Ha most előkapjuk a zsebünkből az éppen aktuális mobilunkat, talán természetesnek vesszük az összes funkcióját és képességét, pedig pár évtized alatt vezeték nélküli távbeszélőből mindentudó miniszámítógéppé változtak. És ugyanezen ív mentén néhány év múlva akár olyasmiket is tudhatnak a telefonok, amire ma még nem is gondolnánk.
Amikor a 90-es évek közepére az átlagfelhasználók közül is egyre többen tudták megengedni maguknak, hogy a vonalas telefonjuk (vagy épp azok hiánya) mellett egy mobilt is beszerezzenek, a váltás olyan volt, mint valami csoda. Bárhol elérhetővé tettek minket, a számbillentyűkön kizsonglőrködött SMS pedig csak hab volt a tortán (nem is beszélve a kígyós játékról). Ki gondolta volna akkoriban, hogy az apró zsebkészülék lesz egyszer a digitális (sőt, nem csak digitális) életünk központja, amin internetezünk, levelezünk, videós csoporthívásokat bonyolítunk, konzolos szintű játékokat játszunk, és elképzelhetetlenül jó minőségű fotókat, videókat készítünk? Ha most arra gondolunk, hogy “a mobilok már nem hozhatnak semmi igazán újat, mert már mindent tudnak, amit kell”, csak idézzük vissza, hogy valószínűleg az első Sony-Ericsson, Alcatel vagy Nokia butamobilt nyomkodva is ugyanezt mondtuk.
Új formák, új módszerek
A mobilok egyik fejlődési iránya épp az lehet, amiről mindenki úgy gondolja, hogy már mindig így marad. Ez pedig az alakja és az ebből adódó használati módjai. Azóta, hogy az első iPhone-t, majd hamarosan a legkorábbi androidos mobilokat bemutatták, a készülékek alapvető kinézete nem változott. Egy téglalap, amelynek szinte teljes előlapját elfoglalja az érintőkijelző, amely billentyűzetként, pozicionáló eszközként és teljes kezelőfelületként is működik. Kezdetben még akadt néhány fizikai gomb a frontoldalon, de a legújabb mobilokon már minden a kijelzőre költözött, még az ujjlenyomat-olvasó is alatta bújik meg, csak oldalt maradt a kétállású hangerőszabályzó és a bekapcsológomb.
Pont, mire a több évtizedes formavilághoz teljesen természetesként szoknánk hozzá, végre elkezdett mocorogni néhány olyan jövőkép, amely tovább lendítheti ezen a technológiát. Egyrészt egyre kisebb szükség lesz a kezünkre, vagy ha kell is még pötyögni, akkor is egyre kevesebbet. Már most több olyan virtuális billentyűzet létezik, amely egy idő után megtanulja, majd pedig előre felismeri tulajdonosa írási szokásait, és akár pár betű alapján szavakat, néhány szó alapján pedig gyakran használt mondatokat ír be magától. De ennél is könnyebb a diktálás és a hangvezérlés, amely a korábbi, kissé kezdetleges és esetlen próbálkozások után már kifejezetten pontos, ráadásul nem csak a leggyakoribb nyelveken. Ha pedig váltunk hangra, máris jöhet pár olyan forma, amire eddig a “pötyögős világban” nem volt lehetőség.
Csuklóra, nyakba, mindenhová
A folyamat első lépcsője már elindult, méghozzá az okosórák formájában. Ezek egy része ugyanis már nem csak arra való, hogy a mobilunk egyfajta vezeték nélküli “nyúlványa” legyen, hanem önállóan is képes működni. SIM kártyával, sőt legújabban eSIM-mel felszerelve tulajdonképpen ellátja egy telefon alapvető funkcióit, tudunk rajta hívásokat indítani és fogadni, szöveges formában csevegni, navigációs eszközöket és egyéb appokat használni, és persze az összes, minket körülvevő hálózatra csatlakozni. Manapság talán még az órák akkuideje lehet valamelyest kerékkötője annak, hogy a telefont akár egy egész napra otthon merjük hagyni, de az áramellátási megoldások fejlődésével ez is hamar bekövetkezhet.
