1913 óta ünnepeljük a nőnapot, azonban még 2020-ban is elég messze járunk az egyenlőség és tisztelet kivívásától. Mi történt az elmúlt száz évben és mi várható a következő százban? Milyen területeken tapasztalhatók meg a genderszakadék áthidalására utaló kezdeményezések és milyen esélye van egy nőnek a 21. században érvényesülni? A kérdésekre a márciusi MOST Fórum vendégével, Szél Dávid pszichológussal kerestük a választ.
Minden évben március 8-án, amikor nemzetközileg a nőket ünnepeljük, akarva-akaratlanul feltesszük magunknak a kérdést: miről is szól ez a nap tulajdonképpen? Az ENSZ Fejlesztési Fóruma minden évben közzéteszi a genderkutatását, amiből még azért idén is az derül ki, hogy bőven vannak helyrehoznivalók a női-férfi szerepek és megítélések egyensúlyában. Egy másik nagyon fontos kutatás a már tizennegyedik éve megjelenő Globális Nemi Egyenlőtlenségi Jelentés, ami 153 országot sorol be négy dimenzió alapján: gazdasági részvétel és lehetőségek, iskolai végzettség, egészség és túlélés, valamint a politikai felhatalmazás. Az idei jelentés azonban ezeken is túlmutatva azt is figyeli, hogy a nemek közötti különbségek eltörlésére milyen kilátásai vannak egy adott térségnek. Összességében elmondhatjuk, hogy a nemek közötti paritásra irányuló törekvések az elmúlt 108 évben javuló tendenciát mutatnak, azonban még 12 további évre van szükségünk, hogy az oktatásban és 95 évre, hogy a politikában bezárjuk a genderszakadékot. Az első négy helyet a ranglistán skandináv államok (Izland, Norvégia, Finnország és Svédország) uralják, Magyarország pedig a 105. helyen található, valahol Malajzia és Kína között.
Hogy jutottunk ide?
Mielőtt felpattannál az első gépre Oslo felé, érdemes megvizsgálni, hogy milyen társadalmi és történelmi fordulópontok állnak az országunk helyezésének hátterében. „Vegyük példának Norvégiát, ami iszonyatosan szegény ország volt, amíg olajat nem találtak 1969-ben. Azóta, bár gazdasági helyzetük megváltozott, a szolidaritásukat megőrizték: irányuljon az kisebbség, vagy különböző nemű emberek felé, a társadalmi ollóval arányosan a genderszakadékot is sikeresebben zárják be. Ezzel szemben itthon nem jellemző a szolidaritás, a szexizmus pedig alapjaiban határozza meg a társadalmunkat” – meséli nekünk Szél Dávid pszichológus, a MOST Fórum meghívott vendége. A jóindulatú szexizmus sokunknak ismerős lehet: azt a magatartást takarja, amikor a férfiak a nőket a tenyerükön hordozzák, törékenynek állítják be és a gyengébbik nemként aposztrofálják őket. „Minél elfogadottabb a jóindulatú szexizmus, annál áthidalhatatlanabb lesz a szakadék a nemek között. Magyarországon kifejezetten büntetik – nem anyagi, hanem társadalmi szinten – azokat a nőket, akik visszautasítják a jóindulatú szexizmust, aminek nem is könnyű nőként ellenállni, hiszen számos előnnyel is jár ezen gesztusok elfogadása. Mindennek viszont súlyos következménye van társadalmi szinten” – folytatja Szél. A kollektív nőnap is a jóindulatú szexizmus egyik formája. Gondoljunk csak bele: virággal, montázsvideókkal kedveskedünk a nőknek, de valódi tett ezek mellé nem társul. Nem veszik vissza a nőket GYED után, egy állásra kevesebb eséllyel vesznek fel nőket, a bölcsődéket még mindig elvetendő intézményeknek gondoljuk – mindezek szerint, a virág elég keveset tesz a társadalmi egyenlőség felé.
Makroközösségekig is elhallatszik az országos hangulat
„Egyre több esetben jelennek meg új igények – mondta Szél Dávid a párkapcsolatokban megjelenő újabb küzdelmekről –, ami levetkőzi a sztereotipikus viselkedésformákat: otthonmaradó férfi, dolgozó nő.” Azonban a javulás mellett számításba kell vennünk azokat a tömegeket is, amelyek gazdasági hátterük miatt nem engedhetik meg maguknak az egyenjogúság kérdéskörét: mivel a társadalom egy része számára még mindig a napi megélhetés a legfontosabb probléma , nekik idejük és lehetőségük sem nyílik a genderkérdéssel foglalkozni. Sokszor egyébként az derül ki, hogy nem csak gazdasági kérdés az emancipáció. A felső tízezer tagjai közül sokan szintén a klasszikus nemi szerepekre rendezkedtek be, a férfi felhalmozó magatartása mellett a nő egyfajta Hesztiaként működik a családban – itt pedig a túlzott jólét fenntartása miatt az igény nem tud megjelenni a szerepek változtatására. „A valóságban sajnos nagyon kevés olyan család van, ahol a két fél egyenjogú egymással, ugyanolyan lehetőségekkel és elvárásokkal találkoznak. A társadalmunk nagyon igazságtalanul bánik a nőkkel: a férfiak többet keresnek, jobban tudnak elhelyezkedni, azonban, ha nőként születik valaki, akkor csak két területen van lehetősége arra, hogy akár a férfiaknál is jobbak legyenek: ez a szoptatás és a szülés. De persze az már rég rossz, ha a két nem verseng egymással.”
