósági rend szerint 60 napra felfüggesztette a per folytatását, ennyi idő áll rendelkezésre a feleknek arra, hogy írásban is rögzítsék, miszerint lezártnak tekintik a kérdést. Azt egyelőre senki sem tudja pontosan (sőt, igazából pletykaszinten sem), hogy mennyi pénzbe került a Metának az, hogy az eljárást kezdeményező csoport visszalépjen, de az biztos, hogy nem “pár milliócska” cserél gazdát. Zuckerbergnek így lehetősége van legalább ezt a púpot levenni saját hátáról és azzal foglalkoznia, hogy a Meta tervei az egyelőre gyerekjátéknak tűnő metaverzumtól az Instagram TikTok-verővé fejlesztéséig újra erőre kapjanak. Hacsak persze nem esik ki közben egy újabb csontváz a virtuális szekrényből.