És persze nem kell a csuklónál leragadni: egyre több olyan forma és elképzelés jelenik meg a köztudatban, amellyel az okoseszközöket el tudjuk helyezni magunkon és a környezetünkben. A későbbiekben egy okosóra és minimobil szerepét be tudja tölteni egy okosmedál, valamilyen ékszer vagy divatkiegészítő is – a távolabbi jövőben pedig akár olyan megoldások is általánossá válhatnak, mint a testünkbe épített mobilok, amelyekre egyébként koncepció vagy kísérletek szintjén már most is van példa.
De ne menjünk el ennyire a sci-fi irányába! Az ismert mondás aktualizálásával ugyanis lehet “mobil az egész világ”, ha máshogy közelítjük meg az eszközök kialakításának kérdését. Például úgy, hogy nem egy eszközből indulunk ki, hanem abból, hogy a környezetünkben mindig akad majd valami, aminek odaszólva azt a saját telefonunkká változtathatjuk. Mindezt úgy kell elképzelni, ahogy a számítástechnikában a felhő-technológiát. Azelőtt teljesen egyértelmű volt, hogy minden adatunkat saját eszközünkön tároljuk, azóta viszont még a kevésbé szakmabeliek is készségszinten használják a cloud eszközöket. Google Drive-on, Dropboxon osztjuk meg a fájlokat, és olyan szoftvereket használunk, amelyeket saját magunk azonosítása után elindíthatunk a saját PC-nken, telefonunkon, de akár egy teljesen idegen számítógépen, tableten is a világ túlfelén. Ezt az elvet a mobilos világba áthúzva simán elképzelhető, hogy lesz egy virtuális telefonunk, amely megjegyzi az összes adatunkat, az általunk kedvelt appokat és funkciókat, mi pedig készüléktől függetlenül bejelentkezhetünk rá egy autó okosrendszerén, a szálloda okostévéjén, vagy egy egyszerű, nyilvános okoshangszórón keresztül. A “cloud-mobilunk agya” mindenhol ugyanaz lesz, az eszköz pedig lehet bármilyen, elhelyezkedhet bárhol, mi pedig egyetlen hívás vagy más mobilos tevékenység erejéig, akár öt percre is birtokba vehetjük majd.
Nézzük máshogy!
A mobilok változásának másik iránya az, hogy mit látunk belőlük. Manapság teljesen egyértelműnek vesszük, hogy az interakció legfontosabb visszajelzési felülete a sík kijelző, tulajdonképpen apró monitorként látunk mindent a telefonokon. Az elmúlt években a hagyományossá váló, teljes előlapot elfoglaló kijelző méretének megnövelése volt az egyik lehetséges irány: néhány vezető gyártó először a hajtogatható panelekkel kezdett kísérletezni, és mostanában már egyre több ilyen készülék érhető el, igaz, főként a prémium kategóriában. A megjelenítő méretének változtatására épp nemrég láttuk az első prototípusokat „feltekerhető” kivitelben, ahol a kijelző a telefon felületéből kinyújtható, amikor pedig nincs szükség nagy nézetre, az extra terület a készülék hátlapjára húzódik vissza. Az viszont még tényleg csak sci-fi, hogy az egész telefon egyetlen, hajlékony lap legyen, hiszen itt nem csak a kijelzőt kellene megreformálni, hanem elrejteni a mobilt működtető hardvert, az akkumulátort és egy csomó egyéb alkatrészt.
Voltak persze már kísérletek arra, hogy a kétdimenziós nézetet változtassák meg, de a 3D-s panelek végül nem jöttek divatba annak ellenére, hogy kifejezetten nagy gyártók is kiadták saját verziójukat a tévékre is beszivárgó 3D-őrületből. Viszont érdekes módon a televíziókon sem terjedt el valamiért ez a divat, manapság már az új készülékek egy részéből teljesen ki is marad az opció, vagy csak eldugva, mellesleg építik be. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a 3D halott: egyrészt az Avatar film második része ismét lenyűgözte a közönséget és megmutatta, hogy mennyivel több tud lenni a térhatású látvány a síknál, másrészt azóta sokat fejlődött a kijelzők minősége, felbontása, fényereje és egyéb tulajdonságai is. Épp ezért már az idei CES kiállításon is újra felfedezték a 3D-t: többek között az Acer és az ASUS is bemutatott sztereoszkopikus térhatású technológiát használó laptopokat, a ZTE pedig a Nubia Pad 3D-vel a tabletes világba hozta vissza a korábban mostohán kezelt látványvilágot.