Már gyermekkortól szembesülünk az egyenlőtlenségekkel
Eddig leginkább a párok közötti és munkahelyi egyenlőtlenségekről esett szó, de a történet nem itt kezdődik. Sokkal korábban, már magzati szinten elindul a nemi szocializáció, amikor fény derül a gyermek nemére: „mindegy, csak egészséges legyen”. Ismerős? „Ezek után jön csak a rózsaszín és kék ruhácska, babázás és konyhajátékok, a Kinder tojás és a LEGO lányos verziói, ahol kevesebb darabból álló csomagokat, egyszerűbb instrukciókat szánnak a lánygyermekeknek. A nemek közötti szakadék óvodától pedig csak még tovább mélyül. Ez a hozzáállás pedig már nyolcéves korra komoly önbecsülési sebet ejt rajtuk, ami miatt egyrészt gyengébbnek és kevésbé okosnak gondolják magukat már ilyen fiatalon is, másrészt viszont a későbbi szocializáció következtében ezek a különbségek csak tovább erősödnek.”
Hol a kiút?
Bár a nők halmozottan hátrányos érzelmi helyzetből indulnak – neveltetésük során a megkülönböztetés később az egészségükön, karrierjükön, fantáziájukban és életkilátásaikban is visszaköszön –, egyre több cég, kezdeményezés és magányszemély segít ezeket leküzdeni. A cikk nyitásában másodikként említett globális kutatásból is kimutatható a nők alulreprezentáltsága az IT szektorban, azonban olyan munkaerő-stratégiák léptek életbe már nálunk is, amik a nők felkészültségét helyezik előtérbe, hogy a negyedik ipari forradalom lehetőségeiből ők is profitálhassanak. A Kapernsky Lab tavaly évvégi kutatásából kiderült, hogy az IT szektort – habár egyelőre férfi-fejű –, ösztönző (59 és 57%) és együttműködő (49 és 51%) közegnek ítélik meg mindkét nem képviselői. Olyan kezdeményezések, mint a Green Fox Academy Ladies’ Coding Night-ja, a Codecool egyenlőségi programja és a Skool vagy a NATE egyesületek fiatalokat célzó programja már egész korai kortól segít kitörölni az olyan fogalmakat a lányok fejéből, mint a „fiús szakma”.
„A legfontosabb, hogy azt, hogy milyen elvárásokat támasztunk a fiúkkal és a lányokkal, férfiakkal és nőkkel szemben, nincs kőbe vésve. Bármikor lehet rajtuk változtatni. Csak el kell kezdeni” – tette hozzá Szél Dávid.
A digitalizáció is segít bennünket az egyenlőtlenségek eltörlésében
Bár makro szinten nehezebb változásokat elérni, egyre több olyan online mozgalom van, ami a közhangulatot a nők pártolása felé mozdítja el: #EqualPay. #MeToo. #HeforShe. Ez csak pár példa a 2019-ben népszerű hashtagekből, amik a nők jogai mellett emelték fel a hangjukat. Az erre irányuló kampányok is egyre nagyobb figyelmet generálnak, ezt jól mutatja a Google nőnap alkalmából nyilvánosságra hozott trendkutatása, amiből kiderül, hogy 2004 óta 330 százalékkal nőttek az erős és sikeres nőkkel kapcsolatos keresések. 2004 óta 860 százalékkal többen keresnek rá arra a témára, hogy nők a technológiai szektorban. A techóriás jó példával jár elő a cégek, szervezetek számára, hiszen megmutatta: a nők igenis képesek megváltani a világot, csak el kell hinniük magukról.
MOST Fórum – ebben a hónapban online formában!
A Magyar Telekom március 27-én rendezi meg a Most Fórum nevű innovációs rendezvény második kerekasztal-beszélgetését “Társadalmi nemek, digitális igenek?” címmel, ahol Szél Dávid mellett Vásárhelyi Orsolya adattudóssal és Doffek Gábor újságíró-bloggerrel találkozhatnak az érdeklődők. Az eseményt a jelenlegi, fokozott elővigyázatosságot igénylő helyzetben online közvetítjük, a beszélgetést 27-étől a Magenta podcast csatornán lehet meghallgatni, ahol egyébként már megtalálható egy beszélgetés a jelen cikkünkben is szereplő Vásárhelyi Orsolyával.
