A Barcelonában megrendezett Mobil Világkiállítás nem csak termékekről és fantasztikus bejelentésekről szól: ilyenkor a szakma legnagyobbjai előadásokon és workshopokon is elemzik a szakma jelenét és közeljövőjét. Az idei előadások között pedig volt egy igazán sokkoló is, amelyben az európai távközlési szakma saját magát sem kímélte.
Úgy tűnik, nem csak a koronavírus után kell életre pofozni a szakmát, hanem egyesek szerint amúgy is komoly káoszt kell helyrehozni. A Deutsche Telekom csoport vezérigazgatója, Tim Höttges ugyanis olyan előadást tartott, amitől a fal adta a másikat. “Vannak a teremben európaiak? Ők készüljenek, mert most kirángatom őket a komfortzónájukból. A többiek addig alhatnak tovább” – kezdte máris meghökkentő felütéssel a vezető.
A szokatlanul felpaprikázott előadáson egyesek csodálkozhattak, hiszen a cégcsoport a legtöbb szinten kiválóan vészelte át a járvány éveit és jól teljesít a recesszió által megtépázott környezetben is, de a tényeket meghallgatva bizony kell az európai szakmának egy jéghideg zuhany.
Feldarabolt piacon lassú a fejlődés
Höttges szerint, míg az Egyesült Államokban a lakosság 96 százaléka, Ázsiában pedig körülbelül 90 százaléka már eléri a legújabb generációs mobilhálózatokat, Európában ez az arány még csak 73 százalék. Emellett a vezetékes internet átlagos sávszélessége terén sem teljesít úgy az öreg kontinens, mint más területek. Ez önmagában magyarázható sok mindennel, például azzal is, hogy Európában sok különféle kisebb-nagyobb országban kell saját hálózatokat építeni, újítani és fenntartani, de ez összességében akkor is komoly versenyhátrányt jelenthet.
A vezető példaként hozta fel, hogy a “nyugati világ” teljes adatvagyonának nagyjából 92 százaléka amerikai szervereken tárolódik, de azt is kiemelte, hogy Európa a chipgyártásban is más kontinensek mögött kullog, ez pedig a teljes európai tech-iparnak gondot okoz, beleértve olyan hatalmas iparágakat, mint az autógyártás.
Lehetőség volna, de…
Mi kell a felzárkózáshoz? Sokkal gyorsabb és megbízhatóbb távközlési hálózatok, és ezért az is, hogy az európai telekommunikációs vállalatok a mainál jóval komolyabban fektessenek be a helyi infrastruktúrák fejlesztésébe. “Azért tisztázzuk: ennek nem az az oka, hogy az európai vállalatok vezetői hülyék. Az ok inkább a teljes piac működési környezetében keresendő” – magyarázta Höttges.
A megoldás egyrészt az lenne, hogy a sokféle szabályozási környezetet valamilyen szinten egységesebbé, átláthatóbbá és átjárhatóbbá kellene tenni, hogy az összes európai országban ugyanolyan sebességgel történhessenek meg a fejlesztések. Vannak például olyan európai piacok, ahol még mindig nem osztották ki a mobilszolgáltatások számára a rendelkezésre álló 5G-s frekvenciák mindegyikét, ezért a legújabb generációs hálózat terjeszkedése nem olyan gyors, mint amilyen lehetne.
Emellett az iparágnak végre el kéne felejtenie néhány olyan dogmatikus irányelvet, amelyet régóta alkalmaznak az infrastruktúra kiépítése során. “El kéne felejteni a fekete dobozokat” – fogalmazott Höttges, amely alatt leginkább azt érti, hogy sokkal nyíltabb megközelítéseket kellene alkalmazni a mobilhálózati fejlesztések során. Itt lehet nagy szerepe például az OpenRAN kezdeményezésnek: a 2018-ban alapított O-RAN Alliance egy olyan nemzetközi szövetség, melynek célja a rádiós távközlési rendszerek hatékonyabbá tétele egy szabadon elérhető, nyílt fejlesztői platform kialakításával. A kezdeményezés megnyitja és átjárhatóvá teszi a RAN (Radio Access Network, rádiós távközlési hálózat) piacát, amelyet jelenleg nagy gyártók szűk csoportja ural, az O-RAN viszont nyílt fejlesztői platformmal és nyilvános szabványokkal erre, az eddig zárt piacra nyújt belépési lehetőséget vállalatok és egyéb szervezetek, akár egyetemek számára is.