Egy másik olyan technológia is akad, amelyet régen eltemettek, legalábbis az általános felhasználású eszközökkel kapcsolatban, ez pedig a hologram. A legelső holografikus megjelenítési módokhoz bonyolult eszközpark kellett, ahol precízen elhelyezett lézerekkel lehetett térbe vetített, statikus 3D-képeket vetíteni (egyébként talán nem mindenki tudja, de a hologram elvét még az ötvenes években írta le először Gábor Dénes, magyar származású tudós). Manapság azonban olyan fejlesztések folynak többfelé is, amelyek már akár mobilok méretében is megoldhatóvá tudnák tenni a holografikus képek előállítását. Azért ez még nem a közeljövőben várható: egyik gyártónál sincs egzakt útiterv arra, mikor jöhetnek az első olyan mobilok, amelyből a Star Wars ikonikus jelenetéhez hasonlóan előbukkan az asztalon Leia hercegnő képmása a kakaós csigára font hajával, hogy segítséget kérjen Obi-Wan Kenobitól. De a konkrét munka már elindult, szóval várjuk a nagy bejelentéseket!
Nyers erő és villámgyors hálózatok: a mobil lehet az új PC?
Nem szabad kihagynunk azt sem, hogy folyamatosan változik az a hálózati környezet is, amelyben a mobiljaink működnek. Manapság már az 5G lefedettsége terjed, amely újra hatalmas szintlépést eredményez abban, hogyan tudunk kommunikálni, vagy egymással közösen használni alkalmazásokat. A legújabb generációs mobilhálózat nem csak annyiban jelent többet az előzőnél, hogy nagyobb sávszélességet biztosít, ezáltal gyorsabban töltődnek le és fel az adatok. 5G-n szinte már érzékelhetetlenné csökkenhet például a késleltetés is, hamarabb épül fel egy adatkapcsolat, ami nagyon sok területen jelent komoly javulást. Nem csak a játékokban lesz miliszenkundumos szintű a “ping”, tehát a szerver és a játékos közötti kapcsolatépítési sebesség, de akár azt is megvalósíthatjuk, hogy egy zenekar a Föld különböző pontjairól összekapcsolódva virtuális közös koncertet ad anélkül, hogy a pár másodperces csúszások miatt villámgyorsan ütem nélküli kakofóniába süllyedjen az előadás.
Végül pedig érdemes beszélni arról, hogy milyen elképesztő ütemben fejlődik a készülékek hardveres ereje. Egy modern csúcsmobil rendszerchipje sok tekintetben megközelíti a mai PC-k processzorának teljesítményét, de lassan nem meglepő, ha egy telefonban több RAM dolgozik, mint a néhány éves laptopunkban. Egyes gyártók már évek óta foglalkoznak azzal, hogy a számítógép-erősségű mobiljaikat külső kiegészítők csatlakoztatásával egyfajta asztali PC-pótlékként is használhassuk, ilyen például a Samsung DeX technológia. Az erősebb készülékekhez csupán billentyűzetet, egeret és monitort kell csatlakoztatni, és máris kapunk egy olyan desktop környezetet, amelyben mindent megoldhatunk, ami a napi munkavégzésünkhöz szükséges a szövegszerkesztéstől a böngészésen át a különféle cloud szolgáltatások használatáig. Persze az erős PC-k és laptopok nem tűnnek el azonnal, de az alsó szegmenst igenis hamarosan megharapdálhatja az átalakítható mobilok elterjedése.
Összességében tehát van bőven olyan jövőkép a mobilos világban, amely gyökeresen megváltoztathatja a telefonjaink kinézetét és használati módjait. Ha ezek legtöbbje még nem is toporog a küszöbön, de az ötletelés és fejlesztés már sok vonalon folyik, tehát lehet, hogy amikor tíz év múlva egy visszatekintőt írok majd ehhez a cikkhez, azt már egy hologramos kijelzős mobilba diktálom, aminek a fő hardveres elemei egyébként a bal felső hetes fogamban működnek, és míg a cikk készül, rácsatlakoznak az egyik zenekarom próbatermére is egy másik kontinensen, hogy munka után induljon a próba.