A DT-vezér szintén fontosnak nevezte a távközlési ipar és egyéb tech-iparágak sokkal hatékonyabb összekapcsolását, amelyre szintén vannak már kísérletek, ilyen a nyílt API-k rendszerét támogató Kamara.
Digitális hídpénzre van szükség – de nem a felhasználóktól
Másrészt igenis rá kell valahogy venni azokat a globális szolgáltatókat, amelyek leginkább leterhelik a hálózatokat, hogy járuljanak hozzá a távközlési környezet karbantartásához és folyamatos megújításához. Példaként az európai távközlési szereplők tavaly 55 milliárd eurót toltak az infrastruktúrába, miközben a felhőszolgáltatók és közösségi óriások mindössze 19 milliárdért fejlesztettek Európán belül – és ebből 18 a saját adatközpontjaikba ömlött.
Ez a szemlélet már jó ideje zizeg az európai távközlési közbeszédben, de világszerte is egyre több támogatója van. Valahogy úgy kell elképzelni a dolgot, mint egy hídpénz koncepcióját, amelynek célja a hidak karbantartása és új hidak felépítése. Viszont, ahogy a hidat sem a gyalogosok “koptatják”, a legnagyobb terhet a szállítmányozók, tömegközlekedési szolgáltatók jelentik, tehát nekik kellene hozzájárulniuk a hídépítések és karbantartások költségeihez.
A fenti példában a hidak a távközlési hálózatok, míg az őket leterhelő buszok és kamionok a legnagyobb felhőszolgáltatók, közösségi óriások. A telco-cégek általában nagyon alacsony árréssel dolgoznak, miközben az üzletágnak óriási a beruházásigénye. Eközben a Google, Apple, Meta, Amazon, Netflix és a többi hasonló kaliberű cég összesítve már a hálózati forgalom több mint feléért felelős. Van már olyan ország, amely lépett ezügyben, Dél-Koreában például már a törvényhozás elé került egy olyan tervezet, amely a Netflixnek és más, komolyabb hálózati forgalmat generáló szolgáltatónak külön hálózati hozzáférési díjat számítana fel.
A problémát egyébként kormányzati szinten is érezni: az Európai Bizottság szintén február végén jelezte, hogy több új kezeményezést indít el az Unió távközlési piacának megreformálására. A fő cél az, hogy 2030-ra minden uniós polgár és vállalkozás hozzáférhessen gigabites kapcsolathoz, de ehhez szintén szükség van a Tim Höttges által is említett területek felülvizsgálatára. Egy részletes konzultáció mellett az EB egyrészt egy olyan jogszabály elfogadását szorgalmazza, amely segítené az Unióban a gigabites hálózatok gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb kiépítését. A második kezdeményezés egy olyan ajánlat-csomag, amely az egyes nemzetek szabályozó hatóságainak ad iránymutatást arról, hogyan tudják a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók távközlési hálózatokhoz való hozzáférésének feltételeit úgy alakítani, hogy azzal a gigabites hálózatok kiépítésének gyorsítását segítsék.
A helyi távközlési piac tehát kész a kiugrásra, de ehhez a jelek szerint már nem csak a telco-vállalatok, de az európai vezetés szerint is kell a terhek megosztása, valamint a szabályozási környezet észszerűsítése. A Deutsche Telekom vezetőjének előadása tehát csak elsőre üt váratlanul, de egy olyan problémakörre világított rá, amelyet tényleg minél gyorsabban kezelni kell: ennek halogatása az öreg kontinens tech-ipari lemaradását eredményezné, ha viszont a szereplők hajlandóak összefogni és rendet teremteni, az komoly kiugrás alapja lehet.
